Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2012. április 30., hétfő

Haza a mélyben.....Egy kárpátaljai magyar író véleménye...Hm




Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik  beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi  bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.
Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.
Igaz, mindezen olyan nagyon nem lenne szabad csodálkoznom: az elmúlt hónapokban a szülők generációjához tartozó kárpátaljai irodalmár és újságíró kollégáim közül ötöt (!) kellett kizárnom ismeretségi körömből a közösségi portálon. A beregszászi költőnő az EU-zászlót égető jobbikosok videóját népszerűsítette egyetértőleg; egy beregszászi lap vezető szerkesztője és egy író-költő-újságró meg éppen hogy ennek a pártnak a tagjaival fotózkodott látható büszkeséggel; a viski tollforgató elvakult nacionalizmusában az „oláhok, tótok és rácok” „kitenyésztéséről” beszélt; országos lapunk vezető munkatársa rendszeresen a leguszítóbb magyar internetes portál cikkeit osztotta meg cigányozó és zsidózó saját hozzászólásai kíséretében. Mindegyiküknek elmondtam, hogy az az eszmerendszer, amelyhez csatlakoztak, nem emeli fel a magyarságot, ellenkezőleg: a mélybe taszítja – ám ha a történelmi példáknak nem hisznek, nekem ugyan miért hinnének. És miért ne örvendeznének azon a rajzon, amely engem végtelenül szomorúvá tett.

Forrás

2012. április 29., vasárnap

Az önellátás jegyében...

Sokszor, sok helyen, főként nemzeti oldalon hallhatunk arról, hogy igyekezzünk önellátóvá válni. Termeljük meg magunknak az asztalra való ételt, s ha mód van rá, talán még többet is, hogy kicsi jusson a piacra is belőle, ne kelljen multiknál vásároljuk az idegenből behozott élelmiszert. Ha már mindenképp vásárolnunk kell, mert nincs lehetőségünk a termelésre, akkor tegyük azt szomszédtól, rokontól, baráttól, mindenképpen magyar embertől, ne a multi üzletláncok zsidó termékeit vásároljuk!


Nos valójában az a helyzet, hogy elkényelmesedett világunkban kevesen veszik a fáradságot, hogy egy egy fárasztó munkanap után még nekiálljanak, s kertészkedéssel foglalkozzanak. A hétvégéjüket meg pláne nem áldozzák fel a kertészkedés oltárán! Nem feltétlenül az a baj, hogy nincs rá lehetőségük, inkább nincs hozzá kedvük, "Inkább megvásárolom" alapon.


Mindenképpen fontos, hogy megtanuljunk saját magunknak termelni, mindent, amit csak lehetséges, ugyan ez sok befektetett energiával és munkával jár, de a termelés fölött érzett öröm, kárpótol minket ezért. Valamint az se mellékes szempont, hogy rengeteget tudunk így spórolni!


Lássunk egy példát....


Egy csomag vetőmag /beszéljünk hibrid magvakról/ átlagosan 200 forintba / 8 UAH/kerül. Nos vettem a fáradságot, s megszámoltam, hogy van benne 100 szem magvacska...Elvetjük a magot, kikel belőle az esetek többségében minimum 80 palánta... Elültetjük őket, a természetes szelekcióra is gondolván maradjon meg belőle 50 palánta, ami szép nagy fej káposztákká fejlődik, természetesen megfelelő gondoskodás mellett....1 fej közepes káposzta, minimum 1 kilót nyom, de inkább még többet ....50 fej káposzta, biza nem kevesebb, mint 50 kiló...1 kiló káposzta itt nálunk Kárpátalján /ahol megjegyzem nem drága veszettül az élelmiszer/ egész nyáron minimum 2.5 UAH, ez kb. .20 eurocentnek felel meg...tehát az 50 kiló káposztánk 125 UAH - ba kerülne, 12 euróba, ha meg kellene vásárolnunk...Ez a példa nagyon primitív ugyan, de így tudom szemléltetni a mondanivalómat leginkább...


Sokszor hallom, kifogásként, hogy "Nekem sajnos nem terem meg", "A mi földünk alkalmatlan a termesztésre", pedig higgyék el, mindenkinél megteremnek az alapvető zöldségek...Rosszabb a föld minősége? Kicsi talajjavítással könnyen lehet rajta segíteni...Már, ha igazán akarjuk....S nem mellesleg családi programnak sem utolsó egy egy közös munka a kertben, közben beszélgetni, megbeszélni a mindennapi gondokat, bajokat....Szóval összetartó ereje van, mint bármilyen "kaláka" munkának....


A sort folytathatnám sok sok zöldség felsorolásával, s bizony higgyék el nekem, hogy a felsorolás és némi számolgatás végén egy akkora összeg jönne ki, hogy igen csak rácsodálkoznánk a végén...Hisz a káposzta például csak az egyik alapvető élelmiszerünk, de ott van még a hagyma, a paradicsom, a paprika, az uborka, a tök, a padlizsán, a spenót, s karalábé, a sárgarépa, a zeller, a petrezselyem, s hadd ne soroljam tovább ...


Ösztönzésként mutatom az édesanyám kertjét, hogy milyen meseszép...Itt jegyzem meg, hogy remélem jövőre már a saját kertecskémet mutathatom meg az olvasónak! Addig is, íme a fotók: 


Fokhagyma-ültetvény, ezeket még ősszel rakta le anyukám, s íme milyen meseszépek lettek, ahogy jöttek a tavaszi melegek...

Gyönyörű szép petrezselymek, némelyik magassága eléri a 30 cm is....

Borsóágyikó, folyamatos öntözésre van szükség ahhoz, hogy ilyen szép legyen...

Paradicsom - csemeték...Rengeteg van belőlük...

Hagymamag lesz belőle, amiből aztán tavasszal elvetve, dughagymát kapunk belőle, 500 fel hagymát rakott le anyum...:))

Pityókaültetvény, vagy ha úgy tetszik burgonya....

*Természetesen ettől sokkal több minden van a kertben, csak sajnos fotózás közben lemerült a gépem....








2012. április 25., szerda

Ültess fát! Fotóalbum....

Ültetésre váró fenyőcsemeték....100 db/ nem vásárolt, saját termesztés/
.....nyírfácskák,  50 db
Frissen ültetett fenyőcsemete
....nyírfácska
Munka a javából....:))
Ni, mit találtam!....Csodaszép....
Varázslatos hosszúaszói látkép....
Mint a mesében....
Birkanyáj...ez valójában nem tartozik a tárgyhoz, csak úgy ideraktam...


2012. április 22., vasárnap

Rovástábla - avatás Csongoron


Kovács Béla, az Európai Parlament képviselője immár Kárpátalja ötödik településének rovásos helynévtábláját avatta fel. Kárpátalja mostanra a rovásműveltség ápolásának egyik fontos központjává vált, hiszen már az ötödik településen, a 12-ik rovásos helynévtáblát avatták fel, ezúttal Csongoron. A rovástáblák népszerűségének egyik fontos oka, hogy a magyarlakta településeken egy ideje egységes üdvözlőtábla fogadja az autósokat a bevezető utak mentén, amelyen az igényes kivitelű rovásos helynévtábláknak is sikerült helyet találni. Az azonos megjelenés megsokszorozza a Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynévtáblák által hirdetett üzenet – a határoktól függetlenül egységes magyar nemzet léte – erejét. A másik – talán még fontosabb – szempont, hogy szerencsére egyre többen ismerik fel: a székely-magyar rovás ugyanúgy része a magyar szellemi örökségnek, mint a magyar nyelv. A csongoriak szép számban vettek részt az avatáson, amelyre a vasárnapi istentiszteletet követően került sor. Az avató közönség ifj. Pocsai Sándor csongori református lelkésztől idézetet hallhatott a Szentírásból, amelyben a bibliai fogságban lévőkhöz hasonlította az itt élők feladatát, teendőit: ahova születünk, ott kell kiteljesednünk. (Jer 29,7) Az Ezüstlánc-díjas Baksa Tibor, Csongor polgármestere az avatási beszédében kiemelte, hogy különösen fontos az európai parlamenti képviselő jelenléte, mert ő tettekkel bizonyít, s legalább ilyen kiállást kér attól a miniszterelnöktől is, aki lélekben tizenöt millió magyart képvisel. Kovács Béla avatóbeszédében hangsúlyozta a közös, népeket összekötő múltat is: „A táblán alkalmazott rovás az egyik legősibb és legfontosabb szellemi kincsünk, olyan kulturális örökség, melyre mi, magyarok méltán lehetünk büszkék, hiszen nem sok nép rendelkezik még ma is használatban lévő saját írásrendszerrel. A tágabban értelmezett rovás íráscsalád ugyanakkor az egész emberiség kulturális öröksége is, hiszen egykoron összekötötte Kelet- és Közép-Európa, valamint Közép-Ázsia népeit, melyek közül a legtöbb éppen a Kárpát-medence és a mai Ukrajna területén élt." A képviselő kiemelte a helyiekkel való kapcsolat fontosságát: „Én, az Európai Parlament képviselőjeként irodát nyitottam Beregszászon, ezért kiemelten fontos volt számomra, hogy Kárpátalja első rovásos helységnévtáblája ott kerüljön felállításra. A jó példa azonban, szerencsére, hamarosan követőkre talált és a magyarok lakta települések folyamatosan csatlakoznak a mozgalomhoz." Miután a polgármester és a képviselő leleplezte Csongor település rovásos helynévtábláját, a Rovás Alapítvány képviseletében Rumi Tamás üdvözölte a megjelenteket, aki rövid áttekintést adott a székely-magyar rovásírás történetéről. Kiemelte, hogy ősi írásunkat mindig és folyamatosan használták. A rovás megőrzésében fontos szerepe volt az egyháznak, hiszen többek között Kájoni János, Bél Mátyás, valamint Kárpátalja szülötte, Forrai Sándor is egyházi emberek voltak, s sok emlék maradt fenn a templomokban. A település világi és egyházi vezetőjének a Rovás Alapítvány egy-egy könyvet adományozott, így a rovásos Újszövetségi Szentírást már Csongoron is meg lehet nézni. Zárásként a helyi műkedvelő néptánccsoporttól láthattunk előadást, majd a táblaavatók küldöttségét bensőséges vendégségbe hívta a polgármester. A program a délutáni barátságos focimérkőzéssel ért véget, ahol újabb ötlet született meg: a labdarúgó csapat mezén is szerepelhetne rovás felirat... A szervezést Kovács Dezső, Kovács Béla képviselő Beregszászi Fogadóirodájának vezetője bonyolította, a táblaállítás költségét megosztva Baksa Tibor polgármester és Kovács Béla Európa Parlamenti képviselő állták. 

Forrás: karpatinfo.net