Akadékoskodás, értetlenkedés, cinizmus a rovásírásos helyiségnévtáblák körül

Forrás

http://www.youtube.com

Megint gúnyt űztek a vereckei emlékjelből az ukrán magyargyűlölők

Egy hatalmas, látszólag rézből készült ukrán címert helyeztek el szerdán a vereckei magyar honfoglalási emlékjel csúcsán az ukrán Szvoboda (Szabadság) Országos Szövetség szimpatizánsai.

A magyarellenes ukrán politikai szervezet kárpátaljai szócsövének számító Zakarpattya Online hírportálon csütörtök hajnalban közzétett fényképes beszámoló tanúsága szerint a szvobodások éppen egy magyar turistacsoport jelenlétében, tüntetőleg tűzték ki az háromágú villát formázó ukrán címert a Matl Péter kárpátaljai szobrászművész tervei alapján elkészült emlékjel hegyébe.

Ezt követően rögtönzött gyűlésen vitatták meg problémáikat a magyar nemzettel, amelyhez egy pravoszláv pópa is asszisztált.

A beszámolóból kiderül, hogy a magyargyűlölő szervezet hívei az augusztus 24-re eső ukrán függetlenség napja alkalmából gyűltek össze a Vereckei-hágón, ahol állításuk szerint a független Kárpátukrajnáért küzdő, és ott kivégzett és tömegsírokba temetett szabadsághőseik nyugszanak.

Ukrajna címerének méltó helyéül pedig azért szemelték ki a magyar emlékmű csúcsát, mert az a hágó legmagasabb pontja.

Ukrán soviniszták két éve már elhelyeztek ugyanott egy hasonló „műalkotást”, amelyet az illetékes hatóságok tíz nap elteltével távolítottak el.

A Szvoboda szervezet három kárpátaljai vezére pedig ez év tavaszán saját kezűleg gyújtott máglyát autókerekekből az emlékmű tövében. Ellenük a vádhatóság büntetőpert kezdeményezett.

Forrás

kuruc.info

Egy történelemtanár "szegénységi" bizonyítványa"....avagy gondolataim a rovásírás védelmében

Kárpátalján az utóbbi időben sokat próbálunk tenni a székely-magyar rovás népszerűsítése érdekében. Magyarországon autózva mindig örömmel és némi irigységgel töltött el, ha olyan helységen haladtunk át, ahol állt a rovásírásos helységnévtábla, s  hála Istennek, megértük azt is, már nem kell Magyarországig autóznunk, hiszen itthon is áll már a Rovás Alapítvány első kárpátaljai helyiségnévtáblája, augusztus 28-án avatjuk a következőt, melyet remélhetőleg még sok-sok tábla követ majd! Nagyon sokunkat ez büszkeséggel tölt el! Dolgozunk rajta, hogy Kárpátalja magyar iskoláiba eljuttassuk a rovásírás tudományát. Nem egyszerű feladat! De mindig van, ami újabb lendületet ad, kitartásra ösztönöz, amikor éppen egy egy ilyesfajta cikkel, vagy negatív hozzáállással találkozom, mint például ma, a rovas.info oldalán...

Lassan megérjük, hogy üldözötté válik, őseink írása, s talán maga az is, aki műveli, vagy tenni próbál érte! 

Alig 1 hónapja, hogy a Rovás Alapítvány kiadásában megjelent "Egri csillagok" valamint a "Hét meg hét magyar népmese"c. teljes egészében rovásírásos könyveket koboztak el a Tusnádfürdőn a bálványosi szabadegyetem ideje alatt az oláh hatóságok...Hogy miért? Válasz a mai napig nincs rá...Vagyis ennyi: rasszista, fasiszta, xenofób...Mert ezt olyan jó sok mindenre rá lehet fogni, lássuk a rovásírásra sikerül e?
Hogy erről miért nem cikkezett a magyar sajtó? Rejtély...Pedig nem ártana odafigyelni ezekre az "apró" jelekre! Nem ártana szót emelni a megfelelő helyen, a megfelelő embereknek! Felismerni az a tényt, hogy a rovásírás igenis a magyarságunk, nemzeti identitásunk szerves részét képezi! S igenis használnunk kell, mert van értelme, s kötelességünk mindent megtenni azért, hogy átadhassuk, megmenthessük  a következő generációnak! 

Íme az ominózus cikk, ami mély felháborodással töltött el:

Hogy egész őszinte legyek, jómagam már azt sem igazán értem, miért is kell a települések határában rovásos helynévtáblákat állítani, azt pedig, hogy a rovásírás „tudománya” a Nemzeti Alaptanterv szerves része legyen (vagyis, hogy kötelező tananyaggá váljon), és hogy alkotmányos védelmet kapjon, enyhén szólva is erős túlzásnak gondolom. Mik ezek?

Szó mi szó, igencsak elkötelezett ember lehet a Szegedi Csanád, a Jobbik európai parlamenti képviselője, ha minden esztendőben menetrendszerű pontossággal veszi elő a mostanság kétségkívül a második virágkorát élő – és Szegedi szerint „több ezer éves múltra” visszatekintő – úgynevezett székely-magyar rovásírás ügyét. Ám amíg a „Tiszteletbeli Székely” címet is birtokló EP-képviselő tavaly pusztán „az elmúlt 40+20 év kommunista-liberális fizikai és szellemi pusztítása” miatt napjainkra jószerivel teljesen feledésbe merült székely-magyar rovásírás (vagy ahogy Szegedi nevezi: hun-magyar rovásírás) iskolai kötelező tananyaggá tételét szorgalmazta, a minapi közleményében már részint az eddig elért eredményeket sorolta, részint pedig újabb ötleteket vetett fel. Szegedi szerint mindenféleképpen örömteli fejlemény, hogy az 1990-ben Erdélyből indult – és a Jobbik által utóbb importált – „rovásírásos táblaállítási misszió” keretében ezidáig már közel 200 helynévtáblát sikerült szerte az országban kihelyezniük, hiszen a székely-magyar rovásírás egyaránt szimbolizálja „a magyar élni akarást az őszinteséget, a magyar lélekből fakadó szeretetet és a kreativitást”. Ez azonban – mondja a képviselő – messze nem elég, ugyanis múlhatatlanul szükség lenne arra, hogy a rovásírás a Nemzeti Alaptanterv része legyen, továbbá, hogy alkotmányos védelmet kapjon, közelebbről, hogy a törvény „...különlegesen szigorú elbánásban részesítse azokat a személyeket, akik a rovásírással kapcsolatos tárgyakat megrongálják, hiszen a magyarságot lelkileg a legmélyebben sértik meg”.

No, már most, nekem – mint történelemtanárnak és mint a régmúlt korok iránt az átlagosál lényegesen jobban érdeklődő embernek – az ég világon semmiféle kifogásom sincs az ellen (sőt), ha valakik hagyományápolással múlatják az időt, mindazonáltal az rovásírással kapcsolatos ügybuzgalmat nem csupán érhetetlennek, de egyszersmind értelmetlennek is gondolom. Ha igazán őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, számomra már ez az egész helynévtábla-állítási mizéria is elég visszás – az emberek többsége ugyanis még hallani se hallott a rovásírásról, a települések határában lévő táblaerdő pedig magyon finoman szólva sem esztétikus –, azt pedig, hogy a rovás „tudománya” a Nemzeti Alaptanterv szerves része legyen (vagyis, hogy kötelezővé anyaggá váljon), és hogy alkotmányos védelmet kapjon, igen erős túlzásnak vélem.

És itt természetesen korántsem arról van szó, hogy valamely lelkes tanár ne szervezhetne olyan iskolai szakkört, ahol a rovásírással ismerkedhetnek meg a nebulók, de addig, amíg a gyerekeink a többi között az idegennyelv-tudás hiánya miatt képtelenek boldogulni a nagyvilágban, igazán fölösleges semmire sem használható tudnivalókkal tömni a fejüket. Arról nem beszélve, hogy – amint egy korábbi írásomban ezt már megjegyeztem – a rovásírás oktatásának semmivel sem nagyobb a létjogosultsága, mint ha mondjuk az íjászat, a solymászat vagy éppen a „táltosmesterség” fortélyait akarnánk elsajáttíttatni a diákokkal. Ami pedig az alkotmányos védelmet illeti..., nos, úgy hiszem, a rovásírásos tárgyak megrongálóit semmivel sem kell szigorúbban megbüntetni, mint mondjuk a köztéri szobrok meggyalázóit; amely műveletben mellesleg a Jobbiknak – lásd Novák Elődék akcióját a Károlyi-szobornál – meglehetősen komoly gyakorlata van. Ettől függetlenül persze, különösebb kifogás nem érheti a párt táblaállítási misszóját. Még mindig jobb ugyanis, ha táblákat avatnak, nem pedig gárdistákat.

Forrás

http://rovas.info

Bösztörpusztai élmény....avagy MOGY 2011

 A Magyarok Országos Gyűlése, idén is, mint minden évben életre szóló élményekkel gazdagította a résztvevőket. Leírhatatlan az a miliő, ami augusztus 12-15 - től  Bösztörpusztán uralkodott...
Ahogy  a hömpölygő tömeget néztem, hirtelen egy másik síkban találtam magamat, mintha eksztázisba kerültem volna - a lelkem kívülről szemlélte a testem körül  zajló eseményeket...
Egyik ilyen meghatározó élmény volt, a sok közül, amikor a tömegből előbukkant Rumi Tamás, a maga nemes egyszerűségével. A formaságok, valamint tartalmas eszmecsere után mélyen a hátizsákjába  nyúlt, s némi kutakodás után sejtelmes arccal, egyerűen a kezünkbe nyomott egy követ, melynek 3 oldalán egyforma magasságban vélhetően rovásjelek sorakoztak... Áhítattal tartottuk a kezünkben, tudtuk, hogy nem sok embernek adatott meg ez rajtunk kívül...Nemsokkal ezután, Tamás és felesége amilyen gyorsan előbukkant a sokadalomból el is tűnt, de a kő tapintását, sima felületének selymességét most is érzem a  kezemen...Már már misztikus élmény volt, talán ez a leghelyesebb kifejezés rá.
Kíváncsian várjuk a kő feliratának megfejtését, s a szakemberek véleményét!

Kapcsolódó

http://rovas.info/index.php/hu/hirek/54-kiemelt-hirek/785-rovasos-koevet-talaltak

Megmaradás - magyar jelen és jövő Kárpátalján...

  A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány konferenciát szervez Ungváron (Kárpátalja) ,,Megmaradás - Magyar jelen és jövő Kárpátalján!" címmel, melyre szeretettel várja a kedves érdeklődőket.

A konferencia időpontja: 2011. szeptember 23-25.

A konferencia helyszíne: Kárpátaljai Nemzetiségek Kulturális Központja

Együttműködő partner:

Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány

A konferencián neves hazai és határon túli előadók részvételével a következő témák megvitatására kerül sor:

A kárpátaljai magyar területi autonómia kialakításának lehetőségei

Kárpátalja európai uniós integrációja

A kárpátaljai magyarság nyelvi és kulturális sajátosságai, demográfiai helyzete

A magyar kisebbség együttműködési lehetőségei az anyaországgal

A rendezvény zárásaképpen Kárpátalja néhány nevezetességének megtekintésére is sor kerül (Munkácsi vár, Beregszász stb.).

Alapítványunk ezzel egyidejűleg pályázatot is hirdet a kárpátaljai főiskolás és egyetemista fiatalok körében, melynek díjkiosztására a konferencia keretén belül teremtünk alkalmat.

A pályázat címe: „Kárpátalja 15 év múlva"

A pályázati kiírásra olyan 10-15 oldalas írásműveket várunk, melyekben a pályázó kisebbségpolitika, oktatás, kutatás, külföldi beruházások, magyar-magyar kapcsolatok, autonómia stb. témában megoldási javaslatokat igyekszik feltárni Kárpátalja számára és azokat megfelelő történelmi, ill. nemzetközi példákkal alátámasztani.

A legjobb munkák szerzői 10-25.000 Ft értékű könyvjutalomban részesülnek.

Beküldési határidő: 2011. szeptember 10.

A pályázatokat és a konferenciára résztvevőként jelentkezők motivációs levelét a következő címre várjuk:mfhn@mfhnalap.org

Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány

Forrás

http://www.karpatalja.ma

Tudósítás határainkon túlról - Jakab Anna élménybeszámolója a XI.erdővidéki honvédtalálkozóról

Drága Nemzettestvéreim!

Felejthetetlen emlék marad számomra az idei - XI: alkalommal megszervezésre került - erdővidéki honvédtalálozó. Immáron harmadik éve annak, hogy honleányi kötelességemnek eleget téve elmegyek erre a magasztos találkozóra, mert hajt a vérem, s az anyai nagyapám emléke arra kötelez, hogy tiszteletet tegyek a még életben levő Horthy Miklós katonái előtt. Áldott legyen emléke Kormányzó Urunknak! ( Lázas készülődésemben minden jóérzésű honfitársammal felvettem előzőleg a kapcsolatot annak tudatában, hogy az Idő eljövetelével kötelességünk erősítenünk egymást. )

Egy áldott életű református lelkész, nagytiszteletű Krizbai Imre a vendégfogadója annak a lelkes csapatnak, mely évente megemlékezik az elhunyt honvédekről, s fejet hajt az ünneplésre megjelenő öreg hazafiak előtt. Istennek legyen hála jómagam is bizonyságot tehettem érzéseimről, színt vallhattam egyéni hitvallásomról, s székely néptanítói mivoltomban megtisztelő beszédet mondtam a jó öreg katonáknak.

Ezen jeles ünnepség még valami nagyon emlékezetes dologért örökre felejthetetlen marad számomra! Múlt hétvégén  lehetőségem adódott megismerkednem Csibi Barnával a Székely Gárda kapitányával, aki már csak puszta jelenlétével kivívta az egybesereglettek elismerését. MI, MAGUNKFAJTÁKNAK TISZTELETTEL KELL LENNÜNK IRÁNTA! Rajongó odaadással és lelkes megbecsüléssel igyekeztem társaságában maradni mindaddig, ameddig ez megadatott számomra. Közellétében éreztem azt a bátorító erőt, azt a megnyugtató hitet, melyet csak egy hozzá hasonló édes földi nemzettestvértől kaphat egy vérbeli honleány! Boldogan vallhatom Mindannyiatoknak, hogy Barni személyében nem csupán egy székely gárdistával találkoztam, sokkal inkább azzal az Emberrel, aki egyedülálló radikalizmusával naponként bizonyítja nemzete iránti mérhetetlen ragaszkodását és hűségét. Szeretném tudni, miért nem vállalják elsősorban a bátornak mondott hazafiak az Őhozzá tartozást, a Mellette való kiállást?! Szomorúan tapasztalom, hogy E konok fiatalember, AKI EGYEDÜL MARADT AZ  EGY ÖRÖK MAGYAR IGAZSÁGÉRT FOLYTATOTT harcában, nem talál meghallgató társakra, nem leli emberét, aki hozzá hasonló módon vállalni merné a hatalommal szembeni tiltakozást.

MIRE VÁRUNK MÉG?! MINEK KELL MÉG MEGTÖRTÉNNIE AHHOZ, HOGY FELISMERÉSRE JUSSUNK? Érthetetlen számomra a tudatlan pillogtatás, s az Idő gyorsaságának eredménytelensége!

Könyörgöm Hozzátok, próbáljátok megérteni kétségbeejtő megszólításomat! Igyekezzetek magatokra ölteni a hitnek pajzsát, s NE FÉLJÉTEK megkezdeni a SZENT HÁBORÚRA való felkészülést!

S mivel Mindannyiatokat nagyon jól ismerlek, hadd vallhassam be Nektek, hogy nem kell szégyenlenünk kitartó fáradozásainkat, nem szabad megtorpannunk Szent Törekvéseinkben, mert HISZEM, HOGY AZ IGAZSÁG A MI OLDALUNKON ÁLL!

Nemzettestvéri tisztelettel és ragaszkodással: Jakab Anna Sepsiszentgyörgyről


Forrás
http://www.facebook.com/notes/jakab-anna/az-xi-erd%C5%91vid%C3%A9ki-honv%C3%A9dtal%C3%A1lkoz%C3%B3-eml%C3%A9k%C3%A9re/256093791084644

Kapcsolódó
Erdővidéki honvédtalálkozó (Székely Hírmondó)
http://www.csibibarna.info/?p=3079Honvédtalálkozó – Barót 2011

Jönnek a latin betűs útjelző táblák...

Több külföldi ismerősöm panaszkodik, hogy Kárpátalján járva nem tudják elolvasni a cirill betűs útjelző táblákat. Nos, be kell lássuk, hogy ami nekünk már annyira természetes és megszokott, az egy külföldről ide látogatónak egyáltalán nem az...

A napokban bukkantam a hírre, miszerint Ukrajnában a 2012-es EB-re jönnek a latin betűs útjelző táblák. 

Ez jó hír a cirill betűket nem ismerők számára, nagyon nagy segítséget fog jelenteni a tájékozódásban. Már ha tényleg kikerülnek az utak mentére .....

Az információ és a fotó forrása

http://karpatinfo.net