Részrehajló bírósági ítélet a Vereckei emlékmű ügyében....hm...vajon miért is nem lepődünk meg???

Diadalittas hangnemben számol be a Szvoboda nevű magyarellenes ukrán párt a vereckei honfoglalási emlékmű meggyalázói perének legutóbbi tárgyalásáról.



Oleg Kucint, a párt megyei vezérét, valamint helyettesét, Ruszlan Polivkát és Lelekács Tamást, a Szvoboda ungvári szervezetének vezetőjét Verecke térségében vette őrizetbe a rendőrség, miután bejelentést kaptak a honfoglalási emlékjel felgyújtásáról. A triót közrend csoportosan elkövetett durva megsértésével vádolják.

A per első tárgyalására április 28-án a Volóci Járási Bíróságon került sor. A vádlottak ügyvédje azzal a beadvánnyal fordult az ítélőszékhez, hogy bűncselekmény hiányában zárja le az ügyet. A periratokban ugyanis egyetlen olyan adat sem található, mely alátámasztaná a KMKSZ tulajdonjogát, az építmény törvénysze­rű­sé­gét. Továbbá semmi nem bizonyítja, hogy az emlékjel bármilyen kulturális vagy történelmi értéket képvisel - állítja az alperes.

A zakarpattya.net hírportálon megjelent tudósítás most teljes győzelemről beszél, mely szerint a bíróság mindenben a Szvobodának adott igazat. Például abban, hogy az emlékjelet törvénytelenül építették fel. Ezt - áll a tudósításban - Kovács Miklós is elismerte a bíróság előtt, sőt azt is, hogy a KMKSZ-nek semmilyen engedélyező irat nincs a kezében.

Iljasovics Viktor ügyvéd, A KMKSZ jogi képviselője szerint valótlant állít az ukrán hírportálon megjelent közlemény. A bíróság ugyanis semmilyen döntést nem hozott. Sőt, október 18-ra újabb tárgyalást tűzött ki. Az időhúzásra és a magyarok befeketítésére játszó ukrán párt perbe fogott vezérei ráadásul öngólt rúgtak. A kihallgatások során ugyanis beismerték a rongálást, a per során azonban visszavonták korábbi vallomásukat. Azzal azonban, hogy a legutóbbi tárgyaláson az amnesztiatörvényre hivatkozva kegyelmi kérvényt nyújtottak be, gyakorlatilag bevallották bűnösségüket.

Az ügyvéd szerint az eljárás során olykor érezhető volt a bíróság részrehajlása. Megkísérelték például visszaadni a vádlottaknak a tárgyi bizonyítékként lefoglalt személygépkocsit. Ezt azonban jogi úton sikerült megakadályozni, így nem tudták eltüntetni a tárgyi bizonyítékot, mondta Iljaso­vics Viktor. A jogi képviselő érvelése szerint a kárpátaljaiak nem vevők a szélsőségesek gyalázkodásaira.

Az emlékjel jogviszonya még valóban rendezetlen. Ezt egyik ukrán lapnak adott interjújában a KMKSZ elnöke is elismerte: „Akkor minden döntés sürgős volt, és mi gyorsan hozzáláttunk az építkezéshez. A sietség miatt igaz, nem tudtunk minden szükséges iratot előkészíteni. Némelyek jelenleg is készülőfélben vannak.”
Kárpáti Igaz Szó - barikad.hu


Forrás
http://magyarellenesseg.blogspot.com

"Az Élő rovás" - előadás Beregszászon!

    2011. október 31-én, 15 órai kezdettel "Az élő rovás" címmel Sípos László, a Rovás Alapítvány kuratóriumi elnöke tart előadást Beregszászon.
Az előadásra szeretettel várunk minden kedves rovásírás iránt érdeklődőt - kezdőt és haladót egyaránt!

Nem akar nyomozni a rendőrség a vereckei emlékmű ügyében

Hivatalos válasz érkezett Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének a vereckei honfoglalási emlékmű augusztus 24-i megrongálása ügyében tett bejelentésére.
Mint emlékezetes, a szélsőséges Svoboda párt tagjai ukrán állami címert szereltek fel a vereckei magyar honfoglalási emlékmű tetejére az ukrán függetlenség napján. Az esetnek számos szemtanúja volt, a pártakcióról írásos beszámolók és fotók jelentek meg internetes portálokon, amelyeken az elkövetők is láthatók.
Jurij Markovszkij, a megyei belügyi főosztály helyettes vezetője levelében arról tájékoztat, hogy a megyei és a volóci járási belügyi hatóságok a KMKSZ elnökének bejelentése nyomán ellenőrzést tartottak a helyszínen. Az ellenőrzés megállapította, hogy a megyei belügyi főosztály volóci járási osztályánál augusztus 25-én ismeretlen személy bejelentést tett arról, miszerint a vereckei emlékmű külalakja megváltozott azáltal, hogy a tetején elhelyezték Ukrajna címerét. A járási rendőrség nyomozócsoportja a helyszínen az emlékmű semmiféle sérülését nem állapította meg, ezért beszüntették a további vizsgálatot a bejelentés nyomán – áll a levélben.
A hivatalos válasz végül emlékeztet, hogy a hatóságok döntése ellen a KMKSZ-nek jogában áll panasszal élni az ügyészségen és a bíróságon.

Forras
Karpatalja.ma

''Bácsi kérem, mi az a Trianon?" avagy Beregfest 2011

2011.szeptember 25,én került megrendezésre a beregszászi ''Barátság'' stadionban a ''Beregfest2011'' rendezvény. Már önmagában a rendezvény elnevezése is sérti az magyar ember fülét, mert ugye miért nem lehet az a ''fest'' egyszerűen fesztivál? De első körben arra gondoltam, hogy a járási vezetőket is megérintette a modernizáció szele, s egyszerűen csak divatosan ''szlengesen'' szerették volna elnevezni a fesztivált....
Nos a rendezvényen villámgyorsan kiderült, hogy nincs itt szó semmiféle modernizációról, mindösszesen arról, hogy a 86%- ban magyarlakta Beregszász városa egy ízig vérig ukrán rendezvénynek adott otthont!
Végignézve a vásárosok kínálatát, szintén csak ukrán motívumokkal díszített ingeket, különböző az ukrán kultúrára jellemző kiegészítőket lehetett kapni. A beregszászi ''Tourinfo''  valamint a Hunnia Serv Kft  sátra volt az a két stand, ahol  a magyar kultúrára jellemző dolgokat, nemzeti csecsebecséket, gyönyörű hímzéseket lehetett vásárolni.
Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy az asszimiláció hatalmas méreteket öltött Beregszászban.  Magyar ajkú emberek egymás között ukránul beszélgetnek....s ez természetes...nekik...Több alkalommal automatikusan ukránul feleltem a hozzám intézett ukránul elhangzó kérdésre , s aztán kiderült, hogy magyar ember, egy magyar nemzeti sátor előtt ,magyar termékek felől - ukránul érdeklődik...Elszomorító...

Két fiúcska odalép a stand tulajdonosához, s gyermeki őszinteséggel érdeklődik, hogy: " Bácsi, mi az a Trianon?" A székely férfi arcán megdöbbenés (mellén trianoni gyászkereszt), s türelmesen elmagyarázza nekik, mi is a z a Trianon....Megteszi a kárpátaljai tanár helyett, akinek valójában tiszte lenne! De nem baj, fő, hogy már érti a két gyerek, mi is az a Trianon...

A konferanszié hangja egész nap ukránul dübörög a mikrofonban. Engem ez is letaglóz...Nem érezték fontosnak a szervezők, hogy a magyar emberek is értsék, amit mond! Diszkriminálva voltunk, de érdekel e ez valakit? Nem úgy tűnt....

Este Tabáni István és Tolvaj Reni koncert....

A műsorvezető "természetesen" ukránul konferál. Tabáni a mikrofonhoz lép, a konferanszié mond neki valamit ukránul, erre az énekes mondja, hogy: "nem értem"....Persze, hogy nem érti, hiszen magyar.....

Nehezen emészthető dolgok ezek. Az egyik magyar újság főszerkesztőjével szomorúan néztünk össze... De semmi sem tehettünk..... A műsor pedig pergett, az előre megírt forgatókönyv szerint - ukránul egy magyar városban......

Kárpátaljáról egy felvidéki magyar tollából

Beregszász macskaköveit taposva, mállásában is büszke és egykor szebb napokat látott épületein álmélkodva az élő múlttal találkozik az ember. Ukrajna gazdagsága ezeknek a városoknak, falvaknak az arculatán, a küllemén, a tisztaságán nem látszik meg. Fordítva: az ember felháborodik a tespedtség, az elhanyagoltság, köztéri szemétdombok, a kötésig érő gyom „honfoglalása" láttán. Ez főleg az országhatáron és a városok kültelkein – sokszor a belvárosban is – tetten érhető. Közmunkást nem látni az utcákon, igaz, kéregető koldust sem. De Beregszász belvárosa maga az élő múlt a szocreállal összeházasítva - mindkettő kimúlásával. A valamikori törvényszéki palotában a II. Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskola magyar pénzből öltözködik. De ez is úgy történik, hogy előbb van meg a cipő, mint a felöltő. A renovált épület tetejére már/még nem telt a támogatásból. Belülről már lakható, a funkcióját betöltő épület kívülről elég siralmas látvány a belváros közepén. Szomszédságában a lepusztult szocreál kultúrház borzalmas, táj-, város- és emberidegen.
A beregszászi Beregvidéki Múzeum igazgatója Sepa János az élő lelkiismeret és élő történelem. Szülőföldje szeretetének bizonyítéka, hogy mindent összegyűjtött a város és környéke életével kapcsolatban. Talán hetekig beszélne folyamatosan, ha a látogató képes lenne a töménytelen információt befogadni és nem jelezné szellemi fáradságát a megszállott ember felé. Félelmetes anyagot gyűjtött össze mementóként a jelennek és az utókornak. Aki ezt a múzeumot nem látja, aki nem hallja Sepa János történeteit Fedák Sáriról, tűzvészről, örömről, harcokról, a vezérlő Fejedelemről, a múltról, a történelemről, nem tud semmit a kárpátaljai magyarság életéről. Élmény és katarzis együtt van a szűk folyosón, ahol képek rengetege, a múlt tanúi vonulnak fel a látogató előtt. Maga a múzeum és igazgatója csoda, de a legnagyobb csoda a gazdag gyűjtemény fenntartása, a múzeum működtetése. Erre csak a tájhaza mérhetetlen szeretete és a makacs kitartás képes, ami hittel párosulva a jószándékú megszállottságot idézi.
A sík tájat uraló felújított munkácsi vár turulostól, ukrán lobogóstul valami kényszerházasság képzetét kelti az emberben. Nincs bennem megrendülés, pedig nagyon akarom. Zrínyi Ilona szomorú szép szobra az ifjú fejedelemmel kelt bennem némi megrezdülést. De miért nem ez a kép fogad a belső udvaron, miért van a kápolna mellett majdnem szégyenkezve elrejtve? A tágas belső udvaron talán – isten bocsássa meg nekem – nem neki kellene fogadnia az érkezőket? A hős asszonynak, a példaképnek?! Vagy örüljünk, hogy egyáltalán megvan valahol a szobra, mint Kossuthnak Rozsnyón? Nem tudom, egészséges-e ez a kompromisszum! Mert a mai hatvanasok korosztálya még tudja, Munkács várához ki köthető. De Felejtés úr hatalmas, munkája következtében Zrínyi Ilona csak epizódszerepelője lesz a 17. századi munkácsi történelemnek? S maradnak a felújított falak, az árkádos kerengő, a két emlékszoba, a félreeső helyen álló fenséges szobor háttal a szeretett tájnak, s a többit elvégzi a könyörtelen Idő. Talán igen, bekövetkezik a felejtés. Talán nem, ha erős lesz a megmaradás akarata, ha minden talpalatnyi történelemért kiáll a hazai magyarság, ha megíródnak azok a munkák, melyek segítenek a fejek felemelésében, az emlékek elraktározásában.
Ungvár Kárpátalja legnagyobb városa 110 ezer lakosa közül nyolcezer a magyar. Áll még a zsinagóga hangversenyteremnek álcázva zsidóság nélkül, görögkatolikus templomában futószalagon gördülnek az esküvők, a tatárjást követően épült kővára is fogadja a vendégeket, de nem Bercsényi szavával. A volt szabad királyi város mintha elfeledte volna az őt felelmelő ura nyelvét, kultúráját. A vár kiállítási termeiben csak az tud igazán eligazodni, aki ismeri a cirillikát és érti is az üzenetet. Minden a többséget szolgálja, amelyik 1991 óta naponta alakítja nemzetté válásának történetét. Nincs is ezzel semmi baj, amíg a kisebbség is élvezheti múltjának büszke maradékát a múlandó jelenben.
Kisszelmenc, a széttört falu, a 21. század zsibvásárává alakult. Szégyenletes módon kufárok martaléka lett a település szomorú történelme. A családok udvarába befurakodott a mammon, ahol pénzzé tehető a múlt, ahol ócska bóvlik vására szentségteleníti meg a „kettézárt" 20. századi keserű múlt államhatárhoz vezető 300 méterét. Nem akartam látni a kufárokat, a kettészelt székelykaput kerestem, aminek egyik szárnyát az ukrán oldalon gyalázatos módon elrejti a dudva. De a fénykép mementóként, felkiáltójelként, hagyófaként megörökítette a valóságot. Ez volt a múlt, de ez a jelen is! Itt semmi nem változik, csak Kisszelmencre beköltözött a Pénz, ahol a bóvli az úr! Könny és düh egyszerre jön. De győz a hamis és olcsó áru dömpingje. S régen elfeledve a hermetikusan lezárt határ a szocialista tömb kellős közepén, ahol az elválasztott családok egymásnak csak a határban való énekkel adhatták tudtul a halál bánatát, a születés örömét. 20. századi embertelen emberi történet.
Hasonló, de szebb jelenű a tiszaújlaki turul szobor. Áll, kiemelkedik, a Tisza sem tud vele mit kezdeni, mert azért nem olyan nagy úr ő, hogy elnyelje a szent madarat. Azt még ő sem meri, azt még ő sem tudja. A madár pedig kiterjesztett szárnyakkal csőrében tartja a nemzetet védelmező kardot. Petőfi Tiszája hallgatott, a hatalmas ártér az alkonyat lángjában pihent, a látogató Emesére gondolt.
A csetfalvi református templom a tákosi paticsfalú végtelenül puritán „mezítlábas Notre Dame" ikertestvére. Malomköveken álló, szög nélkül ácsolt szoknyás fatornyuk fióktornyaikkal egypetéjű ikrek, tejtestvérek. Ámde a csoda az 1991-ben épült római katolikus – görög katolikus ökumenikus templom ruszin gondnoka, aki Rákóczi leghűségesebb népéhez méltóan magyarul imádkozott és énekelt az egyetemes istenhez a magyarok megsegítéséért. Ez is kárpátaljai üzenet: az összefogás, a befogadás sürgetése. Mélységes tiszteletet éreztem ez iránt az asszony iránt, akivel a Boldogasszony, anyánkat énekeltem könnyesen, alázatosan, mégis valami felemelő érzéssel. Nagyon jó volt itt magyarnak lenni! A református templomban az építmény, az újkoriban, az összefogás révén felépült ökumenikusban maga az istent szólító ember a bámulatos.
A Latorca völgyében egyszercsak elfogynak a hosszú kilométerek, a merészség együtt vág neki a hágóra vezető útnak a bátorsággal, az ősök iránti kegyelettől vezérelve. A magasban, a Vereckei hágóról széttekintve a táj fenséges, előttünk a Feszty-körkép, hallatszik a tülkök hangja, az irányt meghatározó vezényszó, a jószág bömbölése, jobbról idelátszik a Sámándomb. A lélegzet bennakad, s jön Ady: Verecke híres útján jöttem én...., s jönnek a hazai rímben álmodó látnokok....

 és kiszakad az emberből az élő Ima: Isten, áldd meg a magyart.... S nincs szó, ami leírja, mi zajlik le a zokogó lélek mélyén.
A hágóról, a zarándokhelyről egy 20. századi kegyeleti hely következik: Szolyva – a gulág kapuja, a kárpátaljai magyarság holokausztjának emlékhelye, siratófal, magyar Golgota. A hely az emberiség lelkiismeretének helye kellene legyen, mert ez volt a kezdete a kárpátaljai magyarság tervezett kiirtásának. Az ember libabőrös lesz már az információtól is, hogy a kollektív bűnösséggel vádolt kárpátaljai magyarságból 1944 novemberében a 16-50 éves férfiakat lágerbe terelik a „málenkij robot" „reményében", amiből halál, legfeljebb halált hozó betegség, nagyon ritka esetben évekig tartó rabság után szabadulás következik. A 35 ezer emberből a harmada maradt életben. A fekete márványból készült táblákra több mint 12 ezer nevet véstek. Itt csak a lélekharang és a lelkiismeret szólalhat meg.
Mezővári – Tarpa után Esze Tamás itt is kibontotta a kurucok zászlaját. A református nagyközség a Borzsa és a Tisza összefolyásának ölelésében 1998-ban és 2011-ben is megszenvedte a vizek „szeretetét". 360 családi ház családi ház dőlt akkor össze, falurész semmisült meg. Minden család évszázadokra visszamenőleg tanúja és szenvedője az egyetemes magyar történelem dicső és megszenvedett múltjának, minden családnak megvan a saját Golgotája. Mégis anyanyelvüknek, hitüknek hűséges őrzői ők a keleti vártán.
A térség nem kínál munkalehetőséget, ezért a nagyfalu lakosai nagyon szorgalmas munkával megtermelik mindazt maguknak, amit a termékeny föld kínál nekik. Boltba csak a legszükségesebbeket vásárolják meg. Tiszta, gondozott porták, egymást szerető emberek. Szeretettel adják, amit a természettől ők is kaptak.
Kárpátalja Ukrajna térképen csipetnyi földdarab, de az újkori történelemben több mint féltucatszor cserélt gazdát. Mi e résznek a titka? A gazdag érclelőhelyek, a szinte összefüggő érintetlen erdőrengeteg, a gazdag folyók, a gyakori bánat és ritka öröm színes szőtteseként megszőtt történelem, a sok fajta identitású és kultúrájú nép? Titok. Egy biztos: a perem, ami állandó változásban van, ami emberi sorsokat alakít, formál, megtanít túlélni, bölcsen elviselni, amiben benne van a jövő kivárása. A kárpátaljai magyarság ismeri a túlélés és a megmaradás titkát: tudomásul vesz, nem felejt, túlél, ismeri múltját, alakítani igyekszik jövőjét. Itt még az élő történelem köveit tapossa az idelátogató, a málló vakolatú történelmi épületekre kerekedik el a szeme, felhorgad a veszni hagyott örökségen, nem tapasztalja a természet kiaknázott gazdagságának befektetését. A befektetés nem ide történik. Innen mindig csak vittek: eszmét, aranyat, embert. Az itt maradtak, az „őrzők a strázsán" jutalma saját emberi gazdagságuk felismerése és megtartása. Másra nem számíthatnak. Mi sem, itt Európa szívében. Sorsunk ezért közös sors. Ezért kell a kölcsönös látogatásokkal egymást erősítenünk.

Ádám Zita, Felvidék.ma

Forrás
www.karpatalja.ma

                      

Vendégségben a Rovás Alapítványnál

2011. szeptember 18-án  Rumi Tamás kalauzolásával vendégségben jártunk a Rovás Alapítvány irodájában, Budapesten.

Tamás rögtönzött előadást tartott az Alapítvány működéséről, a folyamatban lévő projektekről, a rovásírás szabványosításáért folytatott küzdelmeikről. Élvezettel hallgattunk beszámolóját. Tartalmas és értékes beszélgetés volt.

Köszönjük a lehetőséget, hogy betekintést nyerhettünk az Alapítvány  "hétköznapjaiba".

A háttérben, Bobály Kata nemezművész alkotásán a tatárlaki korong látható, melyet a Rovás Alapítványnak ajándékozott.

Zászló,turul,himnusz - mi következik ezután?....avagy ukrán nacionalisták aggodalma

A Beregszászi Járási Tanács június 17-i ülésén az UMDSZ pártja, az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) és szövetségese, a jelenlegi hatalompárt, azaz a Régiók Pártja (PR) megegyezésének eredményeként a képviselők elfogadták, hogy a legnagyobb magyar többségű kárpátaljai járásban a tanácsüléseken az ukrán himnusz mellett a magyar is lejátszható, énekelhető legyen.

Az ukrán nacionalista erők azonban botrányt kerekítettek a határozatból. Ezek után a himnuszokról szóló határozatot mint alkotmányellenest megóvta a beregszászi járási ügyészség, bár a nemzeti kisebbségekről szóló törvény lehetővé teszi, hogy mindkét himnusz elhangozhassék (Krímen pl. az orosz himnuszt is lejátszák – a szerk.).

A legutóbbi tanácsülésen az UMDSZ és szövetségese, a PR visszakozott, lejáratva ezzel magukat. Nem mertek az ügyészi óvás ellen szavazni, és a járási tanács 62 képviselőjéből, melyből 46 állítólag magyar, csak a KMKSZ–UMP tíztagú frakciója védte meg nemzeti imánkat.

Így sokadszor bebizonyosodott, hogy mennyit ér az, amikor egy magát magyar érdekvédelmi szervezetnek tartó politikai erő szövetséget köt egy ukrán párttal.

A Beregszászi Járási Tanács múlt pénteki ülésén ügyészségi óvásra megsemmisítette korábbi döntését, amely az ukrán himnusz mellett a magyar himnusz megszólalását is elrendelte az önkormányzat üléseinek kezdete előtt.

Ritkán tapasztalható érdeklődés kísérte a sajtó részéről a Beregszászi Járási Tanács soron következő ülését szeptember 9-én. Volt is részük látványosságban az újságíróknak, hiszen az önkormányzat épülete elé felvonult az ukrán nacionalista Szvoboda párt mintegy tucatnyi híve. A tizen-huszonéves fiatalok a tanácsülés kezdete előtt néhány perccel nagy rutinnal bontották ki teleszkópos rudakra szerelt ukrán nemzeti és pártzászlóikat, valamint rögtönzött lózungjaikat. „Magyar honfitársaink! Tiszteljék Ukrajna törvényeit!", „Ukrajna himnusza az egyetlen a mi államunkban", „Ukránok, mire szavaztatok?", „Dicsőség Ukrajnának! Dicsőség a hősöknek!", „Zászló, turul, himnusz – mi következik ezután?" – olvashattuk a kézzel írt plakátokon.

Mint emlékezetes, a Beregszászi Járási Tanács június közepén hozott ügyrendmódosító határozatával kimondta, hogy az önkormányzat ülései a jövőben az ukrán, illetve a magyar himnusz eléneklésével kezdődjenek. A döntés országszerte, elsősorban ukrán nacionalista körökben váratlanul nagy port vert fel, egyes vélemények szerint politikai szándék sejthető a mögött, hogy számos politikus, szinte a teljes ukrán ellenzék tiltakozásának adott hangot a magyar himnusz éneklésének hivatalossá tétele miatt. Megtámadta a beregszászi járási képviselők döntését a beregszászi városi-járási ügyészség is. A jogszabályok értelmében az ügyészi óvás megvitatását a tanácsnak legközelebbi ülésén napirendjére kell tűznie, amire a nyári vakáció miatt csak most kerülhetett sor.

Hogy a Régiók Pártja és az UMDSZ pártja, az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (amely a korábbi magyarországi MSZP-s kormánytól forint milliókat kapott a kárpátaljai magyarság érdekvédelmére – a szerk.) fémjelezte beregszászi járási tanácsi többségnek mi a szándéka himnuszügyben, az már az ülés első perceiben nyilvánvalóvá vált, hiszen a testület tagjai – gyakorlatilag megszegve saját korábbi határozatukat – csak az ukrán himnuszt hallgatták meg a tanácskozás megkezdése előtt, a magyart nem.

Bihari András UMDSZ-es tanácselnök az ominózus napirendi pont felvezetésekor nem tartotta fontosnak sem ismertetni az ügyészségi óvásra válaszul előkészített, a júniusi módosító rendelet megsemmisítését kimondó önkormányzati határozat szövegét, sem megindokolni azt. Arra hivatkozva, hogy a képviselők az ülés kezdete előtt írásban kézhez kapták a határozattervezetet, mindjárt szavazásra szólította fel a testületet. A járási honatyáknak láthatóan nem volt kifogásuk az eljárás ellen, így végül a többség egyöntetűen megszavazta a javaslatot – beleértve az UMDSZ-es képviselőket is –, s csak a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt frakciója szavazott nemmel.

Az ülés további magyar vonatkozású döntése volt, hogy a Beregszászi Járási Választási Bizottság majd egy év érthetetlen (és törvénytelen – a szerk.) huzavona után végre bejegyezte a KMKSZ – UMP járási tanácsi frakciójának tizedik tagját, Heé Rolandot. A képviselő mandátumának hivatalos elismerése kapcsán bejelentette, hogy a végre teljessé vált ellenzéki frakció elnökéül Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét választották meg, helyettese pedig ő maga lesz.

A képviselők ezután elképesztő gyorsasággal, alig 20 perc alatt szavaztak meg mintegy tucatnyi további napirendi pontot, így a tanácsülés összesen körülbelül félóráig tartott, s ugyanolyan csendben, semmitmondóan ért véget, ahogyan elkezdődött.


Forrás
http://www.karpatalja.ma