Hétvége, torta, agyalásaim

Két-három napja nem írtam, naná, hogy időhiány miatt, nagyon munkás volt a hétvége, sok minden készült, elég jól haladtam a dolgaimmal. A hét zárásaiként az alábbi csokoládétorta készült.

 Hétfő reggel átrobogtam a határon, meglepetésemre nem volt nagy sor. Ez a hét a család jegyében zajlik, megérkeztek a férjem szülei, akik pár napot nálunk töltenek, Lónyán. A múlt hétvégi hajrának köszönhetően, most teljesen ki vagyok lőve, persze a házimunkát el kell végezni, de állandóan álmos vagyok, ráadásul, mivel nagyon ritka, hogy 5 napot egyfolytában egy helyen tudok tölteni, beiktattam egy kis kamratakarítást, polcok rendbetételét, amik már egy ideje halogatva vannak. Kocsit is hétfőn kellett szervízben vinnünk, remélem csütörtökre megtalálják a baját, s meg is javítják :) 

Sokan, akik ismernek, tudják, hogy tavasszal benne voltunk egy, sajnos mára így kell mondanom, "sikertelen lombikprogramban", ami borzasztóan megviselt mindkettőnket, fizikailag is, lelkileg is, nagyon nehéz volt. Szeptember környékén tervezzük, hogy belevágunk a másodikba. Mi egyáltalán nem vagyunk orvospártiak, sőt, még annál is inkább nem, de ez egy ilyen helyzet. Meglehetősen féltem, s a mai napig is nagyon félek a hormonkezelés mellékhatásaitól, bármennyire is vigyáztam közben több kiló felszaladt rám, s persze már addig sem voltam modellalkat :( Most ezekkel a kilókkal küzdök, próbálom a szervezetem kitisztítani a hormonális kezeléstől, eddig 7 kilótól sikerült megszabadulnom, de még soktól szeretnék. Sokat gondolkodom, megszeretném osztani a lombikos tapasztalatainkat másokkal, hátha segíteni tudunk vele, még agyalok rajta, hogy is lenne a legjobb

Ha valaki szeretné a csokitortám receptjét, írjatok nyugodtan :) kellemes hetet kívánok mindenkinek, mi most hétközben pihizünk, holnap strand :D :D :D

Dolgos hétköznap

A mai nap kicsit később indult, mint eredetileg terveztem, az oka egyszerű: elaludtam :D azaz relatíve elaludtam, magamhoz képest, 7.20 kor ébredtem, nálam ez már későnek számít, s azonnal pattanok ki az ágyból, a férjem csitítgat, hogy ne ugorj fel hirtelen, mert nem egészséges :) szóval így kezdődött a mai napom :)

Gyors reggeli, majd a férjemet készítettem útra, Hajdúdorogra ment, közben babgulyást raktam oda, elég sok rendelésel, jelentkezésekkel, telefonálgatásokkal el voltam maradva, őket intéztem-intéztük még egy részüket együtt, a maradékot egyedül. Aztán sikerült jól felhúznom magam egy igazságtalanságon, erről majd egy másik alkalommal írok, külön bejegyzést érdemel...

Minden évben viszonylag sok virágot ültetek, odahaza Kárpátalján nem vészes a virágok ára, ám Magyarországon, mikor elkezdődik a szezon meglehetősen sokba kerül, mivel nem 1-2 tövet szoktam ültetni, így kiszoktam várni, persze a kezdeti drágábbakból is vásárolunk párat, de múlt héten nagyon nagy leárazás volt a Zsoldos kertészetben, Kisvárdán, így jól bevásároltam a félfutó muskátliból. A kaspókat már jó előre elkészítettem, várva az alkalomra :) A muskátlik mellé ajándékba kaptunk 4 tő cukorvirágot és 2 tő dáliát, legutóbbi utunkról az Őrségből levendulákat hoztunk, szóval volt mivel elfoglaljam magam :)

A fotók nyomtatásával is jól el voltam maradva, valamint az aktuális rendelések közül épp egy kötény volt a soros, szóval ő is elkészült :)

Férjemre váró virágok /arra várnak, hogy függessze majd őket fel a tornácra, ez jövő héten esedékes/

16 ilyen kaspó lett tele virággal

Miután a virágültetés megvolt, elindultam haza a másik otthonunba /nagyon brutál a kétlaki élet/, mert idehaza meg egy rakás torta elkészítése várt, a hétvége minden napjára jut 2-2 darab, szóval őket kezdtem el sütni + amilyen előkészületeket tudtam megtettem, cukorvirágok készültek, majd holnap mutatom őket :) Szóval most ha azt mondanám, hogy nem vagyok fáradt, hát hazudnék :) Hozok még pár fotót félkész tortákról, aztán mindenkinek jó éjt, reggel korán kell induljon a napom :)
jó újra írni :) , szeretem...

Blog újratöltve :)

Nagyon rég nem írtam, gyakorlatilag a keresőben a blogomat is alig-alig találtam meg, aztán csak sikerült... Visszaolvastam pár bejegyzést, jó érzéssel töltött el, írásra késztetett :)

Elképesztő gyorsasággal száguld a nyár. Az életformánkból adódóan, ami másnak a "nyár-szabadság-szerelem" nekünk az a munka-szerelem, mert szívesen csináljuk amit csinálunk, nincs benne semmi kényszer.

 Nem próbálom meg tömören összefoglalni, mennyi minden történt abban a "nemírós" periódusomban, borzasztó sok... Ám az egyik, leglényegesebb fordulat, ami miatt úgy érzem érdemes újrakezdenem az írást az nem más mint röviden és tömören a torta és mézekalácskészítés. Előzővel  újra 2 éve kezdtem komolyabban újra szerelembe esni / aki ismer, tudja, hogy már 20 éve is tortáztam, aztán abbahagytam/ a mézeskalács a szívem csücske, 4-5 éve készítem őket és értem el velük egy komolyabb szintre, nem munka ez nekem, hanem hobbi, szerelem, feltöltődés, kikapcsolódás. Valamikor egyszer azt olvastam, hogy válassz magadnak olyan foglalkozást, amit szeretsz, s akkor soha többé nem kell dolgozz! Milyen igaza volt annak aki ezt felismerte :)

Nem csak tortákról és mézesekről fog szólni a hibernálásból újraindult blog /pláne, hogy épp fogyóban vagyok :D / hanem mindennapi aktuális életünkről, munkánkról, küzdelmeinkről /mert abból is van bőven/ utazásainkról, észrevételeimről. 

 Mára ennyi, igyekszem majd videókkal is érdekessé tenni a blogot, munkafázisokkal, s minden egyéb  dologgal, ami érdekelheti az olvasót :)

Gyere és tarts velem az újraindult blogomban!

Citrom-eper

Joghurt-eper

Életkép...

A bicikli meglepően gyorsan gurult a gödrös úton, ide oda hintáztatva a rajta utazót. Annyi, de annyi minden kavargott a fejében... Hirtelen összeszorult a torka, kapkodta volna a levegőt, sajnos egyszerűen nem ment, mintha a légzőközpontja bénult volna le hirtelen,  úgy érezte azonnal megfullad, soha eddigi élete során, még hasonlót nem érzett. Az egész mindössze a pár pillanatig tarthatott, de a nő nagyon megijedt, fogadkozott magában, hogy soha ilyet nem szeretne többé érezni...

 A bicikli ebből mit sem sejtve gurult tovább az úton, a vélt vagy valós veszély elmúltával a lány is megnyugodott, a gyengéden szemerkélő eső simogatta az arcát, s talán a lelkét is kicsit. A lelkét, ami nagyon-nagyon fájt, olyan soha múlni nem akaró tompa, mély fájdalommal, ahogy olyan dolgok után fáj az ember lelke, ami tőle független, mégis újra és újra megtörténik vele, újra és újra ugyanannyira fáj... Olyan fájdalom ez, amire nincs  más gyógyír, csak a szeretet. Egyszerűen nem tudta magában hová rakni a lekezelő viselkedést, az ordibálást, ami újra és újra megtörténik vele, és ő újra és újra ezer és egy indokot talál arra, hogy megbocsásson, mert soha nem elég erős ahhoz, hogy csak előre nézzen és ne hátra, mert a jövője előre van, s a múlt, ahová minduntalan visszakérezkedik nem tartogat másat csak keserűséget, megaláztatást, fájdalmat, rossz érzéseket. Ezek okozzák a pár perce még a torkát szorongató fullasztó érzést, ami annyira megrémítette... Hogy tudna szabadulni, még nem látta tisztán, csak azt, hogy szabadulnia kell, egyszerűen muszáj! Az eső szomorúan szemerkélt, a bicikli pedig vígan gurult tovább, mintha ezzel akarná vigasztalni a rajta utazót...

Keszekusza...

Túlságosan rég nem írtam semmit, pedig a fejemben , a gondolataim között állandóan itt zakatol, hogy ezt is le kellene írnom, s ezt is. Előreláthatólag pont emiatt ez a bejegyzés zűrzavarosra fog sikeredni :) :) :)

Hol is kezdjem? Temérdek dolog történt velünk tavaly augusztus óta, amikor is az utolsó bejegyzésem született... Persze mindent leírni teljes képtelenség lenne, s nem is áll szándékomban, hogy ilyesmivel untassalak, kedves Olvasó. 


Innen kivettem egy részt, mert megígértem valakinek...


Volt már valakinek közületek 2 otthona? Huhh, mert nekünk most lassan egy éve kettő van, s a kettő között futkosunk, próbálok háztartást vezetni, de annyira elszívja az energiámat, hogy azt el sem tudom mondani, másrészt persze nem panasz, mert örömmel és megelégedettséggel tölt el a tudat, szeretem, imádom mindkettőt, csak magammal vagyok elégedetlen, hogy a fenébe nincs 4 kezem, s miért nem tudok egy időben két helyen lenni??? A férjem szerint rigolyás vagyok és rendmániás, lehet van benne valami....

Napok óta, nem, nem is napok inkább hetek óta nem igazán vagyok elememben munka terén, a mézeskalácsok nem haladnak, a varrással sem igazán jutok egyről a kettőre, remélem aztán magamhoz jövök, s belevetem magam a kézműveskedésbe, mert igazán az tud kikapcsolni, megnyugtatni. Megnyugtatni egy-egy olyan dolog után, hogy a boltba napi szinten becsapnak, vagy be akarnak csapni, véletlen? szándékos? nem tudom... De engem ezek a dolgok nagyon-nagyon zavarnak, s néha már azt hiszem, hogy csak per hecc csinálják... Idegesítőnek találom, hogy az általunk 3,5 hónapig foglalkoztatott mesterember szép ügyesen átver, s aztán emeli kalapját, meglép... Még sorolhatnám a dolgokat, aztán erről a "mesteremberes" dologról írok később. 

Ma segítettem valakinek, igazából minden nap segítek, de ma talán még többet, mint egyébként. Jó érzés volt gyermeki örömet okozni, szerintem ezt be kell vezessem, mert hálás feladat volt, s mindenkinek ajánlom figyelmébe, tegyetek jót egy szegénnyel, legalább egy héten egyszer, bőségesen megtérül, s ha nem hát az sem baj! 

Január-február hol a nyár? Nyarat szeretnék mielőbb, mert már nagyon elegem van a zimankós időjárásból, s legfőképpen a csúszós utakból, elfagyott vízvezetékekből! Legyen mindenkinek kellemes, munkás-pihengetős  hete!

Elmerengős...

Olyan rég írtam valamit, te jó ég, pedig aztán  történgetnek velünk a dolgok rendesen, csak sajnos állandóan időhiánnyal küzdünk, de azt hiszem, ez most egy ilyen periódus, nem érdemes hadakozni ellene, szépen lassan ez is kialakul, mint minden egyéb. A nyarunk iszonyat mozgalmasan telik, talán még túlzottan is, de mi így szeretjük, tudjátok, mint a "magyar narancs" kicsit ilyen, kicsit olyan, de mégis a mienk :)

Nekem most kezdődik a május hónap utáni második legkedvesebb időszakom, augusztustól, egészen október közepéig tart és egyszerűen imádom! Szeretem, hogy a reggelek hűvösek, csakúgy, mint az esték, kedvelem, hogy hamarabb kezd sötétedni, tehát kicsit többet lehet pihenni (mondjuk mi még ezt nem érzékeljük), s még sok-sok mindent szeretek az évnek ebben a szakában... 

A pihenésről eszembe is jut azonnal, hogy a kicsiny rózsakertünk közepén van egy függő fa pad, azért került oda, hogy ott fogunk majd olvasgatni, lazítani. Szépen megálmodtam magunknak,  amolyan hagyományos kockás pléddel takarózós, hűvösebb, kora őszi estéken való kis kuckónak. A pad, vagy ha úgy tetszik függőpad, Ránk vár, egyedül árválkodik, gyönyörű borvörös muskátlik lakják egyenlőre, de aztán majd jövünk mi is és jó nagyokat fogunk rajta pihenni, elmélkedni, álmodozni, tervezgetni...


*Fotó a netről, de a mi padunk is ugyanilyen, s kicsit a környezet is, a különbség, hogy itt nem látok muskátlikat...

Kedvenc évszakom...

Idén jóval korábban érkezett hozzánk,a régebben általam május illatának nevezett orgonavirágzási időszak, minimum 2 héttel korábban kezdtek el virágozni, és édes bódító illatukkal magukba bolondítani az orgonafák és bokrok. Nagyon szeretem ezt az időszakot, kedvenc virágaim közzé tartozik az orgona és a hagyományos egyszerű piros tulipán. Kétnaponta cserélem a lakásban a tavaszi csokrokat, s mindig elámulok, micsoda illat, amit ontanak magukból szerintem nincs is olyan ember, aki ne kedvelné a több színben pompázó csodás virágokat. Az éledező természet meleg érzéssel tölt el, órákat tudnék bolyongani a finom illatukban.

 Ilyenkor már ugye rengeteg a tennivaló kertben, udvaron egyaránt, de szívesen végezzük férjemmel együtt, bármilyen kinti munkáról legyen is szó. Javában virágzanak gyümölcsfáink, az ősszel újonnan telepített, 1200 tőből álló szamócaültetvényünk is. Idén tavasszal is került sor faültetésre, igazából múlt héten vásárolt a férjem 3 facsemetét, 2 különböző fajta cseresznyét és egy érdekes fajta barackot, aztán lássuk, megmaradnak e? Különleges málnabokrok, ribizli is került ültetésre, remélem szép terméssel fognak örvendeztetni minket. 

Igazából idén kevesebb idő jut a kertre, de igyekszünk mindent becsülettel elvégezni. A melegágyakban már szépek a palánták, hamarosan ki lehet őket ültetni. Közben dolgozunk, építkezünk, tatarozunk, s tervezgetjük Isten segítségével a JÖVŐT :)

Kellemes, örömteli, dolgos napokat kívánok mindannyiunknak!