Kárpátalján egyedülálló múzeummal büszkélkedhet Beregszász városa. A múzeumnak a régi Bethlen rezidencia ad otthont. Noha a körülmények korán sem mondhatóak európai színvonalúnak, de profi tárlatvezetést hallgathat végig Sepa Magdolna előadásában az, aki veszi a fáradságot és meglátogatja a múzeumot.
Rengeteg csodálatos dologgal találkozhatunk az ódon falak között. Meg kell említenem, hogy a helyiségben meglehetősen hideg uralkodik, még így áprilisban is. Sepa Magdolna elmondása szerint egész télen fagyoskodniuk kellett hiszen az ukrán államtól semmiféle segítségre , támogatásra nem számíthatnak. Külföldi adományokból tartják fenn magukat és abból az egészen szerény kis pénzecskéből, amit a tárlatvezetésért kérnek. Eurósítva ez az összeg 0.5 eurocentnek felel meg látogatónként.
Folyt. köv.
2011. április 11., hétfő
2011. április 8., péntek
Biharkeresztes - Episcopia Bihor avagy a román határőrök lenyűgöző kedvessége......
Sajnálatos módon több alkalommal is volt szerencsém tapasztalni a határőrök "kedvességét", amikor is egy úgynevezett harmadik országbeli utazóval találkoznak a magyar-román határon! Mármint egy nem EU-s ország polgárával...Ezen írásom apropója, hogy a napokban tértem haza szép Erdélyországból, s a határárátkelés alkalmával immár több alkalommal egymás után tapasztalom az ellenséges magatartást a "kakukktojás" utazókkal szemben! Igen, igen kakukktojásként tekintenek minden olyan határátkelést megvalósítani kívánó személyre, aki történetesen nem uniós állampolgár! Mert ugye értem én, hogy az igen tisztelt, ám rettenetesen kulturálatlan oláh határőröknek az a munkájuk, hogy alaposan átvizsgálják a beutazó harmadik országbeli polgár úti okmányát, csak néhány kérdés felmerül bennem akaratlanul....
Mert ugye az már milyen dolog, hogy a magyar-román határon szolgálatot teljesítő határőr nem beszéli a magyar nyelvet???Ez szerintem alap kellene hogy legyen! De úgy látszik a román hatalomnak ez nem fontos! Fenébe a kulturáltsággal! Nos az "én határőröm"csak és kizárólag románul volt hajlandó beszélni, s könnyen megeshet, hogy bár valójában értette, s valószínűleg beszélte is a magyar nyelvet, ezen tudását nem volt hajlandó megosztani velem....Mire próbálkoztam egy sort az angollal, csak nézett rám, mit borjú az új kapura! De mondom hátha ez jobban megy neki, mint a magyar, de fityfenét! S az arckifejezését elnézve, gondoltam jobb ha most már tényleg csendben maradok!
Nos utólag belátom,akadékoskodásomnak,okoskodásomnak meg is lett az eredménye! Az amúgy is túl méretezett bélyegzővel, ahogy csak bírta, keresztbe rakta a pecsétet az útlevelembe, amit természetesen későn vettem észre, s úgy magamban nem igazán értettem mit vigyorog az orra alatt elmenőben kajánul az oláh hatalom alkalmazottja.
Többször tapasztaltam már, itthon Kárpátalján is, hogy az egyenruha sokszor kihozza az emberek negatív énjét! Nincs ez másként külföldön sem,tisztelet a kivételnek! Mégis azt gondolom, hogy aki emberekkel dolgozik, annak a kulturáltság egy magasabb fokán kell állnia, s nem ellenségként tekinteni a másik emberre, még ha az idegen országbeli is!
Szóval Európai Unió ide vagy oda, de a román határőröknek igencsak bőven van még mit tanulniuk az embertársainkkal szembeni civilizált magatartásról!
Szerencsére az utazás értékéből ezen tények semmit sem vonnak le....
2011. április 7., csütörtök
Levél Csonkaországból...
Szia Viktória,
Bocsi, hogy így inkább egy személyes levélben írom le a gondolataimat, mivel nem szeretném sok embert az optimizmusától megfosztani. Olvastam a bejegyzésed, miszerint reménykedsz abban, hogy csak "ideiglenes " határokról van szó, hát ebben én igencsak kételkedem.
Nem akarom a kedvedet szegni de a realitás talaján maradva az az "ideiglenes" határ minden bizonnyal véglegesnek mondható, hiszen még jogilag sem lehet elvitatni a hova tartozását. Tudomásom szerint Sztálin utasítására 1945-ben népszavazást tartottak Kárpátalja hovatartozásáról . Az eredménye a többség szavazata szerint a Szovjetúnióhoz tartozás mellett döntött. Az persze más kérdés, hogy a népszavazás milyen körülmények között, milyen pressziók eredményeképp jött létre amit ma ennyi év távlatából még csak bizonyítani sem lehet az ellenkezőjét :Azt meg senki sem gondolja, hogy a mai Ukrajna csak úgy egyszerűen lemondjon arról az egyébként katonailag is a hágó miatt is jól a védhető területről. Ahogy én látom Kárpátalja jövőjét , maximum az Autonómia törekvés ami lehetséges. És mindez köszönhető egy éppen olyan hasonló gondolkodású vezetésnek , mint ami jelenleg is a határainkon belül uralkodik felettünk. Sajnos be kell látni, el kell fogadni, hogy az 1000 éves Magyarország nem létezik többé.
Kívánok neked nagyon szép napot és azt, hogy maradjon meg benned a Magyarságod érzése. Sőt ha teheted válj valamikor amikor esélyed lesz rá valódi Magyarrá, mert ahogy látom, érzem neked nagyon fontos. Ez is egy dícsérendő tulajdonság, hiszen csak nézz körül például Szlovákiában vagy Romániában, Ausztriáról már említést sem téve, igencsak megfogyatkozott a Magyarnak vallók száma. Ez valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a "lét határozza meg a tudatot" ! Így aztán a statisztikai adatok tanúsága szerint az 1920 óta , magukat Magyarnak vallók száma kevesebb mint a felére csökkent. Pedig azok is élnek valahol. Csak asszimilálódtak az utódállamokba !
Szép napot kívánok neked. Szívélyes üdvözlettel : Bíró László, Budapest
Bocsi, hogy így inkább egy személyes levélben írom le a gondolataimat, mivel nem szeretném sok embert az optimizmusától megfosztani. Olvastam a bejegyzésed, miszerint reménykedsz abban, hogy csak "ideiglenes " határokról van szó, hát ebben én igencsak kételkedem.
Nem akarom a kedvedet szegni de a realitás talaján maradva az az "ideiglenes" határ minden bizonnyal véglegesnek mondható, hiszen még jogilag sem lehet elvitatni a hova tartozását. Tudomásom szerint Sztálin utasítására 1945-ben népszavazást tartottak Kárpátalja hovatartozásáról . Az eredménye a többség szavazata szerint a Szovjetúnióhoz tartozás mellett döntött. Az persze más kérdés, hogy a népszavazás milyen körülmények között, milyen pressziók eredményeképp jött létre amit ma ennyi év távlatából még csak bizonyítani sem lehet az ellenkezőjét :Azt meg senki sem gondolja, hogy a mai Ukrajna csak úgy egyszerűen lemondjon arról az egyébként katonailag is a hágó miatt is jól a védhető területről. Ahogy én látom Kárpátalja jövőjét , maximum az Autonómia törekvés ami lehetséges. És mindez köszönhető egy éppen olyan hasonló gondolkodású vezetésnek , mint ami jelenleg is a határainkon belül uralkodik felettünk. Sajnos be kell látni, el kell fogadni, hogy az 1000 éves Magyarország nem létezik többé.
Kívánok neked nagyon szép napot és azt, hogy maradjon meg benned a Magyarságod érzése. Sőt ha teheted válj valamikor amikor esélyed lesz rá valódi Magyarrá, mert ahogy látom, érzem neked nagyon fontos. Ez is egy dícsérendő tulajdonság, hiszen csak nézz körül például Szlovákiában vagy Romániában, Ausztriáról már említést sem téve, igencsak megfogyatkozott a Magyarnak vallók száma. Ez valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a "lét határozza meg a tudatot" ! Így aztán a statisztikai adatok tanúsága szerint az 1920 óta , magukat Magyarnak vallók száma kevesebb mint a felére csökkent. Pedig azok is élnek valahol. Csak asszimilálódtak az utódállamokba !
Szép napot kívánok neked. Szívélyes üdvözlettel : Bíró László, Budapest
Akció lefújva...avagy amíg nyomoznak nem takaríthatunk!
Sajnálatos módon az április 9-re a Hungváry Szövetség által meghirdetett Vereckei honfoglalási emlékmű tisztító akciója a Szövetségen kívül álló okok miatt elmarad!
A hatóságok figyelmeztettek, hogy amíg tart az ügyben a nyomozás nem nyúlhatunk az emlékműhöz!
Amint lehetséges lesz bepótoljuk az akciót, hiszen mindenképpen le kell takarítani az emlékművet!
A programváltozás miatt minden érdekelt szíves elnézését kérjük! Remélhetőleg minél hamarabb sikeresen lezárul a nyomozás!
A Hungváry Szövetség vezetősége
A hatóságok figyelmeztettek, hogy amíg tart az ügyben a nyomozás nem nyúlhatunk az emlékműhöz!
Amint lehetséges lesz bepótoljuk az akciót, hiszen mindenképpen le kell takarítani az emlékművet!
A programváltozás miatt minden érdekelt szíves elnézését kérjük! Remélhetőleg minél hamarabb sikeresen lezárul a nyomozás!
A Hungváry Szövetség vezetősége
2011. április 6., szerda
Szolyvai Emlékpark- a sztálini terror áldozatainak emlékére
A szolyvai emlékpark jelképévé vált a kárpátaljai magyarság szomorú sorsának. A 4. ukrán front 1944 november 13-án közzétett egy határozatot, miszerint 3 napon belül / november 16-ig / jelentkeznie kell a városparancsnokságon minden 18 és 50 év közötti magyar és német hadköteles egyénnek, valamint azoknak, akik a Magyar rendőrség vagy csendőrség szolgálatában álltak, hogy segítsenek a háború okozta károk helyreállításában.
A közlemény szerint 3 napot kellett volna távol tölteniük családjuktól. Becslések szerint mintegy 30-40 ezer embert tartóztattak le, és zártak munkatáborokba. A kollektív bűnösség elvén alapuló intézkedésre azért volt szükség, hogy megelőzzék az esetleges ellenállást a szovjet csapatokkal szemben. Az elhurcoltak első állomása Szolyva volt. Nagyon sokan nem is jutottak el a gulágokra már itt életüket vesztették az embertelen fogvatartási körülmények miatt. Szinte nincs is olyan Magyar család Kárpátalján, akinek egy – két férfi tagja ne veszett volna oda. Az elhurcolt férfiaknak körülbelül mindössze mintegy 1/3-a tért vissza szülőföldjére. Ezen eseményekről csak az 1980-as évek végén lehetett beszélni. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) választmánya 1989. október 14-én tett közzé egy felhívást arról, hogy az egykori szolyvai gyűjtőtábor helyén emlékparkot kell felépíteni, amelyre a Szolyvai Városi Tanács 1989. október 29-én adott engedélyt. Az építési munkákat, illetve az anyagi háttér biztosítása miatt szükséges pénz összegyűjtését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vállalta magára. Az alapkövet 1990. november 24-én tették le. A park terveit Asztalos Éva ungvári építész készítette. A pénzhiány miatt csak részben elkészült emlékparkot 1994. november 27-én avatták fel. Másnap több ezer fő emlékezett meg a szolyvai áldozatokról. A megemlékezésen felsorolták azon településeket, ahonnan embereket hurcoltak el, illetve megemlítették, hogy mely településről hány főt. Ezt a listát egy urnában az emlékmű siratófalánál helyezték el. Ezen a megemlékezésen látszott, hogy a kárpátaljai Magyarság érdektelen az anyaországi médiának. Nem jött el az elhurcolás 50. évfordulójára a Magyar Televízió híradójának stábja / a főszerkesztő határozott ígéretének ellenére/, s bár igaz, hogy a magyarországi országos lapok tudósítói megjelentek az eseményen, de másnap a lapokban egy sor sem jelent meg az emlékmű felavatásáról, annak ellenére, hogy ennek jelentősége túl mutatott Kárpátalja határain. Az emlékpark 2004-ben új emlékművel bővült, második világháborús magyar katonasírokra került szabványos katonai kereszttel. Ugyanezen évben, több éves kutatómunka eredményeként elkészülhettek az áldozatok nevét tartalmazó márványtáblák is, melyeket az emlékmű siratófalára szereltek fel. A fekete márványból készült táblákra több mint 12 ezer nevet véstek fel. 2008-ban avatták fel a Szolyvai Emlékpark kápolnáját, melynek harangját Vásárosnamény adományozta.
A közlemény szerint 3 napot kellett volna távol tölteniük családjuktól. Becslések szerint mintegy 30-40 ezer embert tartóztattak le, és zártak munkatáborokba. A kollektív bűnösség elvén alapuló intézkedésre azért volt szükség, hogy megelőzzék az esetleges ellenállást a szovjet csapatokkal szemben. Az elhurcoltak első állomása Szolyva volt. Nagyon sokan nem is jutottak el a gulágokra már itt életüket vesztették az embertelen fogvatartási körülmények miatt. Szinte nincs is olyan Magyar család Kárpátalján, akinek egy – két férfi tagja ne veszett volna oda. Az elhurcolt férfiaknak körülbelül mindössze mintegy 1/3-a tért vissza szülőföldjére. Ezen eseményekről csak az 1980-as évek végén lehetett beszélni. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) választmánya 1989. október 14-én tett közzé egy felhívást arról, hogy az egykori szolyvai gyűjtőtábor helyén emlékparkot kell felépíteni, amelyre a Szolyvai Városi Tanács 1989. október 29-én adott engedélyt. Az építési munkákat, illetve az anyagi háttér biztosítása miatt szükséges pénz összegyűjtését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vállalta magára. Az alapkövet 1990. november 24-én tették le. A park terveit Asztalos Éva ungvári építész készítette. A pénzhiány miatt csak részben elkészült emlékparkot 1994. november 27-én avatták fel. Másnap több ezer fő emlékezett meg a szolyvai áldozatokról. A megemlékezésen felsorolták azon településeket, ahonnan embereket hurcoltak el, illetve megemlítették, hogy mely településről hány főt. Ezt a listát egy urnában az emlékmű siratófalánál helyezték el. Ezen a megemlékezésen látszott, hogy a kárpátaljai Magyarság érdektelen az anyaországi médiának. Nem jött el az elhurcolás 50. évfordulójára a Magyar Televízió híradójának stábja / a főszerkesztő határozott ígéretének ellenére/, s bár igaz, hogy a magyarországi országos lapok tudósítói megjelentek az eseményen, de másnap a lapokban egy sor sem jelent meg az emlékmű felavatásáról, annak ellenére, hogy ennek jelentősége túl mutatott Kárpátalja határain. Az emlékpark 2004-ben új emlékművel bővült, második világháborús magyar katonasírokra került szabványos katonai kereszttel. Ugyanezen évben, több éves kutatómunka eredményeként elkészülhettek az áldozatok nevét tartalmazó márványtáblák is, melyeket az emlékmű siratófalára szereltek fel. A fekete márványból készült táblákra több mint 12 ezer nevet véstek fel. 2008-ban avatták fel a Szolyvai Emlékpark kápolnáját, melynek harangját Vásárosnamény adományozta.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szolyvai_Eml%C3%A9kpark#T.C3.B6rt.C3.A9nelmi_el.C5.91zm.C3.A9nyek
2011. április 5., kedd
Ismét le kell mosnunk a gyalázatot!
| Idő | 2011. április 9. · 8:00 - 11:00 |
|---|---|
| Helyszín | Verecke, Honfoglalási Emlékmű |
| Készítette | |
| További információ | Múlt héten Verecke emlékművét ismét bemocskolták. Az elkövetők nagyon jól tudják, mennyire fontos a kárpátaljai magyarság számára ez az emlékhely. Azonban azt nem tudják, hogy - éppen emiatt - akárhányszor festik is le, mi annyiszor megyünk el megtisztítani. A Hungváry Szövetség tehát szombaton útnak indul Vereckére, hogy megtisztítsuk a Szvobodások által ismét meggyalázott emlékművet. A busz Beregszászból indul majd Verecke felé. Minden hozzánk csatlakozni vágyót szeretettel várunk! Részletes információt kaphatnak az indulás körülményeiről a marosi@freemail.hu emailcímen, skypon: varadi.viki8, msn-en: varadi.viki@yahoo.com címeken. Lemossuk a gyalázatot!!! |
2011. április 4., hétfő
Ez azért már tényleg sok(k)!
Ismét megrongálták a vereckei Honfoglalás-emlékművet az ukrán Szvoboda tagjai
Olvasónk küldte be a kárpátaljai "élményeit" tartalmazó levelét és az ott készült néhány fényképét.
Tegnap érkeztünk vissza Kárpátaljáról, a vereckei emlékművet éppen ottjártunk (március 27.) előtt pár órával megint megrongálták, elcsúfították a Szvoboda párt tagjai. Februárban is ezek vezetői gyújtották fel az emlékművet.
Amikor odaértünk, akkor már tartott az „ünnepségük”, egy új emlékművet avattak, hallottuk, hogy a lengyeleket és magyarokat szidják (itt volt valamikor a lengyel–magyar határ). Ez az emlékműtől kb. 300 m-rel lejjebb folyt, a régi határnál, és nekünk ott kellett elhaladnunk mellettük. Szerencsére csak az idegenvezetőnk értette, hogy milyen átkokat szórnak a fejünkre.
Az emlékműnél kíváncsian vártuk, hogy milyen állapotban van a legutóbbi gyújtogatás után, de elképesztő újabb rongálással találkoztunk. Az emlékmű széle is le van tördelve, de a fehér festék még meg sem száradt, csak aznap reggeli kártékonykodásuk eredménye lehetett. Ott volt még a fehér festékes műanyag flakon is. A koszorúk szétdobálva, horogkereszt az oltárkövön és a kövezeten.
Tovább nem részletezem, küldök néhány képet.
Forrás: http://kuruc.info/r/26/76906/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)