Senkinek sem hiányzik Kárpátalja autonómiája

Európában senkinek sem hiányzik a kárpátaljai magyarok autonómiája, amelyet Budapest a múlt század eleji Nagy-Magyarország visszaállításának ábrándja miatt támogat – írta online kiadásában a nacionalista szellemiségű Ukrajinszkij Tizsdeny című ukrán heti hírmagazin.

A kárpátaljai ukrán hírportálok által csütörtökön átvett írásban Olekszandr Gavros ungvári publicista Bayer Mihály kijevi magyar nagykövetnek az egyik ukrán hírportálnak a napokban adott interjújára reagál, amelyben a diplomata kifejtette, hogy Magyarország támogatja a kárpátaljai magyarok autonómiatörekvéseit, azaz a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által szorgalmazott Tiszamelléki járás létrehozását.

A szerző szerint azonban Európának nem hiányzik a 150 ezres kárpátaljai magyarság autonómiája, hiszen ha Ukrajna megadná azt a magyar kisebbségnek, akkor Budapest, amelyet Európa következetesen bírál a magyar politikai erők jelentős részének revizionista álláspontja miatt, a precedenst felhasználva azonnal hasonló követelésekkel lépne fel Pozsonnyal, Bukaresttel és Belgráddal szemben, mivel az ottani, az ukrajnainál jóval nagyobb magyar kisebbségek semmilyen autonómiával nem rendelkeznek. A cikkíró úgy véli, ha Kijev ilyen lépésre szánná el magát, az tovább fokozná az egymással szomszédos EU-tagországok között amúgy is meglévő feszültséget.

A magyar autonómiára Ukrajnának sincs szüksége, hiszen ha az megvalósulna a Beregszászi járásban, akkor ezt a jogot Kijev nem tagadhatná meg a többi nagyobb létszámú ukrajnai nemzetiségtől sem, s akkor még szó sem esett az ukrajnai oroszokról – olvasható az írásban, amely szerint bármilyen autonómia szétzilálná az ukrán államot. A kárpátaljai magyarok a szerző szerint olyan széleskörű jogokkal rendelkeznek, amilyenekkel egyetlen más ukrajnai kisebbség sem: van két felsőoktatási intézményük, az ukrán állam által fenntartott hivatásos színházuk, anyanyelvű iskolahálózatuk.

Az írás szerint Kárpátaljának sem hiányzik a magyar autonómia, a helyi lakosság ugyanis még jól emlékszik arra, hogy “Magyarország miként nyomott el félmillió ukránt, akiknek nemhogy autonómiát nem biztosított, hanem erőszakkal latinosította az ábécéjüket, az egyházukban pedig bevezette a Gergely-naptárt”. Egyébként is, a kárpátaljai magyaroknak a történelemben soha nem volt autonómiájuk, sem az osztrák uralom alatt, sem a demokratikus Csehszlovákiában, sem pedig a Szovjetunióban. Azért nem volt, mert – Olekszandr Gavros publicista szavaival – “a revizionizmusuk, a Magyarországhoz való tartozás iránti állhatatos vágyuk teljesen nyilvánvaló”, s a különböző államok is ezért látják veszélyeztetve a magyaroktól a területi integritásukat

Forrás

http://hirszemle.net

Interjú

A közelmúltban Beregszász néhány iskolájában fakultatív foglalkozásokon megindult a rovásoktatás. A cél az, hogy minél több kárpátaljai magyar gyerekhez eljusson nemzeti kincsünk, a székely-magyar rovásírás ismerete és szeretete. A foglalkozásokat Váradi Viktória tanár, a Rovás Alapítvány kárpátaljai képviselője tartja. Vele beszélgettem eddigi tapasztalatairól.
— Honnan jött az ötlet, illetve miért tartja fontosnak, hogy a kárpátaljai magyar gyerekek rovásírást tanuljanak?
— A rovásírással Erdélyben ismerkedtem meg. Ott fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy ezt a csodálatos dolgot mindenképpen továbbítani kell, s arra a következtetésre jutottam, hogy a „magvetéshez” a legmegfelelőbb közeg az iskola. A rovás eleink írása, nemzeti identitásunk részét képezi, ezért fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerhessék, tanuljanak róla, foglalkozzanak vele. A történelem tankönyvekben pedig csak 1–2 mondatban szerepel, már ha egyáltalán benne van. 
— Mely iskolákban zajlanak a foglalkozások?
— Egyelőre a Beregszászi 3. Sz. Zrínyi Ilona Középiskolában, valamint a 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolában zajlanak a foglalkozások, fakultatív módon, heti 1 alkalommal, a tanórák után.
— Hogyan fogadták az ötletet az iskolák vezetői, a tanárok?
— Őszintén bevallom, hogy amikor Kovács Dezsővel, Kovács Béla EP képviselő irodavezetőjével felkerestük az iskolákat az ötlettel, meglepődtem az igazgatóság pozitív hozzáállásán. Teljes mértékben az ügy mellé álltak. Mindkét iskolában a könyvtárossal vagy a szervezőtanárral tartom a kapcsolatot, velük egyeztetünk, mikor melyik időpont a legmegfelelőbb a tanulók számára. 
— Milyen korosztállyal foglalkozik? Van-e sok érdeklődő?
— Igen, elég sok gyerek érdeklődik a rovásírás iránt. Az elfogadott álláspont az, hogy az írás megismertetését 3. osztályos kortól érdemes elkezdeni. Akkor már nem áll fenn a veszélye, hogy a gyerekben összekavarodik a latin betűs és az ősi írásmód. Tehát e szerint az elv szerint 3. osztálytól foglalkozom a gyerekekkel. A Zrínyi Ilona középiskolában rendszerint 10–12 gyerek vesz részt a foglalkozásokon, főként 5–7. osztályosok. A Kossuth Lajos középiskolában lényegesen több, mintegy 35 3–5. osztályos tanuló volt kíváncsi a rovásírásra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez az iskola cserkészbázis, és itt már sokan tisztában vannak az alapokkal. Érdekes módon a legtöbb gyereket az motiválja, hogy majd titkos levelezéseket tudjanak folytatni társaikkal.
— Most, hogy már volt néhány foglalkozás, mit tapasztalt, milyen a fogadtatás a gyerekek körében?
— Abszolút pozitív fogadtatásról tudok beszámolni. Mindenkit izgalommal tölt el egy-egy új betű megismerése, egy-egy rovással leírt szó „megfejtése”. Eredetileg 45 percesre terveztük a foglalkozásokat, de a gyerekek többször maguk kérik, hogy ne hagyjuk abba. Ez nagy dolog! Igaz, engem köt az időbeosztásom, hiszen várnak a következő iskolában…
— Hogyan reagáltak a szülők?
— A szülőktől még nem kaptam visszajelzéseket. Bár volt egy fiúcska, aki megjegyezte, hogy ő ugyan szívesen járna a foglalkozásra, mert a barátja is jár, de az anyukája butaságnak tartja, és úgysem lesz belőle semmi haszna… Remélem, ez a példa nem lesz általános, és a szülők is büszkék lesznek a gyerekeikre, akiknek ezáltal szélesedik a látókörük, új dolgokat ismernek meg, s nem utolsó sorban a magyarságtudatuk is erősödik. 
— Hogyan tanítja a gyerekeket? Van valamilyen speciális módszertana a rovásoktatásnak?
— Általában játékos formában tanulunk. Nagyon fontos, hogy a gyerekek ne érezzék kényszernek a tanulást, hanem szívesen tegyék. A betűket nem a latin ABC szerint tanuljuk, hanem az egyszerűség sorrendje alapján, tehát az egyszerűbb betűtől haladunk a bonyolultabb felé. Szavakat alkotni már az első foglalkozáson megtanult betűkből is tudnak, s ez mindig nagy élmény jelent nekik. Az oktatáshoz egyaránt használom a Rovás Alapítvány Rovás alapismeretek, valamint Szondi Miklós Róni tanulok c. könyvét, valamint ötleteket merítek Friedrich Klára Rovásírás és szakköri ötlettár c. munkájából is. Az oktatás módszertana folyamatosan fejlődőben van, naponta szerzek új tapasztalatokat, formálódom magam is.  
— Mennyi idő alatt lehet megtanulni írni-olvasni?
— A rovásírás nagyon hamar elsajátítható. Én magam például mindössze 1 hét alatt tanultam meg. Az olvasás elsajátítása, mint ahogyan a latin betűknél is, több időt vesz igénybe. De gyakorlással ez is gyorsan megy. Én azt gondolom, hogy aki napi fél órát foglalkozik vele, 1 hónap alatt megtanul írni-olvasni. 
— Hol tudnak majd gyakorolni a gyerekek? 
— Mára már, hála Istennek, elég sok rovásírásos könyv van forgalomban, amiből gyakorolhatnak az ahhoz kedvet érzők. A Rovás Alapítvány gondozásában megjelent az első teljes egészében rovással íródott Gárdonyi-mű, az Egri csillagok, valamint kimondottan gyerekeknek Illyés Gyula Hét meg hét magyar népmese c. könyve, továbbá már kapható az Újtestamentum is rovásírással. Szóval, aki akar, talál magának olvasnivalót. Ezenkívül, hála a fejlett technikának, az inteneten is rengeteg rovással íródott anyagot találhatnak az érdeklődők. 
— Ön hol tanult meg róni?
— Mint már említettem, Erdélyben ismerkedtem meg a rovásírással. Egy alkalommal Csíkszereda felé utaztam a vonaton, amikor egy diákcsoport telepedett le mellém. Az egyik lány számomra akkor még furának tűnő jeleket rajzolt egy papírra, majd megmutatta a társának, és jót mulattak rajta. Furcsálltam... Aztán beszédbe elegyedtünk, és megkérdeztem, hogy mik is ezek a jelek? Ők elkezdtek mesélni... Nos, ez volt az első találkozásom a rovásbetűkkel. Aztán a párom is folyékonyan tudott írni-olvasni, ahogy ő fogalmazott, „székelyül”. Tőle kaptam ajándékba az Egri csillagokat rovásírással. Ő felütötte a könyvet és elkezdte folyékonyan olvasni a számomra akkor még elképzelhetetlenül nehéznek tűnő jeleket. Csodáltam érte. Akkor döntöttem el, hogy ezt bizony nekem is meg kell tanulnom. Így is lett, azóta a szerelmesévé váltam rovásnak, s bevallom, nagyon büszke vagyok erre a tudásomra, annak ellenére, hogy sokan csodabogárnak tartanak. 
— Tervezi, hogy máshol is tart majd foglalkozásokat?
— Több iskola is jelezte, hogy nyitottak a rovásoktatás fakultatív befogadására, tehát igény van rá. Most úgy néz ki, hogy én hosszabb időt fogok külföldön tölteni, ezért keresem az utódomat, akinek át tudnám adni a stafétát. Remélem, sikerül megtalálnom, mert semmiképp sem szeretném, ha az oktatás abbamaradna.
— Köszönöm a beszélgetést!


Szemere Judit interjúja a Beregi Hírlapnak

A magyarokat gyalázták Kárpátalján

Engedély nélkül állítottak emlékkövet, valamint a magyarokat, románokat, oroszokat és a zsidókat szidták az ukrán nacionalisták a kárpátaljai Aknaszlatinán.

Az összesen egy napig létezett kárpátaljai ukrán bábállam kikiáltását ünnepelték, és egyben annak a magyar haderők általi „megszállását" gyászolták március 15-én az ukrán szélső jobboldali Szvoboda (Szabadság) párt hívei a zömében magyarok és románok lakta Aknaszlatinán. Az egykor sóbányájáról híres nagyközség egyetlen lakosa sem ment el az eseményre, ám a szervezők több busznyi, hágón túli ukrán radikális importálásával gondoskodtak az ünneplő tömegről.

Kocserha János alpolgármester nyilatkozata szerint a Szvoboda előzőleg levélben azt kérte Aknaszlatina önkormányzatától, hogy 1939. március 15-e évfordulója alkalmából megemlékezést tarthassanak a bányásztelepülésen. Ehelyett az akció keretében egy emlékkövet helyeztek el, amelynek felirata szerint azon a helyen fog állni egy emlékjel két ott kivégzett szicsgárdista tiszteletére.

Mivel az emlékkő felállítására nem volt engedélyük, a helyi önkormányzat felszólította a Szvobodát annak haladéktalan eltávolítására. És mivel a rendezvényen az alpolgármester tudomása szerint a magyarok, a románok, az oroszok és a zsidók elleni uszító kijelentések hangzottak el, erősen kérdéses, hogy az ukrán nacionalisták által ily módon „megszólított" képviselők áldásukat adják majd akár a kő, akár az emlékjel felállítására – adta hírül a Kárpáti Igaz Szó keddi kiadása.

Forrás

http://www.hir24.hu

Negatív képet fest a magyarokról a kárpátaljai ukrán sajtó

 

Kedvezőtlen színben tünteti fel az utóbbi időben a magyarságot és Magyarországot a kárpátaljai ukrán sajtó, amely a kárpátaljai magyarokat jogsértő magatartást tanúsító állampolgárokként, Magyarországot pedig revizionista országként állítja be – derült ki egy kutatás adataiból, amelyet a karpatalja.ma hírportál tett közzé.

A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézete a két leglátogatottabb kárpátaljai ukrán hírportál - a zakarpattya.net.ua és az ua-reporter.com -, illetve a két legolvasottabb helyi magyar lap, a Kárpáti Igaz Szó című újság és a Kárpátalja hetilap 2011. december 1. és 2012. február 29. közötti, Magyarországgal, az ukrán-magyar viszonnyal és a kárpátaljai magyarsággal foglalkozó publikációit vizsgálta tartalomelemzési módszerrel. A 120 megvizsgált, túlnyomórészt ukrajnai, oroszországi és magyarországi orgánumoktól átvett írás Magyarország gazdasági helyzetével és EU-hoz fűződő viszonyával foglalkozott. A témában közölt mintegy 40 cikk – ebből közel 30-at a két ukrán portál tett közzé – zöme negatívan értékelte és élesen bírálta a magyar kormányt az EU-val kialakult konfliktusai kapcsán.

A kutatás megállapította, hogy az ukrán-magyar viszonyt tárgyaló 20 írás – ebből 11 az ukrán és orosz nyelvű – a Magyar-Ukrán Kisebbségi Kormányközi Vegyes Bizottság tavaly decemberi ülésével foglalkozott. A cikkek mintegy 90 százalékának a hangvétele negatív volt a magyarokat illetően.

A magyar kettős állampolgárság kérdésével foglalkozó 26 publikáció, közte 15 ukrán és orosz nyelvű, az egyszerűsített honosítást lehetővé tevő Magyarországot olyan revizionista országként festi le – olvasható egyebek mellett a sajtóelemzésben.

A kutatásból kiderült, hogy a vizsgált időszakban a kárpátaljai sajtó intenzíven foglalkozott Magyarországgal, a magyar kormány tevékenységével, az ukrán-magyar viszony alakulásával és a kárpátaljai magyarsággal. „Az ukrán hírportálokon a kárpátaljai magyarokat egyértelműen jogsértő magatartást követő állampolgárokként tüntették fel, akik nincsenek tekintettel az ország hatályos törvényeire. Magyarországot revizionista országként festik le, amely Nagy-Magyarország visszaállítására törekszik, elősegíti és támogatja a kárpátaljai magyarok szeparatista törekvéseit, veszélyt jelentve ezáltal Ukrajna területi egységére” – zárul a Lehoczky Tivadar Intézet sajtóelemzése.

(MTI)

Forrás

http://www.bumm.sk

Bayer: Budapest támogatja a kárpátaljai autonómiát célzó kezdeményezést

A magyar kormány támogatja az egyik kárpátaljai magyar párt azon kezdeményezését, hogy Kárpátalja területén hozzanak létre autonómiát - közölte Bayer Mihály kijevi magyar nagykövet a weekly.ua című ukrán hírportálon közölt interjúban.


A diplomata elmondta: a magyar kormány legutóbbi ülésén támogatást javasolt azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a kárpátaljai magyarok legitim politikai szervezeteitől indultak ki. "Ez a két kárpátaljai magyar párt egyikének a kezdeményezése. Mi egyszerűen csak támogatásunkról biztosítottuk e kezdeményezéseket, nincs szó semmilyen szakadár törekvésről" - hangsúlyozta.


Bayer Mihály az újságíró azon megjegyzésére, hogy Ukrajnában úgy vélik, a Tiszamenti járás létrehozása a magyar etnikum számára alkalmat adhat e terület Magyarországhoz csatolására, közölte: "beszélni bármiről lehet; a Krím-félszigeten autonóm köztársaság létezik, Európában (is) vannak autonómiák; Moldovában, ahol (korábban) dolgoztam, autonómiát hoztak létre a gagauzoknak, Romániában pedig már Ceausescu idejében is létezett az erdélyi autonómia".


A nagykövet az interjúban leszögezte, hogy Magyarországnak nincs területi igénye Ukrajnával szemben. Megjegyezte, hogy elég gyakran megfordul Kárpátalján, ahol a megbízatása kezdete óta eltelt másfél évben egyszer sem beszéltek neki ilyen igényről. Emlékeztetett arra is, hogy a kárpátaljai autonómiával kapcsolatos elképzelés néhány évvel ezelőtt merült fel (először), az pedig, hogy a kárpátaljai magyar párt felelevenítette, elsősorban kulturális, oktatási kérdésekkel, valamint az azonosságtudat megőrzésével függ össze.


A portál közölte, hogy a 2001-es népszámlálás szerint 156.600 magyar él Ukrajnában, túlnyomó többségük - 151.500 - Kárpátalján lakik, ahol a népesség 12 százalékát teszik ki. Az írás szerint a magyar kisebbség "meglehetősen ellenáll" az asszimilációnak, mivel tömbben élnek néhány járásban, amelyek közül több Magyarországgal szomszédos.


Forrás
http://www.karpatalja.ma/ 

II. Forrai Sándor rovásírás vetélkedő, Kárpátalja 2012

2012.március 24-én került megrendezésre a Kárpátaljai Cserkészszövetség rendezésében a II.Forrai Sándor nevét viselő rovásírás vetélkedő, Munkácson. Az idei megmérettetésen 16 diák vett részt. A jelenlévőket Popovics Pál, a Cserkészszövetség elnöke köszöntötte. 

A diákok 3 kategóriában indultak, a korosztályuknak megfelelően. Mindegyik tanuló egy egy "fedőnevet" kellett válasszon magának. A versenyzők számot adtak a  tudásukról több szinten is. Első lépésben egy szöveget kellett latin betűsről ősi írásunkra átírniuk. A második feladat rovás szöveg fordítása latin betűsre, majd harmadik lépésként a magyar nyelvben mára már mindennapossá vált, de nem magyar eredetű szavaknak kellett megtalálniuk a magyar megfelelőjét. A legvégén pedig egy rovásszöveget kellett felolvasniuk.

A négytagú zsűrire nem kis feladat hárult....Elég megerőltető volt a 16 versenyző munkájának a kijavítása. Az olvasást több szempont alapján is értékeltük. 

Aztán a végén a pontokat összeadva született meg a végeredmény. Miközben mi sem tudtuk, hogy melyik álnév kit takar... Elég érdekes neveket választottak a versenyzők: LCB, narutó, levéltetű, spongyabob, Táborsátor, harcsa, 77kaktusz......

Álljon most itt a dobogós versenyzők névsora kategóriánként:

I. kategória

      1. Szász Bence Lóránt

2. Popovics Emese

II. kategória

1. Komári Csaba

2. Szűcs Vanda Zsófia

3. Nagy László

III. kategória

1. Nagy  Alexandra

Mindegyik nyertesnek gratulálunk! A helyezést elérő versenyzők értékes könyvcsomagokat kaptak ajándékba, de senki sem távozott üres kézzel, mindenki átvehette a vetélkedő emléklapját. 

A zsűri munkáját megköszönve a Cserkésszövetség egy egy Wass Albert könyvvel kedveskedett a pontozóknak. 

A versenyt követően a rovásírás kárpátaljai helyzetét illető gyakorlati kérdések kerültek megvitatásra.

Égetések Kárpátalja szerte...avagy tombol a "fekete halál"

A hosszúra nyúlt tél után végre megérkezett és javában tombol a tavasz Kárpátalján. Téli álmából ébredezik a természet, s mi magunk is emberek....
Sajnálatos módon a tavaszi munkálatok közzé sorolják nálunk, s még nagyon sok helyen Kárpát-medence szerte a tavalyi tarlók, árokpartok és sok más gizgazosnak mondott terület égetését! /nem takarítását, simán csak égetését.../


Nos ez az égetéses folyamat egy borzasztó mutatvány, főleg most, amikor ilyen gyönyörű napod-szeles időjárás van felénk már jó ideje... A földterületek gazdái által életre keltett lángnyelvek természetesen nem csak egy meghatározott területet perzselnek fel, hanem gyakorlatilag mindent, ameddig a szem ellát....


Nagyon nagyon sajnálom, hogy a minap nem volt nálam a fényképezőgépem, amikor is a megyeszékhelyről hazafelé autózgattam a meseszép időben, s már messziről látom, hogy óriási füst gomolyog a Csap-Ungvár főútvonalon keresztül.... Közelebb érve azt is látom, hogy bizony mindkét oldalon tűzoltók nagy slagokkal oltják a tüzet, ami éhesen harapódzott az ég felé....A tűztől úgy 300 méterrel a főútvonal jobb és bal oldalán is egyaránt egy egy üzemanyagtöltő állomás található....


Ma Beregszászból autóztam hazafelé, mikor a somi hegy lábához érve a következő látvány tárult elém:

Nem ártott volna egy közelebbi felvételt készítenem a halálraítélt fáról, azonban, ez nem sikerült, hála a lábamon éktelenkedő tűsarkaknak....:((

De azt hiszem a fotó így is önmagáért beszél... Sok sok esztendős lehetett ez a fa, ami a lángok martalékává vált...S kit érdekel? Ki foglalkozik vele? Kit terhel a felelősség a természet rongálásért? Gondolom a választ sejtik...Senkit....Nyilván nem ez az egyetlen fa, amely a lángok martalékává vált...

Ismerősök mesélik, hogy a múlt este lángokban állt a somi hegy, amely korai ropogós cseresznyefákkal van beültetve...Rengeteg fában kár esett...Elmondásuk alapján olyan volt a hegy, mint a bibliai izzó csipkebokor....Most írás közben jut eszembe, hogy mivel a mai felvételeket a hegy túlsó oldalán készítettem, nyilván ez a fa is azoknak a lángoknak esett áldozatául...

Bizony nekem még élénken él az emlékezetemben, amikor iskolásként,  a 80-as évek vége s a 90-es évek eleje táján,  ahogy jött a tavasz, úgynevezett "szubotnyikokra" köteleztek bennünket felsős tanulókat, valamint  a kolhoz kötelékében dolgozó munkásokat is. /Igen igen értem én, hogy nem sírjuk vissza azt az időszakot mondják sokan, pedig itt jegyzem meg, hogy bizony sok jó dolgot átvehetne a mai kor ultramodern embere abból az időszakból..../ Árokpartokat, utcaszegélyeket jártunk be gereblyével, s összehúztuk rajta a tavalyról ottmaradt gazokat, teret engedve az új hatásoknak...

Nem mondom, nyilván akkor is voltak tarlóégetések, de aki a napokban autózik végig a beregszászi, ungvári járásokon mindenütt egyöntetűen a lángnyelvek által elpusztított óriás feketeséget látja magán körül....Olyan, mint a "fekete halál"...

Siralmas....

Elszakította volna Kárpátalját - börtönt kapott

Kárpátalja Ukrajnától való elszakadására irányuló törekvések miatt 3 év szabadságvesztésre ítélte az ukrán bíróság Dmitro Szidort, a Kárpátaljai Ruszinok Szojmjának vezéralakját.

A bírósági ítélet indoklása szerint Dmitro Szidor, az ungvári ortodox templom főpapja az ukrán állam területi egységét veszélyeztető cselekmények sorát hajtotta végre. Többek között 2007-ben az általa elnökölt Kárpátaljai Ruszinok II. Európai Kongresszusán saját önkormányzattal rendelkező ruszin autonóm terület létrehozására szólította fel a megyei önkormányzatot, jelezvén, hogy ellenkező esetben a ruszinok önálló köztársaságot kiáltanak ki. Nem sokkal később a Kárpátaljai Ruszin Szojm (nemzetgyűlés) és a Kárpátaljai Ruszin Néptanács nevű szervezetek közös fórumának küldöttei határozatot fogadtak el az 1938. november 22-én létrehozott Podkarpatszka Rusz kárpátaljai köztársaság visszaállításáról.

Mindezek után az egykori szovjet KGB utódszervezete, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) hivatalból feljelentést tett a ruszin vezető ellen. A nyomozást és a vádemelést követően az Ungvári Járásbíróság megalapozottnak ítélte a vádakat, és hétfőn három évig terjedő szabadságvesztést szabott ki Dmitro Szidorra, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.


Forrás
http://www.hir24.hu 

Mire lehet büszke a magyar?

Az olvasó bizonyára már megfigyelte élete során, hogy a magyar szavaknak mindig csak valamely más nyelvből való átvételéről hallunk mindenféle fórumon: ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valahonnan. Hogy pedig mely szó magyar, erről aligha hallott valaki is, akárcsak egy szót is. Ez alapján a magyar ember természetesen véli úgy, hogy  a magyar nyelv, szókincs nem régi, hanem alávetett, másodrangú számtalan nyelvből összehordott, fésületlen egyveleg. 
Ebbe a véleménybe  mindenki belenyugszik, hiszen minden rangú és rendű magyar tudományos fórumon ezt hirdetik, a tankönyvekben is ezt tanítják nekünk. Tehát magyar tudományos vélemény a magyar nyelv alacsony rendű volta. 
Nem különös, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lealacsonyítani a magyar nyelvet/ s mi fizetjük ennek a költségeit/, a külföldi szakvélemények pedig mély meghajlások a magyar nyelv nagyszerűsége, egyedülállósága, ősi volta előtt, mi több, mint látjuk van, aki a kárpát-medencei voltát hirdeti. A magyar nyelv eleve kényszeríti beszélőjét arra, hogy a jobb agyféltekéjével gondolkodjon.
"Álmok álmodói - Világra szóló magyarok" c. kiállítást, aki végignézte, meghökkenhetett, mi kitalálni való marad még másoknak?  Bizony kevés. Tudjuk jól a sort: abszolút geometria, mely az általános relativitás alapköve, acélrugó, automata sebességváltó, atomreaktor, atombomba, bakelit hanglemez, BASIC számítógépes programozási nyelv,  benzinmotor, benzinmotoros autó, bolygókerekes sebességváltó, diesel- és gázturbina, dinamó, ejtőernyő, elektromotor, elektromos fogyasztásmérő, forgókondenzátor, golyóstoll, gomb, gőzturbina, gyufa, hangosfilm, helikopter, hidrogénbomba, hold.radar, kazettás floppy lemez, kengyel, képtávíró, kerék, kocsi, kozmikus sugárzás, központi fűtés, léghajó, markológép, porlasztó, sokszorosítás, sötétkamra, stressz fogalma, tejpor, telefonközpont, televízió elve világító dióda, villanymozdony, vízturbina, wolframszálas izzó............
S bizony....az írás és a könyv is: márpedig a felsoroltak  és még sok sok további csaknem kiteszik a mai művelt világ alappilléreit. És akkor még itt vannak az íróink költőink, zeneszerzőink is. Hogy távolabbi eleink leleményeiről se feledkezzünk meg: fehérnemű, melynek viselése tőlünk terjedt el nyugatra, gomb, ing, kanál, villa, fazekaskorong, nadrág, öntözéses gazdálkodás, réz, tarhonya, ij, zakó stb.
Tessék végignézni a listát: nem tagadható csaknem minden alapelv - pl. kerék, dinamó, elektromotor, benzinmotor, írás, számítógép - mely ma a Földön használatos, nyelvünkön gondolkodók teremtménye, de az eurázsiai nagy vallások is. Tehát így tessék magyarnak lenni! Aztán az alapleleményt lehet tökéletesíteni, kicsinyíteni,nagyítani, hozzáadni, fejleszteni, amiben például a japánok olyan jelesek. 
Ám vessük össze a fentieket az alábbiakkal. HA az olvasó emlékszik  a fent említett "Álmok álmodói - Világra szóló magyarok" kiállításra, akkor bizonyára arra is emlékszik, hogy a 2002-ben hatalomra került kormánykoalíció első legfontosabb lépése nem a nyugdíjasok, avagy a gazdaság helyzetének javítása volt, hanem azonnal, minden erőt bevetve lebontotta és eltüntette a kiállítást, miközben annak hatalmas volt a látogatottsága.
Itt most már természetszerűen merül fel a kérdés, hogy van e kapcsolat az említett kiállítás érthetetlen és kegyetlen lebontása között, s aközött, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar nyelv alacsony voltát igyekszik elhitetni minden magyarral, éles ellentétben állva a magyar nyelvet vizsgáló külföldi szakértők véleményével? E kérdésre tiszta és pontos választ kaphatunk.
Aki vizsgálni kezdi megalapításától kezdve mindmáig tartóan a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelvről és a magyar történelemről alkotott hivatalos véleményét, bizony nagyon meglepődik. Ugyanis gyökeres fordulatot fedez fel az 1848. forradalom leverését követően. Igaz, már 48 előtt is erős volt a magyar nyelvet megsemmisítő igyekezet. /........./
A szabadságharc leverése után fordult a kocka, kitették a magyar nyelvészeket és történészeket a Tudományos Akadémiáról, s helyettük németeket /idegen szívűeket/ hoztak.  Volt, aki akkor kezdett el magyarul tanulni, amikor már magas rangot töltött be a  Magyar Tudományos Akadémián. (Például Josef Budnez, Paul Hundsdorfer, utóbbi arról is vált nevezetessé, hogy Hunfalvy Pálként elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyűjtött magyar-székely betűs emlékeket. A vonulat eredete világos a XVIII. században élt német J.E Fischer és A-L. Schlözer már történelem nélküli népnek minősítette a magyarokat.)
Tehát nem arról van szó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia magyar tudósai egyszer csak hirtelen egyöntetűen az ellenkezőjét kezdték állítani annak, amit eddig mondtak, hanem arról van szó, hogy egyszerűen "lecserélték a személyzetet" - felelősséggel leírható: magyargyűlölőkre. Aztán a magyar tudósok, költők már csak a partvonalról minden hatalomtól megfosztva figyelhették, micsoda rombolás, sáskajárás történik itt. Jókai Mór elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: "Mellemre tett kezekkel hajolok meg a nagybecsű entographiai adathalmaz, az összehasonlító nyelvészet szólajstromai előtt,/-----/ de minderre csak azt mondhatom,: a magyarok nyelve mindig magyar volt."






Forrás
"Történelmünkhöz bővebben magyarul"
Részlet Varga Csaba írásából

Március 15. Beregszászban /video/

Forrás:

Youtube

Kárpát - medencei ősiségünk. Szondi Miklós előadássorozata Beregszászon

"Történelmünkhöz bővebben magyarul" c. könyvét érkezett bemutatni Kárpátaljára Szondi Miklós, rováskutató, Kovács Béla EP parlamenti képviselő beregszászi fogadóirodájának meghívására. Előadásának címe "Kárpát medencei ősiségünk" volt.
Itt tartózkodása alatt, több előadásra is sor került, nem csak Beregszászon, hanem Nagyszőllősön is. 

Akik részt vettek az előadáson, értékes ismeretekre tehettek szert. 

Itt tartózkodása alatt került sor a mezővári rovásírásos egységes helyiségnévtábla avatásra,  ellátogatott a Beregszászi Magyar Gimnáziumba, ahol rováselőadást tartott a tanulóknak. 

Márciusban újra kezdtük.....avagy rovásírásos helyiségnévtábla avatás Mezőváriban

A 2011. márciusában megkezdődött szép hagyomány hála Istennek töretlenül folytatódik Kárpátalján. Büszkén jelenthetem, hogy ma, 2012. március 11-én újabb rovásírásos helyiségnévtáblával gazdagodtunk, sorrendben a negyedikkel. Így elmondhatjuk, hogy Beregszász, Mezőgecse és Bene után, immár Mezőváriban is áll 6000 éves írásműveltségünk ékes bizonyítéka, a Rovás Alapítvány egységes helyiségnévtáblája.

Az ünnepség a mezővári református templomban kezdődött, ahol az istentiszteletet követően Szondi Miklós, rováskutató tartott rövid betekintést a rovásírás világába a gyülekezetnek. Az istentiszteletet követően kivonultunk a helyiségnévtáblához, hogy ünnepélyes keretek között felavassuk azt. Sajnos az időjárás nem fogadta kegyeibe mezővári lakosságát, akik szép számban voltak jelen az eseményen, hiszen az egész avatás alatt szakadt a hó, s márciushoz képest meglehetősen hideg volt. 

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Gyüre Csaba parlamenti képviselő úr, Zán Fábián Sándor a beregszászi egyházkerület püspöke,  mezővári polgármestere, Szondi Miklós rováskutató, Kovács Dezső irodavezető, valamint a Rovás Alapítványt e sorok írója képviselte. 

Elsőként a község polgármestere fejezte ki örömét a rovásírásos helyiségnévtábla állítással kapcsolatban, megköszönte a táblaállításhoz nyújtott mindenfajta segítséget a község valamennyi lakosának, valamint Kovács Béla EP képviselő úrnak, kinek jóvoltából az egyik tábla ajándékként került a község tulajdonába.

A Rovás Alapítvány üdvözlő sorait, a Rovás Alapítvány kárpátaljai képviselőjeként magam adtam át a táblaavató közösségnek. 

Ezt követően Zán Fábián Sándor emlékeztette a lakosokat, hogy ez a tábla nem csak örömmel és büszkeséggel kell eltöltse az itt élő embereket, hanem kötelezettséggel is jár. Legyenek méltóak mindig hozzá, magyar szellemben neveljék a felnövekvő nemzedéket, s aki elhalad a tábla mellett mindig  legyen büszke rá, hogy egy olyan nemzethez tartozik, amelynek ősi írásműveltsége van.

Gyüre Csaba parlamenti képviselő beszédében buzdított, hogy merjünk magyarnak lenni, felvállalni a magyarságunkat, s a rovásírásos helyiségnévtábla állítás egy nagyon fontos lépés a magyar megmaradáshoz vezető úton. Reményét fejezte ki, hogy az elkövetkezendő magyar kormányok remélhetőleg tartalommal töltik majd ki a magyar állampolgárságunk tényét.

Ezt követően sor került a tábla leleplezésére, ami a szakadó hóesésben nem kis feladatnak bizonyult...

A rendezvény záróakkordjaként a KRISZ együttest hallgathattuk meg, aki csodás énekükkel emelték az esemény színvonalát.

Az avatóünnepség a székely, valamint a magyar Himnusz eléneklésével ért véget.

KÁRPÁTALJA - ÚJABB TÁBLAAVATÁSOK

Kárpátalján nem csak rovástáblákat avatnak, de megindult az iskolákban a fakultatív rovásoktatás is.

Táblaavatás - Mezővári

Kárpátalja negyedik rovástáblás települése lesz mezővári, ahol Kovács Béla EP-képviselő irodája és a mezővári lakosok közös munkája révén táblaavatás lesz március 11-én, vasárnap.

Program és üdvözlőbeszédek:

• 11:00 Református Istentisztelet
• 
  
• 12:30 Táblaavatás Mezővári határában
• 
  
• KRISZ együttes énekel
• 
  
• Salamon Elemér Mezővári polgármesterének köszöntője
• 
  
• Zán Fábián Sándor református püspök köszöntője
• 
  
• Dr. Gyüre Csaba országgyűlési képviselő, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság alelnök beszéde
• 
  
• Szondi Miklós rováskutató-beszéde
• 
  
• Váradi Viktória a Rovás Alapítvány kárpátaljai képviselője, felolvassa a Rovás Alapítvány levelét
• 
  
• Vári Fábián László,József Attila-díjas kárpátaljai magyar költő beszéde
• 
  
• Kovács Dezső, Kovács Béla Európa Parlamenti Képviselő beregszászi Fogadóirodájának irodavezetője köszöntője
• 
  
• Zárasként a KRISZ együttes énekel, végezetül elénekeljük a Magyar és a Székely himnuszt
• 
  

A táblaállítást támogatta és koordinálta Szabó Lajos mezővári vállalkozó. Mivel a helyi lakosok között nagy népszerűségnek örvendenek az egységes, új köszöntőtáblákhoz illeszthető rovástáblák, további települések is tervezik a mozgalomhoz való csatlakozást

Nemzeti írás, nemzeti jelkép

A magyarországi táblaállítás indulása után nem sokkal, Kárpátalján egy éve kezdődött a Kárpát-medencei egységes rovásos helynévtáblák kihelyezése. Először Beregszász 4 bejáratánál helyezték ki a táblákat, majd a nyár és ősz folyamán következtek Mezőgecse és Bene település rovástáblái.

A határokkal szétszakított nemzet újraegyesítése először a fejekben kezdődik, majd a szándék kimondásra kerül. Használjuk közös szimbólumainkat, s ahogy egyre többet teszünk érte, egyszer csak megvalósul. A székely-magyar rovás ismerete és használata ezt a folyamatot segíti.

A legszínvonalasabb táblák

Bár Magyarországon van a legtöbb egységes rovásos helynévtábla, a helyi szabályozások csak tájékoztató táblaként engedik használni nemzeti írásunk. Ezért a KRESZ-tábláktól eltérően nem megengedett a fényvisszaverő fóliás kivitel, így éjszaka kevésbé láthatóak a rovásfeliratok.

Kárpátalján azonban a helyi önkormányzat hatásköre a tábla engedélyezése, ezért a jövőbe mutatóan itt már a KRESZ-táblákkal teljesen megegyező műszaki kivetelben, a legkorszerűbb fényvisszaverő táblák kerülnek kihelyezésre. Remélhetőleg előbb-utóbb Magyarországon is lehetőség lesz azonos táblák felállítására.

Éled a rováskultúra

Az első rovástáblák kihelyezésekor még nagyon kevesen ismerték Kárpátalján nemzeti írásunkat, s többen csak nemzeti szimbólumként tekintettek a rovásra. Az eltelt egy év azonban igazolta a várakozásokat, s több előadás, verseny megszervezése után elindult a fakultatív rovásoktatás az iskolákban. Sőt a székely-magyar rovás kezd megjelenni a helyi művészeti életben, egyre erősebb elemévé válik a magyar identitásnak.

Forrás

http://rovas.info

Ki a magyar? avagy szégyen, ami a támogatói nyilatkozatok kiadása körül zajlik Kárpátalján

A hétvégén tartotta hagyományos éves gyűlését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gáti alapszervezete. A községi tanács épületében rendezett összejövetelen tizenkét tag vett részt. Jelen volt Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének vezetője. A gyűlésen, ugyan hívatlanul, de részt vettem én is. Kíváncsi voltam a tanácskozásra, hiszen a 3300 lélekszámú község polgármestere vagyok. 

Nos, bár elvileg mindössze félórás fórumot terveztek, az másfél óráig tartott. Egyes kérdésekről én is ki akartam fejteni a véleményemet. Nem hallgathatom el: a szólás jogát valósággal ki kellett követelnem, ugyanis nem szerettek volna nekem szót adni.

Végül feltehettem a három kérdésemet. Az elsőt Király Katalinhoz, az iskola igazgatóhelyetteséhez intéztem, aki oszlopos tagja a KMKSZ-nek, gyerekkorom óta ismer, hiszen tanulmányaimat a Gáti Középiskolában kezdtem. Megkérdeztem, szerinte magyar vagyok? Én úgy gondolom, aki magyar nyelven gondolkodik, az magyar ember. Nagy nehezen elhangzott a válasz: igen, magyar vagyok. Ezt követően Lőrinc Ágotát, a KMKSZ alapszervezetének vezetőjét – akivel 12 évig tanultunk együtt: Gáton kezdtük, a Beregszászi Magyar Gimnáziumban fejeztük be – kérdeztem meg: magyar vagyok-e? Egyértelmű választ kaptam: igen. A harmadikat Brenzovics Lászlónak és Sin Józsefnek címeztem: őszerintük magyar vagyok-e? Némi hezitálás után azt válaszolták: igen. Ezt követően arra voltam kíváncsi: ha mindenki szerint magyar vagyok, akkor miért nem kaphatok támogatói nyilatkozatot? A bátyám tizenkét éve Magyarországon él a családjával. A keresztfiaimat nem tudom meglátogatni, mert amióta az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől elvették a nyilatkozat kiadásának jogát, nem jutottam garancialevélhez.

Az urak eleinte kerülték a témát. A KMKSZ alelnöke félórás előadást tartott a vízumrendszerről, majd le szerették volna zárni a gyűlést. Ekkor jeleztem, nem kaptam választ a kérdésemre. Végül Brenzo­vics László színt vallott: szerinte magyar és magyar között igenis különbség van! Én ezt úgy értelmeztem, csak az magyar, aki a KMKSZ tagja, és a pártjára is szavaz.

Még számos kérdésről szó volt. Úgy vettem észre, a tizenkét jelenlévő átérezte: minden téren félrevezetés folyik. Erről legjobban Lőrinc Ágota lemondása tanúskodik. 

Lokita István

Gát polgármestere

A szerkesztőségtől:

Nemrég hasonló eset történt az ugocsai Fertős­almáson. A KMKSZ alapszervezeti gyűlésére ellátogatott Bíró Vencel, a település polgármestere. Kovács Miklóstól, a KMKSZ elnökétől a helyi diákok oktatási-nevelési támogatása körüli mizériát, a felelősségvállalási nyilatkozat kiadásának megtagadását, illetve az ezzel kapcsolatos úgynevezett „feketelistát” firtatta. Kérdéseire nem kapott választ…

*  *  *

A Bereg-vidéki Csetfalván a beszámológyűlésnek induló fórumból végül politikai agitáció kerekedett. Papp József, a község polgármestere a jelen lévő Kovács Miklós KMKSZ-elnöktől megkérdezte: miért nem kapnak támogatói nyilatkozatot azok a magyar nemzetiségű gyerekek (!), akik ukrán iskolába járnak? A felnőtteknek – akik a választások során esetleg más politikai tömörüléseket támogattak, legyen az magyar vagy ukrán – már régen felesleges a garancialevél ügyében a KMKSZ helyi szervezetét felkeresniük. A község vezetője feltette a kérdést: mi lesz ennek a vége, hová fog ez vezetni? Papp József elmondása szerint azt a választ kapta, mindenki ahhoz a párthoz menjen garancialevélért, amelyiket támogatta. (A polgármester zárójelben megjegyezte, a KMKSZ a legutóbbi választások során kevés voksot kapott – a szerk.)

– Kovács Miklós azt ajánlotta, az emberek menjenek Ivan Balogához, a megyei tanács elnöké­hez, illetve Péter Csaba UMDSZ-es képviselőhöz. Válaszomban kifejtettem: eddig éppen Ivan Baloga és Péter Csaba volt az, aki a települést segítette. A kulturális szervezet pedig 23 év alatt Csetfalváért semmit sem tett – mondja Papp József. – Egyértelműnek tűnt: a KMKSZ elnöke nem képes elviselni a kritikát. Különösen akkor, ha nem tud rá érdemi választ adni.

*  *  *

Lengyel László, a beregszászi járási oktatási és tudományos osztályának vezetője a római katolikus egyház által kiállított ajánlás birtokában a KMKSZ beregszászi irodájában kérelmezte a felelősségvállalási nyilatkozatot. Amikor néhány nap múlva érdeklődött, azt a választ kapta: kérelmét elutasították. Arra, hogy tulajdonképpen miért is nem kaphat garancialevelet, nem adtak feleletet.

Forrás

http://kiszo.hhrf.org

Ami jó sokáig kimaradt...

Hetek óta várom , hogy mikor szedődnek össze annyira a gondolataim, hogy az ez idő alatt felgyülemlett dolgokat le tudjam írni...Ezért ez a bejegyzés kicsit összevisszának tűnhet....s talán az is lesz....Lesz szó benne kicsi székely fenyőről, magyar identitástudatról, "elukránosodásról", mondom mindenről, ami az elmúlt időszakban felgyülemlett bennem. Nos hát kezdem....


Egy ideje úgy alakult, hogy meglehetősen sokat ingázok Ungvár és a lakhelyem között. Ez hetente úgy 3x 120 km-t jelent. Ez idő alatt módomban áll stopposokat felvenni, beszélgetni velük. Így történt ez tegnap is, meg szombaton is, amikor is mindkét alkalommal ugyanaz az 50 -es évei végén járó hölgy volt az utasom.. Beszélgetéseink alatt kiderült, hogy a családjában tanárember van, aki magyar nyelvet tanít. 2 gyereke van az illető tanár úrnak, egyik iskoláskorú, a másik még nem. S feltett kérdésemre, miszerint milyen iskolába jár a gyerek, méltatlankodva válaszolt, hogy természetesen ukránba....Természetesen? tettem fel a  kérdést....De hát miért természetese ez??? S nagyon büszkék a fiúcskára, mert hála Istennek jó nyelvérzékkel van megáldva, s otthon is sokszor csak ukránul beszél....S a családot / egy magyar családot/ ez boldoggá tesz....Ez szomorú....Megfigyeltem, hogy az egyébként színmagyar és itt jelzem, hogy Kárpátalja egyik legnagyobb hagyományőrző községében élő hölgy rengeteg elukránosodott szót használ. Például megütötte a fülemet, hogy "blincsikit" sütött tegnap...Blincsiki- palacsinta.....magyarul. S még sorolhatnám a példákat, de hirtelen ez ugrott be... Nos sajnos ez annak a jele, hogy az asszimilációs folyamat beférkőzött egy olyan szorosan zárt közösségbe, amelynek lakói arról voltak híresek régebb, hogy a fiatalok még házastársat sem választottak a szomszéd faluból.....De ez már a múlt....S a jelen nagyon szomorú....


Van egy meseszép kicsi székely fenyőcske az udvarunkon. Kedvesemtől kaptam, vagyis Székelyföldről hoztuk, saját termesztésű. Szegény  hősiesen viselte a kemény mínuszokat... Sőt nagyot nőtt a tél folyamán....:)) Mutatom, így néz most ki....De lehet szegénykém boldogtalan társai nélkül, gondolkodom, hogy szállítsam e haza?

Ukrán újságban a rovás....Hm... Kicsit el van bolondulva a cikk írója! Még, hogy Beregszász nem emlékeztet egy európai városra...Miért? Munkács talán igen? Vagy Ungvár? Kátyúsabbnál kátyúsabb utak, rozzant házsorok melyik városban nincsenek a magyarság arányától függetlenül???  A cikk meglehetősen cinikus hangnemet üt meg. De lehet, hogy mindössze annyi a bajuk, hogy nekünk van ősi írásunk, nekik meg nincs:)). A Kárpátalján gombamód szaporodó rovásírásos helyiségnévtáblák, pedig büszkén s fennhangon hirdetik az átutazóknak, hogy itt igenis MAGYAROK ÉLNEK! Igen, még az efféle cinikus újságírócskáknak is, mint a gúnyos cikk szerzője....Igen, magyarok vagyunk, s büszkék vagyunk rá, még a mindennapi gondok közepette is! Tessék ezt utánunk csinálni, s majd aztán kígyót-békát kiabálni, s mivel az európai normák szerint mindenki élhet a szabad vélelmezés jogával, hát csak tessék, nyugodtan vélemény alkotni, állunk elébe! Az effajta gondolatok levezetése minden esetben a cikk íróját minősíti!


S íme, megérkezett az első idei Nőnapköszöntő virág:)) Meseszép!

Beregszász: zászlók és rúnák....

A város, amelynek 25 ezer fős lakosságából minden második ember magyar, 1.5 óra távolságra van Ungvártól, semmiben nem emlékeztet Európára. Járatlan utak, omladozó sorházak, elhagyott válalkozások.  Beregszász magyar státuszára tolakodóan utalnak a szomszéd állam háromszínű zászlajai, amelyek szó szerint mindenütt lobognak, kezdve a hétköznapi emberek erkélyétől a városi tanács épületéig, amely egy kétszintes  házikóban található a város régi negyedében. Itt utcák vannak elnevezve Magyarország kiemelkedő személyiségeiről, emlékművek vannak nekik állítva, az egyik közülük - egy magyar sörgyár támogatásával, amiről egy táblácska tanúskodik.Van itt magyar színház, magyar felsőoktatási intézmény ( Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola), magyar konzulátus, valamint egy magyar parlamenti képviselő irodája is.
A különleges színezetet a város  bejáratnál lévő irányjelző tábla adja, amelyen a járási központ neve ki van írva ukrán, magyar nyelven és.....rovással.  A rovásírás reneszánsza a magyar szélőséges nacionalisták egyik fogása, amely valami miatt különösen elterjedt a kárpátaljai magyarok körében. De ezzel az egész magyarkodás be is fejeződik. Beregszász lakosai egyszerű emberek, átlagos mindennapi gondokkal, nagyon messze vannak a földrajzi, politikai kérdésektől, melynek városuk hirtelen az örvényébe került.


Forrás
http://weekly.ua/pulse/economy/2012/02/06/100925.html

Fordította:
Váradi Viktória


Kapcsolódó
http://rovas.info/index.php/hu/koezelet/1050-ukrajnai-mediaban-a-rovas




Utóirat:
Hm....gondolataimat és  lesújtó véleményemet eme alsórendű cikkel kapcsolatban hamarosan megosztom a kedves Olvasóval!

.....és mi csak rovunk tovább!......

Ahogy haladunk előre az időben, s folytatódnak a rovásfoglalkozások a kárpátaljai magyar iskolákban, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy gyermekeink megkedvelték a rovásírást! Minden egyes alkalommal erről  tesznek tanúbizonyságot, amikor érdeklődéssel hallgatják az éppen aktuális aznapi anyagot. Ugyan a "társaság" mindig vegyes, hiszen vannak, akiknek a kezdeti lelkesedésük alábbhagyott, de minden foglalkozáson fedezek fel új arcokat. Sőt! Ma én magam is nagyon meglepődtem, amikor az egyik iskolában egy kislány lépett oda hozzám, s jelezte, hogy szeretne beiratkozni a foglalkozásra, ám egyúttal azt is közölte,/mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne/, hogy ő már kicsit előredolgozott, szeretett volna "felzárkózni" a társaihoz, s önszorgalomból elsajátította a rovásbetűket! Na ez az igazán nagyon dolog! Önszorgalomból elsajátítani valamit, ami első körben azért talán nem annyira egyszerű egy 10 éves gyereknek....Vagy talán mégis? :)
A mai foglalkozások igazán jó hangulatban teltek, s olyan hamar elröppent 1.5 óra, hogy észre sem vettük, pedig eredetileg csak 45 percesre terveztük a foglalkozásokat. Az egyik fiúcska a végén nagy komolysággal megjegyezte: " Ó én legszívesebben reggelig rónék!" :))

Hazafelé egész úton ez a mondat zakatolt a fejemben, s ha visszagondolok a gyerek arckifejezésére, most is mosolyra derít! Mert bevallom én is sokszor érzem úgy, hogy legszívesebben csak rónék, s minél többet szeretnék átadni a rovás szeretetéből a felnövekvő nemzedéknek....