"Kertmániám" eddigi eredményei

Elérkezett  az idő, hogy az eddigi sok-sok kerti munka eredményét lassan elkezdjük aratni. Idén sok zöldborsónk lett, kifejtve mintegy 12 kilónyi, nagyon szépen termett és csak halkan jegyzem meg, hogy nem öntöztük annyit, mint tavaly. 


Mintegy 2 hete elkezdtem az uborcik savanyítását, na, nem nagy mennyiségre kell itt gondolni, csak 1-2 literjével, ma is készült 5 üveggel, ezzel együtt 15 litert sikerült eddig, tavaly egyet sem raktam el, mert nem sikerült az uborkatermés. 


Raktam már eper és meggykompótot, eperdzsemet. Most érik a hűtőben a magozott meggy, aminek az a története, hogy apukámtól kaptunk egy hatalmas vödör meggyet én pedig úgy 3 napja vettem egy szuper kis masinát, úgynevezett meggymagozó gépet. Azonnal ki is próbáltam persze, mert emlékszem tavaly annyit nyünnyögtem a magolással, ezzel nagyon tetszett a munka, szaporán ment. Ahogy kimagoztam a kb 8 kilónyi meggyet, rétegezve lecukroztam, azaz 1 réteg meggy,1 réteg cukor és így hagyom állni 24 órán át, persze hűtőben. Holnap üvegekbe töltöm és mindegyikre töltök kb 0,5 deci konyakot. Nagyon finom lesz, kifejezetten süteményekbe, desszertekbe, esetleg palacsintába, csakis a felnőttek örömére:)) Semmi másat nem csinálok vele, a cukor és az alkohol tartósítják majd.


 RENGETEG, -és nem véletlen a nagybetű-, zöldbab van a kertben, tegnap úgy terveztem, ma szedek belőle és rakok el télére üvegekbe, de mivel már kora hajnaltól a kertben vagyok, most kissé kábának érzem magam ehhez a mókához. Ki lehet szedni a vöröshagymát, a dughagymát, a helyükre kerül a téli káposzta. Sok-sok paradicsom mutatkozik, igazából már elkezdett érni, a cékla, cukkini meseszép, nagyon nagyok. Nos a sok szépség mellett szólnom kell a nagy ellenségünkről  kertben, természetesen Fű úrról van szó, akivel örökös hadban állunk egymással, borzasztó csatáinkban néha mi, néha ő győzedelmeskedik, néha bosszankodom rajta, néha pedig kacagom, másat nem igen tehetek :))

Kellemes hetet mindenkinek! 

*fotók a netről, gép hiányában

Olvastam a napokban

vagy inkább úgy fogalmaznék "felfaltam" egy könyvet. Lebilincselő, elkeserítő, hátborzongató volt, s mégsem tudtam gyakorlatilag lerakni a kezemből, amíg nem végeztem vele. Gábor Ferenc:"Életem viharának emlékére -Kőröstárkány fekete húsvétja"c. könyvéről van szó, amely az 1919-es kőröstárkányi vérengzést dolgozza fel egy túlélő (a szerző nagyapja) elbeszélése nyomán.

Mindenkinek ajánlom  figyelmébe!

Annyi mindenről szeretnék írni,

Pont ugyanilyen az enyém is

annyi, de annyi minden kavarog a fejemben, s ahogy az már ilyenkor lenni szokott,  leginkább ilyenkor nem írok semmit. Nem lustaságból, inkább a felhalmozott teendők rangsorában nem tudom az elsők közzé tenni az írást, mert egyszerűen lehetetlen.

Szép a falusi élet, nagyon szeretem az önellátás fogalmát és minden kínját-baját is, de valóban látástól mikulásig akad teendő, néha magam is megijedek tőle. Tehát ez a bejegyzés valójában egy kis összefoglalót mutat az elmúlt hetek történéseiből, gondolataiból, érzéseiből.

Régóta szerettem volna írni a Budapesten beszerzett legújabb szerelmemről, egy nagyon szerethető,  kávés, vagy inkább teás fém dobozomról, aminek ilyen aromatartó tulajdonsága van, szinte teljesen vákuumosan zár. Tehát a tisztánlátás miatt, a doboz teatartó, de én kávét tartok benne:))

Ez a blog, tulajdonképpen a kárpátaljai magyarság életéről, eseményekről lett volna hivatott tudósítani, de ahogy alakult az írójának az élete, szép lassan úgy változott meg a napló arculata is, bevallom némi szándékosság is van benne.

Mostanság a csapból is a "segítsükmegakárpátaljaimagyarokat" folyik, ahogy hallgatom-olvasom a híreket, az álszenteskedés miatt, ahogy mondani szokás, kinyílik a bicska a zsebemben! Annyi millió forintról szól a fáma, hogy elképzelni is nehéz, annyi forgatócsoport jön ide, hogy igazán sok. Minden ki hoz valamit, az általa legrászorulóbbaknak vélt falvaknak, embereknek, a segélyszállítmányok jönnek-mennek, mindenki nyilatkozik, ünnepélyesen átadják a segélyeket és hazamennek. Ezzel nincs is gond, ez így természetes. A segélyek itt maradnak, hol pénz, hogy tartós élelmiszer, vagy bármilyen más formában, csak engem az zavar, hogy még egyszer sem hallottam olyat, hogy Juliska nénik, vagy Pista bácsik kaptak volna például egy szekér fát, vagy kifizették volna egyhavi villanyszámlájukat, bármi mást, ami megkönnyítené az életüket. Itt a közvetlen környezetemről beszélek.

Mondok egy konkrét példát, a mi falunk állítólag kapott 1 millió forintot a múlt héten. Azt mondja az ismerősöm, hogy a kultúra kapott belőle 100,000 forintot, amiből táncos csizmákat meg cipőket akarnak vásárolni. Számomra ez érthetetlen, jó ég, ez most ebben a nehéz helyzetben a legfontosabb??? A táncos csizma? Értem, tudom, kell az is, de nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb időpont erre! Ez csak egy apró momentum a mi falunkból, de Isten a megmondhatója hány meg hány illetéktelen helyre kerülő dologról lehet is szó! Az ügyesebbjei, akik közel ülnek a tűzhöz, azok jól megszedik magukat, a többiek pedig csináljanak, amit akarnak! Így volt ez a felénk pusztító 2 nagy árvíz idején is. Akinek esetleg nem dőlt össze a háza, LOCSOLTA A FALÁT SLAGGAL, HOGY UGYAN DŐLJÖN MÁR ÖSSZE, mert tudott magának állami segítséget intézni és abból 10x akkora házat építeni!

Szóval egyáltalán nem vagyok kibékülve a segélyezési folyamatokkal, és még egyáltalán nem beszéltem a hágón túlra eljuttatott sok millió forintos támogatásokról, amivel ezek a balgák mind a háborút hivatottak segíteni!

Másik példa, nézem a Fókuszt, na Kárpátalja-Barabás Évi, itt is ugyanez a lemez, erre nézem, kit mutogatnak? Hát egy Donyeckből ránk telepedett család hölgytagját, aki egy modernül berendezett átmeneti szálláson lakik, olyanban, amiről sokan itt felénk csak álmodozhatnak, kikenve-kifestve, hát azt mondja meg nekem valaki, ez normális dolog??? Nem kaptak Kárpátalján egy magyar családot, akitől esetleg valós képet kapnának az anyaországiak az itteni nehéz sorsokról? Mert igazán mondhatom, nehezen élünk, keményen dolgozunk és még nyár van, de már most lehet sejteni, hogy egy nagyon-nagyon nehéz télnek nézünk elébe! 

Folytatni fogom a bejegyzést, de úgy felhúztam magam, hogy jobb ha most abbahagyom!