Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2015. október 7., szerda

A híd



Kálváriánk nem ma, nem is tegnap, hanem még tavasszal kezdődött. Az egész azzal, egész pontosan, hogy házat vásároltunk egy közös híddal... Egy szép napon a szomszéd anyukámnak, aki épp hozzánk igyekezett, félvárról odavetette: "Maguk ezen a hídon nem fognak járni, mert én ezt felújítom!" Nem figyeltünk erre különösebben oda. Nem sok idő elteltével előálltak, hogy ők a hidat felújítják, s mi pedig építsünk magunknak egy másikat, mert hogy szégyen ez, hogy közös hídon járjunk! Kezdődtek a viták, sértegetések, egy szép nap reggelén felállított a szomszéd, hogy ha gondoljuk, parkoljuk le a kocsikat a kapuban, mert 2 napszámos álldogál a kapuban, s ők bontják a hidat (a közös hidat), oldjuk meg a parkolást, ahogy lehet. Feldúlva felmentem a községházára, ők is jöttek, ott újabb sértegetések, vita, veszekedés, nem részletezem... Ott azt a választ kaptam a jegyzőnktől, hogy ha nincs pénzünk hidat építeni magunknak, akkor vagy építsünk egy ideigleneset, amit használhatunk, amíg gyűjtünk egy véglegesre, vagy kérjük meg a szomszédot (természetesen a másik szomszédot), hogy az autókat parkoljuk az ő udvarukon! S hogy nem lehet megszabni a másiknak, hogy a saját térfelén mit épít, nos ezzel a kijelentéssel tökéletesen egyetértettem! Kértük közösen, jöjjön ki a földmérő, s mérje fel a területet, ki is jött, nem volt gond, fel is mérte minden oldalról, akkor úgy tűnt ez mindenkinek megfelel. Az arányok elosztását nem részletezem, a videón tisztán kivehető! S hogy mindez nem csak üres szócséplés, a lenti videók bizonyítják, szerencsére mindent felvettünk, milyen jól tettük! Régóta tudjuk, hogy a vitás helyzeteket érdemes videóra venni, később bizonyítékként jó szolgálatot tehetnek! Megegyeztünk, hogy az idei év folyamán mi is, ők is elkészítjük a HIDAT! Külön-külön mindenki a saját térfelén. Eltelt 3 hónap, egy szép nap újra jön a szomszéd, hogy mi az ígértük, hogy májusban hidat építünk(megjegyzem erről nem volt szó), s hogy mi nem tartottuk be a szavunkat, addig-addig, hogy mi másnap nekiálltunk, s megcsináltattuk azt a nyavalyás hidat, hogy legyen végre békesség! 

Természetesen a közös híd ránk eső részét nem bontottuk el, hiszen ha ezt tesszük, nekik mindössze 60-70 cm marad, amin nem tudnak kocsival kijárni. Nem nyújtom tovább a történetet, a szomszéddal a rossz viszony megmaradt azóta is, múlt hét pénteken arra jövök haza egy fárasztó nap után, hogy a közös hídnak nyoma sincs, ők önkényesen, a mi megkérdezésünk nélkül elbontották. Megbeszélték magukkal, hogy minket mennyi anyag illet belőle, pár követ elénk dobtak, az összetört gyűrű a mienk, a használhatót felvontatták az udvarra... A polgármester kijött szombat délelőtt, ígéretet tett, hogy hétfőn jönnek, s újra mérik a területet, ma szerda este van, azóta sem jöttek... Igaz, megkérte a szomszédot, hogy ne folytassák a híd építését, de ez minket csak részben vigasztal! Bennem felmerül a kérdés, ha önkényesen elbonthatta a mi részünket, mi rá a garancia, hogy legközelebb nem-e arra jövünk haza, hogy elbontja a kerítésünket, vagy a házunk sarkát??? Legkönnyebb az lenne, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, de a golyó már ki van lőve...

Elkeserítőnek tartom, hogy a 21. században ilyen megtörténhet! Gyakorlatilag az arcunkba nevetve azt tesznek amit akarnak, rájuk nem vonatkozik semmilyen szabály, sajnos ezt mi nem tudjuk tolerálni! Tudom, sokan nem értik, elítélnek érte, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot! Nekik azt kívánom, hogy csak egyszer lehessenek kicsi legyecskék, hogy egy-egy mocskolódást végighallgathassanak azokból, amit nekünk kell eltűrnünk, lassan napi szinten! A konklúzióm az, hogy mindenki maradjon a "saját társadalmi közegében", ha értik mire gondolok, mert ha a "sz...t feltesszük a polcra, az attól még "sz...r" marad bárhogy is igyekszik lekvárnak tűnni!













































2015. szeptember 22., kedd

A kupak



Volt egyszer egy pillepalack, széles nyakú, olyan típus, amit általában kedvelnek az emberek. Valamikor régebb valamilyen üdítőital volt benne. Sok társával együtt álldogált egy kamra polcán. A különbség mindössze annyi volt, hogy mindegyik pillepalacknak volt "sapkája" azaz kupakja, csak neki nem. A gazdasszonya azonban csak nem dobta ki, hanem várta az alkalmas pillanatot, hogy hátha kerül egy széles kupak, s akkor majd használatba kerül ez a palack is. Telt múlt az idő, a kis palack olykor feledésbe merülve, türelmesen álldogált a kamrapolcon, s várakozott. A gazdasszonya minden egyes alkalommal, amikor bement a kamrába, ránézett, a tenger sok teendője közepette, s arra gondolt, kell szerezzen egy kupakot. 

Egy verőfényes szép napon a gazdasszony a városháza felé igyekezett, nagyon-nagyon sietett, pár perce volt csupán, hogy odaérjen késés nélkül. Ahogy befordult a sarkon, az épület ablakpárkányai épp szemmagasságban voltak. Gondolatai ezer felé csapongtak. Ahogy épp az előtte álló teendőjére koncentrált, egyszer csak megpillantott az ablakpárkányon egy széles kupakot. Szinte megállás nélkül felnyúlt érte és táskája zsebébe süllyesztette, nagyon-nagyon megörült neki. Azonnal az jutott eszébe, hogy lám, csak igaz, a vonzás törvénye milyen szépen, egyszerűen működik az életünkben... Kupakot kértél a palackodnak, s íme itt a kupak!

2015. szeptember 13., vasárnap

Az élet kereke


Elég fura, érthetetlen lett számomra a mai világ... Azokat az embereket, akik a legfontosabb szerepet töltik be az életünkben néha kívülállóként, idegenként szemléljük, nem értjük. Nehezen bírom feldolgozni, ha valakinek például megteszek valamit és nem köszöni meg, nem hálálkodásra gondolok, sima köszönöm is elég. Ez lenne a természetes. Nehezen dolgozom fel, ha megkérdezem valakitől hogy vagy, hogy van a családod, ő válaszol, de nem kérdezi meg, hogy mi hogy vagyunk. Tudom, butaság, az én butaságom, de napokig rágódom az ilyen dolgokon. Lelkileg meg kell érni, hogy fájjanak ezek a dolgok, meg kell tapasztalni az élet mostohább felét, anélkül nem érezzük, nem érzi mindenki, valakinek ez így természetes, nekem nagyon fájnak. Fáj, ha sokáig nem néz feléd egy-egy kedves ismerős, fáj ha nincs rá két perce, hogy beugorjon hozzád, ugye mindig időhiány a kifogás... Valójában nem az idő hiányzik, hanem az érdeklődés... Az érdeklődés, mert elvitte egy más, egy jobb irányba az élet, nem emlékszik, hogy nem volt még az olyan rég, amikor minden másként volt... Az emberek túl gyorsan felejtenek, ők azok, akik még nem tapasztalták meg az élet árnyékosabb oldalát. Mert az árnyékosabb oldalon válunk türelmesebbé, érdeklődőbbé, érünk meg dolgokra, értünk meg másokat, tanulunk meg örülni apróságoknak. Amikor majd újra az élet napos felére fordul a sorsunk kereke mi ekkor már bölcsebbek és lelkileg borzasztóan érzékenyek vagyunk az ilyen dolgokra, de mindent egybevetve erősebbek is, mint mindig az élet napos felét élvező, érzéketlen embertársaink. Hiszen akire mindig süt a nap, az nem tudja milyen fázni, s közben érzéketlenné válik mások iránt...

2015. szeptember 12., szombat

Veszélyes kanyar


Nagyon veszélyes útszakaszon jár az, aki a Beregszász-Csap útvonalon haladva kicsiny falunk, Bótrágy község határába érkezik, Kaszony felől. Ahogy érkezünk be a falu legelején egy egyébként is nagyon éles kanyar van, ahol normális keretek között is nagyon oda kell figyelni. Zökkenőmentesen teljesen elképzelhetetlen "bevenni" a kanyart, hiszen akkora kátyú tátong a Kaszony felől érkezők oldalán, hogy saját tapasztalatból mondom, alacsony kocsival effektíve  nem lehet átkelni rajta. De, mivel ez a kátyú olyan szerencsétlen helyen van, amely épp a kanyar éle, így ha esetleg ki szeretném kerülni, ami megjegyzem borzasztóan balesetveszélyes, ha szembe jön velem egy jármű azonnal frontálisan ütközünk. Az már csak az Í-re a pont, hogy akkora a gaz az úttest mindkét oldalán, hogy kisebb dzsungelnek is beillene, a giz-gaz kihajlik az úttestre, szóval a helyzet egy tragikomédia! Naponta elhaladok ezen az útszakaszon, van úgy, hogy sikerül szerencsésen kikerülnöm, de ha beletottyanok a térdig érő gödörbe mindenkit szidok, aki épp szóba jöhet:(( Valójában már az a képtelen ötlet is eszembe jutott, hogy a közútkezelő esetleg egy gumiszervizt, vagy egy alkatrész boltot üzemeltet :)) Viccet félretéve, tudom jól, hogy mindig a pénz a kifogás, de ha valaki balesetet szenved, akkor kire kell újjal mutogatni? Ezek a gondolatok a múlt héten történt 2 halálos biciklis gázolás kapcsán jutottak eszembe...


2015. augusztus 14., péntek

Nektarinszüret /fotóalbum/


 2 évvel ezelőtt, amikor kicsiny, mindössze 40 fából álló gyümölcsösünket telepítettük, a körülöttünk élők mindnyájan szkeptikusan viszonyultak az általunk ültetett 2 nektarinfához. Mondván, hogy itt felénk ez úgysem terem meg, mert nem olyan a talaj minősége, hogy teremhessen, sőt, be sem fogan, hanem tönkremegy. Meghallgattuk, de kedvünket nem szegte a dolog, csak elültettük a csemetéket, melyek első éven nem, de idén viszont tavasszal azzal örvendeztettek meg bennünket, hogy temérdek barack ült az ágak között. Szó szerint rengeteg. Viszont az időjárás nem igen kedvezett a gyümölcsfáknak idén, mivel a tavasz sokat váratott magára, sokáig fagyok voltak, és egy nagy jégesőt is kaptunk, ami bizony sok sok barackot levert a fáról. De még így is sikerült szüretelnünk a finom lédús, teljesen bio gyümölcsből, igaz nem sokat, úgy 2 kilónyit.



Fán mosolygó gyümölcsök





Ennyi lett összesen, de nekünk nagy öröm







2015. augusztus 4., kedd

Önellátóságunk


valamint önálló gazdasszonyéletem első kakasvágására került sor a mai nap folyamán :)) Teljesen őszintén, s minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy csodálatos kakasokat, tyúkokat sikerült kinevelnünk idén, s mivel kicsiny állományunkban 5 darab egyenként 5-6 kilós kakas volt, már értelmetlenné vált a tartásuk, így közös döntés alapján édesanyácskámat meginvitáltuk egy jó kis kakastorra, párom azon szigorú utasítása mellett, miszerint jól tanuljam ki a kakaskaszabolás mesterségét, mert a következő menetet már mi ketten kell végezzük :))

No, hát felvirradt a kakasok életének utolsó napja, s nem kis munka árán ügyesen most már a hűtőládánkban pihennek. Hogy is fogalmazzak, kissé szkeptikus vagyok, még nem tudom, hogyan fogom legyűrni a torkomon a kakashusit, ha nem akarok vegetáriánus lenni, ügyesen meg kell barátkozzak a saját magunk által kinevelt állatok vágásának gondolatával. Nem egyszerű, mi tagadás....

Elméletileg ma átestem a tűzkeresztségen, aztán lássuk, hogy fogom tudni kamatoztatni a ma tanultakat, egyenlőre a rosszullét kerülget, ha a nyúlvágásra gondolok, pedig eléggé sokszor kerül napirendre mostanában a téma, háááát, nem tudom...


Itt már szépen megpucolva sorakoznak a kakasok, sajnos csak ezt az egy képet készítettem...


2015. július 13., hétfő

Gondolataim + óriáskerék


Az jutott eszembe, hogy te jó ég, milyen emberi kapcsolat az, amiben csak te kell meghallgasd a másik gondját-baját, örömét, ami veled történik afelől nincs érdeklődés szó szerint és túlzás nélkül semmi, szóval egyszerűen nem foglalkoznak veled, de amikor nagy ritkán találkozás van, akkor viszont nagyon jó képet kell vágni a dologhoz, együtt örülni a másikkal, te mindezt megteszed, de még ekkor, a személyes találkozás alkalmával sem kérdezik meg tőled, hogy mi a helyzet veled.... Nem tudom, az ilyen kapcsolatot hová rakni sem az agyamban, sem a lelkemben, de főleg a lelkemben nem sikerül, sajnos létezik ilyen és nagyon-nagyon romboló hatással van saját magamra. Na, mindegy, ez csak úgy eszembe jutott...

Результат пошуку зображень за запитом "óriáskerék péterfalva képek"
Ebbe a kerékbe ültem tegnap
Tegnap viszont egy nagyon jó nap volt, azaz a nap önmagában feszült és stresszes, de megszépítette az, hogy a végén egyedül lehettem önmagammal, felülve egy hatalmas, kissé mállott festékű, jobb napokat is látott, gyermekkoromban soha ki nem próbált óriáskerék egyik szelíden ringatózó fülkéjébe, pedig akkora tériszonyom van, hogy hihetetlen, de kényszerítettem magamat, hogy a magasból, főként amikor már lefelé ereszkedett, szétnézzek a meseszép tájon és elmerengjek a dolgokon, találkozzak önmagammal. Jót tett és nagyon jól esett! a fáradságom elröppent, frissen autókáztam hazafelé, útközben egy kiló finom lédús barackot rágcsálva. 


Результат пошуку зображень за запитом "óriáskerék péterfalva képek"
Az egyik ilyen kék fülkében, jaj de jó volt :))

2015. június 29., hétfő

"Kertmániám" eddigi eredményei


Elérkezett  az idő, hogy az eddigi sok-sok kerti munka eredményét lassan elkezdjük aratni. Idén sok zöldborsónk lett, kifejtve mintegy 12 kilónyi, nagyon szépen termett és csak halkan jegyzem meg, hogy nem öntöztük annyit, mint tavaly. 


Mintegy 2 hete elkezdtem az uborcik savanyítását, na, nem nagy mennyiségre kell itt gondolni, csak 1-2 literjével, ma is készült 5 üveggel, ezzel együtt 15 litert sikerült eddig, tavaly egyet sem raktam el, mert nem sikerült az uborkatermés. 

Результат пошуку зображень за запитом "savanyú uborka képek"
Raktam már eper és meggykompótot, eperdzsemet. Most érik a hűtőben a magozott meggy, aminek az a története, hogy apukámtól kaptunk egy hatalmas vödör meggyet én pedig úgy 3 napja vettem egy szuper kis masinát, úgynevezett meggymagozó gépet. Azonnal ki is próbáltam persze, mert emlékszem tavaly annyit nyünnyögtem a magolással, ezzel nagyon tetszett a munka, szaporán ment. Ahogy kimagoztam a kb 8 kilónyi meggyet, rétegezve lecukroztam, azaz 1 réteg meggy,1 réteg cukor és így hagyom állni 24 órán át, persze hűtőben. Holnap üvegekbe töltöm és mindegyikre töltök kb 0,5 deci konyakot. Nagyon finom lesz, kifejezetten süteményekbe, desszertekbe, esetleg palacsintába, csakis a felnőttek örömére:)) Semmi másat nem csinálok vele, a cukor és az alkohol tartósítják majd.
Результат пошуку зображень за запитом "meggymagozó képek"

 RENGETEG, -és nem véletlen a nagybetű-, zöldbab van a kertben, tegnap úgy terveztem, ma szedek belőle és rakok el télére üvegekbe, de mivel már kora hajnaltól a kertben vagyok, most kissé kábának érzem magam ehhez a mókához. Ki lehet szedni a vöröshagymát, a dughagymát, a helyükre kerül a téli káposzta. Sok-sok paradicsom mutatkozik, igazából már elkezdett érni, a cékla, cukkini meseszép, nagyon nagyok. Nos a sok szépség mellett szólnom kell a nagy ellenségünkről  kertben, természetesen Fű úrról van szó, akivel örökös hadban állunk egymással, borzasztó csatáinkban néha mi, néha ő győzedelmeskedik, néha bosszankodom rajta, néha pedig kacagom, másat nem igen tehetek :))

Kellemes hetet mindenkinek! 

*fotók a netről, gép hiányában



2015. június 23., kedd

Olvastam a napokban







vagy inkább úgy fogalmaznék "felfaltam" egy könyvet. Lebilincselő, elkeserítő, hátborzongató volt, s mégsem tudtam gyakorlatilag lerakni a kezemből, amíg nem végeztem vele. Gábor Ferenc:"Életem viharának emlékére -Kőröstárkány fekete húsvétja"c. könyvéről van szó, amely az 1919-es kőröstárkányi vérengzést dolgozza fel egy túlélő (a szerző nagyapja) elbeszélése nyomán.

Mindenkinek ajánlom  figyelmébe!

2015. június 14., vasárnap

Annyi mindenről szeretnék írni,




Результат пошуку зображень за запитом "fém teásdoboz képek"
Pont ugyanilyen az enyém is





annyi, de annyi minden kavarog a fejemben, s ahogy az már ilyenkor lenni szokott,  leginkább ilyenkor nem írok semmit. Nem lustaságból, inkább a felhalmozott teendők rangsorában nem tudom az elsők közzé tenni az írást, mert egyszerűen lehetetlen.

Szép a falusi élet, nagyon szeretem az önellátás fogalmát és minden kínját-baját is, de valóban látástól mikulásig akad teendő, néha magam is megijedek tőle. Tehát ez a bejegyzés valójában egy kis összefoglalót mutat az elmúlt hetek történéseiből, gondolataiból, érzéseiből.

Régóta szerettem volna írni a Budapesten beszerzett legújabb szerelmemről, egy nagyon szerethető,  kávés, vagy inkább teás fém dobozomról, aminek ilyen aromatartó tulajdonsága van, szinte teljesen vákuumosan zár. Tehát a tisztánlátás miatt, a doboz teatartó, de én kávét tartok benne:))

Ez a blog, tulajdonképpen a kárpátaljai magyarság életéről, eseményekről lett volna hivatott tudósítani, de ahogy alakult az írójának az élete, szép lassan úgy változott meg a napló arculata is, bevallom némi szándékosság is van benne.

Mostanság a csapból is a "segítsükmegakárpátaljaimagyarokat" folyik, ahogy hallgatom-olvasom a híreket, az álszenteskedés miatt, ahogy mondani szokás, kinyílik a bicska a zsebemben! Annyi millió forintról szól a fáma, hogy elképzelni is nehéz, annyi forgatócsoport jön ide, hogy igazán sok. Minden ki hoz valamit, az általa legrászorulóbbaknak vélt falvaknak, embereknek, a segélyszállítmányok jönnek-mennek, mindenki nyilatkozik, ünnepélyesen átadják a segélyeket és hazamennek. Ezzel nincs is gond, ez így természetes. A segélyek itt maradnak, hol pénz, hogy tartós élelmiszer, vagy bármilyen más formában, csak engem az zavar, hogy még egyszer sem hallottam olyat, hogy Juliska nénik, vagy Pista bácsik kaptak volna például egy szekér fát, vagy kifizették volna egyhavi villanyszámlájukat, bármi mást, ami megkönnyítené az életüket. Itt a közvetlen környezetemről beszélek.

Mondok egy konkrét példát, a mi falunk állítólag kapott 1 millió forintot a múlt héten. Azt mondja az ismerősöm, hogy a kultúra kapott belőle 100,000 forintot, amiből táncos csizmákat meg cipőket akarnak vásárolni. Számomra ez érthetetlen, jó ég, ez most ebben a nehéz helyzetben a legfontosabb??? A táncos csizma? Értem, tudom, kell az is, de nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb időpont erre! Ez csak egy apró momentum a mi falunkból, de Isten a megmondhatója hány meg hány illetéktelen helyre kerülő dologról lehet is szó! Az ügyesebbjei, akik közel ülnek a tűzhöz, azok jól megszedik magukat, a többiek pedig csináljanak, amit akarnak! Így volt ez a felénk pusztító 2 nagy árvíz idején is. Akinek esetleg nem dőlt össze a háza, LOCSOLTA A FALÁT SLAGGAL, HOGY UGYAN DŐLJÖN MÁR ÖSSZE, mert tudott magának állami segítséget intézni és abból 10x akkora házat építeni!

Szóval egyáltalán nem vagyok kibékülve a segélyezési folyamatokkal, és még egyáltalán nem beszéltem a hágón túlra eljuttatott sok millió forintos támogatásokról, amivel ezek a balgák mind a háborút hivatottak segíteni!

Másik példa, nézem a Fókuszt, na Kárpátalja-Barabás Évi, itt is ugyanez a lemez, erre nézem, kit mutogatnak? Hát egy Donyeckből ránk telepedett család hölgytagját, aki egy modernül berendezett átmeneti szálláson lakik, olyanban, amiről sokan itt felénk csak álmodozhatnak, kikenve-kifestve, hát azt mondja meg nekem valaki, ez normális dolog??? Nem kaptak Kárpátalján egy magyar családot, akitől esetleg valós képet kapnának az anyaországiak az itteni nehéz sorsokról? Mert igazán mondhatom, nehezen élünk, keményen dolgozunk és még nyár van, de már most lehet sejteni, hogy egy nagyon-nagyon nehéz télnek nézünk elébe! 

Folytatni fogom a bejegyzést, de úgy felhúztam magam, hogy jobb ha most abbahagyom! 







2015. május 22., péntek

Május van


javában virít a bodza, az elmúlt évek jól bevált gyakorlatát megtartva, idén is sok-sok bodza frissítőt készítettünk már. Tavaly az elkészített frissítőket lefagyasztottam, idén úgy gondoltam szirupot készítek és azt fogom elrakni télére. Szerencsére bodzáért nem kell messzire menni, mert a hátsó udvarunkon van egy hatalmas bokor, amely ontja magából a virágokat. Nálunk minden nap elfogy 3 liter bodzalé, Barni nyakló nélkül issza, nem tud betelni vele:))

Az elkészítése pofon egyszerű, a vizet a cukorral felfőzöm, picit hűlni hagyom és ráöntöm a bodzavirágokra, 24 óra múlva fogyasztható

A legvégén belekarikázok egy citromot + pici citromsót is használok




2015. május 7., csütörtök

Egy csodálatos




májusi hétvégét-hónapkezdetet tudhatunk magunkénak. Sikerült egy nagyon jót majálisoznunk a Hajógyári szigeten, egy rövid időt együtt töltenünk a család Budapesten élő felével, majd a hazafelé úton szakadatlan nótázni, s a barátainkhoz érkezve még "megűberelni" egy szép magyar katonadallal. Bevallom, mindenkinek ilyen csodálatos időtöltést, hangulatot kívánok!

Nehezebben megy az írás mostanság, sok a tennivaló, s valahogy mindig halad-marad, pedig sok minden kavarog a fejemben, hogy ezt is le kellene írnom, meg még arról is szeretnék írni...

Megérkezett a kedvenc hónapom, hozta magával az orgonák illatát, ez jó érzéssel tölt el. Naponta gyönyörködöm a dús lombozatú fákban, bokrokban, még az sem zavar, hogy a füvet hetente nyírni kell, mert hatalmasra nőne egyébként, vagy hogy a veteményeimben is valamilyen csoda folytán gyorsan nő a fű. Lényeg, hogy május van! :))



Kinézve az ablakon, melyet csendes esőcseppek kopogtatnak mindjárt az a mondás jut eszembe, hogy: " Májusi eső aranyat ér! ". De még mennyire, hogy aranyat! Ezt csak azóta tudom, mióta saját kertünk van...  

Ma jól elhatároztam magamban, hogy mindenképpen a lakásban fogok tenni-venni, mert a benti munkák bizony jól el vannak maradva, a mosott, hajtogatott ruhák vádlóan néznek rám, gondolom szeretnének a helyükre kerülni :D  



Kellemes tevékeny-termékeny májust kívánok mindenkinek!


2015. április 20., hétfő

A mi kis életünk tavasszal


Nagyon örülünk a jó időnek, mondjuk már a veteményeim szempontjából jöhetne egy jó kis eső, mert annyira száraz a föld. Idén sikerült hamar nekilátni a veteményezésnek, sok minden került már és még fog eztán is kerülni a földbe.

Nagy örömömre szépen kikeltek a káposzta és karalábé magvak, mondjuk ők ugye hamar kelnek, le vannak fóliázva, gyakran öntözöm őket, mert nagyon vízigényesek. Várom a paradicsom magvak kelését is / mire az olvasóhoz ér ez a bejegyzés már növögetnek szépen/, nekik sem kel túl sok idő a keléshez. A paprikára azonban még sokat kell várni / jelentem kikeltek, szépek/ nekik sok időre van szükségük, s pláne így, hogy nem csíráztattam elő a magvakat.

Szépen fejlődik a most, tavasszal elduggatott foghagyma, nem is gondoltam volna! Vörös hagymából is sokat dugványoztunk, mivel volt termesztve tavaly olyan 50 liternyi dughagyma, amiből értékesítettem is, de nem sikerült valami sokat, s így a többi a földbe kerül, aztán majd lesz jó sok hammánk, ahogy a 2 éves keresztlányunk mondaná:))

Az egy évvel ezelőtt ültetett 30 fácskánk csak halkan jegyzem meg, hogy úgy néz ki be vannak foganva, idén sokat nem ültettünk hozzájuk, mindössze 9 darab spanyol meggyfát, s lássuk megfogannak e? Mondjuk őszre tervezünk még telepítést, ha összejön a dolog, mert hely az még lenne nekik jó bőven.

Az önellátás jegyében telik az életünk, jól érezzük magunkat így mi tagadás... Került néhány állatkánk is, 2 anyanyúl és 10 csirke. Az egyik nyuszi alól elpusztultak a kicsikék, a másik viszont 5 nyulacskát nevel nagy-nagy örömünkre. Aztán szándékunkban van még bővíteni az állományt, na nem nagyon csak kicsikét. A ketreceket így használtan vásároltuk, aztán Barni, majd ha ideje engedi még készít újakat. Még elég kezdetleges így a dolog, de hát el kell kezdeni valahol :))

Aztán most már beszéljenek helyettem a képek!


Harmadik éves cseresznyefánk szépen virágzik, tavaly is termett már pár szemet

Nyuszicsalád

Csirkéink, egy ideiglenesen fabrikált helyen

Karalábé és káposzta palánták

Paradicsomok

30 ilyen láda van tele magvakkal, azaz most már palántákkal, persze eladásra is jut bőven :))

Virágba borult meggyfánk

Csodaszép virágok

Konyhakertünk. Elégedett vagyok, már szépen zöldell...
A hagymákat már javában fogyasztjuk, nagyon-nagyon finom a frissen kihúzott hagymácska
Maghagyma, belőlük lesz jövőre a dughagyma és következő éven reményeink szerint a szép nagy hagymafejek

Zöldborsóágyás
Foghagymaágyásaink
Mindez hátulnézetből
Barnim által vetett,3 éve Kárpátalján szépen fejlődő székely fenyőcskéink egyike
Másik anyanyuszi, ő május 16-án kell fialjon
Jaj, s hát a lényeg, a nagybeteg kutyusunk, Józsi, felépült végre, a halál szájából hozta vissza a szeretetünk, az élni akarása és szent meggyőződésem, hogy az állatorvosi segítség mellett a kecsketej volt leginkább hasznos gyógyszere...
Használatban a hímzett terítőm

Az előcsíráztatott krumplink-pityókánk szépen kikelt, aztán most félthetem a hideg éjszakáktól....






























Ma reggelre több kárpátaljai magyar község falunévtábláját tették tönkre


falutabla1
Nagydobrony

falutabla2
Kisdobrony

falutabla3

falutabla4
Eszeny falu központja
falutabla5
Eszeny
*forrás: Kárpáthír.com

2015. április 10., péntek

Ezt a csodaszép kézműves


nyuszikát kaptam Barnimtól, amit az Esztergomi Sonkaszegőn barterezett nekem/nekünk egy másik kereskedővel. A nyuszi nagyon ötletes, egyszerű, nyírfából készült és első látásra beleszerettem :))




A hálószoba polcára raktam, nagy összhangban van szerintem a környezettel.  A barterezés a vásárokon immár hagyománnyá vált, több darab is van, amit más más rendezvényen cserélgettünk és jó szívvel gondolunk mindig az árusokra, mert barátságok szövődnek egy egy barter alkalmával.


Ezt a kulcstartót Széll Éváékkal cseréltük a Mohácsi Busón egy, már nem tudom mire, még 3 évvel ezelőtt


Ezt a kerámia gombát pedig a Bugacpusztán, nem emlékszem már, vagy Kurultájon, vagy Ősök Napján...