"Bizalomdeficit"

Nemrég hallottam ezt a kifejezést az M1 műsorán. A "Házasság hete" alkalmából beszélt egy idősebb házaspár, hogy szerintük miért is fontos a mai rohanó világunkban a házasság intézménye. Egyik alap dolognak, ami a mai rohanó hétköznapokat megrontja a bizalomhiányt nevezték meg.
A bizalom ez emberi kapcsolatok egyik alapköve. A társamba, a családomba, az életembe, a szebb jövőbe vetett bizalom, hit, ugye, egyikőnk számára sem ismeretlen fogalom? Elsősorban azok az emberek tudnak bizalmat szavazni másoknak, akik magukban is bíznak. Ez egy alaptézis. Ha nem bízok önmagamban, nem tudok bízni senkiben sem! Tehát levonható a következtetés, mely szerint az önbizalom az egész életünket meghatározza!

Egy új fogalommal bővült a szótáram: "bizalomdeficit".

Csíráztatás

Gondolom sok hozzám hasonló, kertimádónak viszket már a tenyere, ahogy a februári napsugár meg meg simogat bennünket. Gondolatban egyfolytában tervezem az idei veteményezést, valamint készítem a kertbe való dolgokat, tegnap éppen a krumplit, pityókát, burgonyát, kinek hogy tetszik. Közepes méretű, fa ládát kibéleltem újságpapírral, erre szépen egyenként raktam le a gumókat, amelyekről előzetesen leszedtem a télen nőt csírakezdeményeződést. A gumókat ezután meleg helyen kell tárolni, hogy új, erős csírákat eresszen, 1-2 hét múlva megszórom virágfölddel, ilyen módon szépen meggyökeresedik a gumó és saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy az így elültetett krumpliszemek körülbelül 2-3 héttel előbb hoznak termést, mint a simán elültetett társaik.  2 nagyobb ládát készítettem, a többi gumó hagyományos módon kerül elvetésre. Nagyszerű gond, bánat és depresszió űző tevékenység, csak ajánlani tudom mindenkinek!

* fotók a netről

Előmunkálatok a kertben

Mondhat bárki bármit én bizony már napok óta érzem a tavasz leheletét a levegőben, igen, még a hó és a mínuszok ellenére is. Jó, lehet csak "bebeszélem" magamnak, azonban nem lehet nem észrevenni a szép lassan ébredezgető természetet, a hó alól álmosan előbújó hóvirágokat, a nappalok megnyúlását. 
Udvarunkon ugyan néhol még hófoltok vannak, és bizony jövő hétre még hidegfrontot, erős széllökéseket ígérnek, de én már napok óta vágyom a kertbe, gondolatban tervezgetem milyen lesz idén a konyhakert beosztása, mit hová fogok veteményezni, ültetni, készítgetem a magvaimat, van belőlük bőven...

A gondolatot tett követte, mivel ma délelőtt áramszünet volt nálunk, így csizmát rántottam, előszedtem a kerti szerszámokat, és nekiestem a párom által készített borzasztó praktikus, szétszedhető komposztládának, ami színültigtől egy ujjnyival feljebb volt :D  Napok óta kifigyeltem, hogy bizony az alsó fele szépen komposztálódott. Szétszedtem a ládát, leszedtem a komposzt tetejét, oldalra raktam, szépen talicskába kivilláztam az alsóbb rétegeket és a konyhakert termőföldjére talicskáztam őket. Pontosan 15 talicska lett, na nem nagy, de ez szépen fedezni fogja a konyhakert idei trágyaszükségletét. Dolgom végeztével visszaraktam a komposztláda legoszerű oldalait, visszavilláztam bele a maradék cuccot és ültem vissza a dughagymapucolás  mellé, Józsi a kutyánk nagy borjúszemeivel rosszallóan nézett rám, ami nem csoda, hiszen elfelejtettem neki enni adni.



* fotók a netről, fényképezőgép hiánya miatt :(