Az egykor virágzó, egyedülálló föld alatti szanatóriumáról is híres bányásztelepülésen, Aknaszlatinán az egykori szovjet és a későbbi ukrán rablógazdálkodás, a vezetői felelőtlenség és a gondatlanság, a szakértelem hiánya technogén katasztrófahelyzetet idézett elő. Nemrég Janukovics elnök utasítására döntés született arról, hogy az állami költségvetésből 149 millió 556 ezer hrivnyát (kb. 13 millió eurót – a szerk.) fordítanak a bánya megmentésére és az aknaszlatinai helyzet kezelésére. A kormány megbízott több minisztériumot és a megyei közigazgatást, hogy tíz napon belül dolgozzanak ki terveket a katasztrófahelyzet felszámolására. A megyei ukrán sajtó ezt követően több ízben is hírt adott a kitelepítési tervekről. Az aknaszlatinaiak pedig csodálkoznak, és nem értik a nagy sietség okát.
A Kárpátalja hetilap megkérdezte az ügyben Brenzovics László megyei tanácsi képviselőt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökét: „Az állam katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánította Aknaszlatinát, ami miatt több mint 300 családot terveznek kitelepíteni Talaborfalu környékére, ott házakat és tömbházakat, illetve iskolát és óvodát építenek a számukra. A kitelepítendő családok nagy része magyar, arról viszont egyelőre nincs szó, hogy a számukra épülő iskola milyen tannyelvű lesz. Ez a kitelepítés alapjaiban rendítheti meg az aknaszlatinai Bolyai János Középiskolát, amely Kárpátalja egyik legjobb magyar iskolájává vált az elmúlt években. Továbbá gyengíti a bányászváros magyar közösségét is. Emiatt a KMKSZ elnöksége a jelenlegi tervek szerinti kitelepítést ellenzi.”
Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere elmondta, hogy a nagyközségi tanács is a sajtóból értesült a kitelepítésről. A járási közigazgatási hivatallal és a járási technogén-ökológiai biztonsági és katasztrófavédelmi bizottsággal jóváhagyott tervek szerint összesen 345 embert telepítenének ki: „Számításaim szerint a kitelepítettek több mint 60 százaléka magyar, 30 százaléka pedig román nemzetiségű. Arról még nem tájékoztattak minket, hogy hová akarják kitelepíteni az érintett lakosokat. A hozzánk eljuttatott okmányok egyelőre csak tervek. Információink szerint a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem a szomszédos Alsóapsára, hanem a távoli Talaborfaluba akarják költöztetni őket. Magánbeszélgetést már több érintettel is folytattam, elmondhatom, hogy kitelepülni senki nem akar, ha el is kellene hagyni a lakásukat, Szlatináról semmiképp nem szeretnének elköltözni.”
Szedlák Gyula, a KMKSZ aknaszlatinai alapszervezetének elnöke, egykori bányász szintén a kitelepítés ellen érvelt: „Nekünk itt, Aknaszlatinán szükségünk van minden egyes magyar emberre. Azt akarjuk, hogy gyerekeink magyar iskolában, magyar óvodában magyar nyelven tanuljanak, közösségünk továbbra is megmaradjon. Ezzel a kitelepítéssel viszont egy romboló folyamat indulna be, a kitelepítettek teljesen asszimilálódnának, és az itt maradt közösség is meggyengülne. Nyilván nem lenne ott magyar iskola, de román se. Nincs római katolikus hitközség, templom, és itt maradnának az emberek elhunyt hozzátartozói is a temetőben. Ezeket az embereket a gyökereik ide kötik, nem akarnak elköltözni Szlatináról, és mi összefogva fogunk értük harcolni, hogy ne is kelljen nekik elköltözniük. Vannak emberi jogok is a világon, nem szabhatják meg, ki hol éljen, mert ezek az emberek nem elítéltek, és nem 1944-et írunk. Ráadásul egyelőre semmi jele nincs a veszélynek a kitelepítésre ítélt területen.”
Kondra Károly nyugdíjas bányász a kitelepítésre ítélt házban lakik: „Sajnos ön az első, aki megkérdezte tőlünk, hogy félünk-e, és hová költöznénk innen, ha muszáj lenne. Csak azt kérdezték, privatizálva van-e a lakás, hányan lakunk benne, de azt nem mondták meg, hogy milyen okból csinálják ezt a felmérést. Tizenhárom éve vagyok nyugdíjas, 37 évet dolgoztam a bányánál. A XXI. században már nem lehet így bánni az emberekkel. A tudtunk nélkül döntöttek a sorsunkról, visznek bennünket, mint a teheneket?! Nincs itt elég hely házépítéshez, Szlatinán? Ráadásul az itt lakó gyerekek java része magyar iskolába jár, hogy tudnak ők majd beilleszkedni egy ukrán tannyelvű iskolába?”
Az ugyancsak érintett Németi Ferenc így vélekedik: „Nehezen tudom elképzelni, hogyha elindul a kráterképződés, akkor a mi házunk összedől, de a mellette 10 méterre lévő biztonságban marad a szakadék szélén! Ez nem logikus. Ráadásul, amikor ezeket a tömblakásokat építették, még a csehszlovák időszakban keletkezett dokumentációt is átvizsgálták, megállapították, hogy itt semmiféle föld alatti kamrák, vájatok nincsenek. Más kérdés, hogy évtizedeken keresztül szivattyúzták ki a bányából a vizet, több millió köbmétert. Azt, hogy merre és mit mosott ki ez a víz, senki nem tudja. De én nem félek, nem költözünk innen sehová, nem kényszeríthetnek minket!”
A riport készítése után a kitelepítést határozottan ellenző helybéliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, mellyel jobb belátásra kívánják bírni a hatalmat. A jelentős központi forrásoknak pedig más, ésszerűbb felhasználását sürgetnék.
Forrás
http://www.magyarszo.com
Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere elmondta, hogy a nagyközségi tanács is a sajtóból értesült a kitelepítésről. A járási közigazgatási hivatallal és a járási technogén-ökológiai biztonsági és katasztrófavédelmi bizottsággal jóváhagyott tervek szerint összesen 345 embert telepítenének ki: „Számításaim szerint a kitelepítettek több mint 60 százaléka magyar, 30 százaléka pedig román nemzetiségű. Arról még nem tájékoztattak minket, hogy hová akarják kitelepíteni az érintett lakosokat. A hozzánk eljuttatott okmányok egyelőre csak tervek. Információink szerint a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem a szomszédos Alsóapsára, hanem a távoli Talaborfaluba akarják költöztetni őket. Magánbeszélgetést már több érintettel is folytattam, elmondhatom, hogy kitelepülni senki nem akar, ha el is kellene hagyni a lakásukat, Szlatináról semmiképp nem szeretnének elköltözni.”
Szedlák Gyula, a KMKSZ aknaszlatinai alapszervezetének elnöke, egykori bányász szintén a kitelepítés ellen érvelt: „Nekünk itt, Aknaszlatinán szükségünk van minden egyes magyar emberre. Azt akarjuk, hogy gyerekeink magyar iskolában, magyar óvodában magyar nyelven tanuljanak, közösségünk továbbra is megmaradjon. Ezzel a kitelepítéssel viszont egy romboló folyamat indulna be, a kitelepítettek teljesen asszimilálódnának, és az itt maradt közösség is meggyengülne. Nyilván nem lenne ott magyar iskola, de román se. Nincs római katolikus hitközség, templom, és itt maradnának az emberek elhunyt hozzátartozói is a temetőben. Ezeket az embereket a gyökereik ide kötik, nem akarnak elköltözni Szlatináról, és mi összefogva fogunk értük harcolni, hogy ne is kelljen nekik elköltözniük. Vannak emberi jogok is a világon, nem szabhatják meg, ki hol éljen, mert ezek az emberek nem elítéltek, és nem 1944-et írunk. Ráadásul egyelőre semmi jele nincs a veszélynek a kitelepítésre ítélt területen.”
Kondra Károly nyugdíjas bányász a kitelepítésre ítélt házban lakik: „Sajnos ön az első, aki megkérdezte tőlünk, hogy félünk-e, és hová költöznénk innen, ha muszáj lenne. Csak azt kérdezték, privatizálva van-e a lakás, hányan lakunk benne, de azt nem mondták meg, hogy milyen okból csinálják ezt a felmérést. Tizenhárom éve vagyok nyugdíjas, 37 évet dolgoztam a bányánál. A XXI. században már nem lehet így bánni az emberekkel. A tudtunk nélkül döntöttek a sorsunkról, visznek bennünket, mint a teheneket?! Nincs itt elég hely házépítéshez, Szlatinán? Ráadásul az itt lakó gyerekek java része magyar iskolába jár, hogy tudnak ők majd beilleszkedni egy ukrán tannyelvű iskolába?”
Az ugyancsak érintett Németi Ferenc így vélekedik: „Nehezen tudom elképzelni, hogyha elindul a kráterképződés, akkor a mi házunk összedől, de a mellette 10 méterre lévő biztonságban marad a szakadék szélén! Ez nem logikus. Ráadásul, amikor ezeket a tömblakásokat építették, még a csehszlovák időszakban keletkezett dokumentációt is átvizsgálták, megállapították, hogy itt semmiféle föld alatti kamrák, vájatok nincsenek. Más kérdés, hogy évtizedeken keresztül szivattyúzták ki a bányából a vizet, több millió köbmétert. Azt, hogy merre és mit mosott ki ez a víz, senki nem tudja. De én nem félek, nem költözünk innen sehová, nem kényszeríthetnek minket!”
A riport készítése után a kitelepítést határozottan ellenző helybéliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, mellyel jobb belátásra kívánják bírni a hatalmat. A jelentős központi forrásoknak pedig más, ésszerűbb felhasználását sürgetnék.
Forrás
http://www.magyarszo.com
