 Bonyolult bürokrácia, engedély hegyek, Brüsszelt megjárt kérvény, "semleges" polgármesteri hivatal - bérelt területen, de áll Székelyföldön is az egységes Kárpát-medencei helynévtábla!Aki végigvitte az ügyet
2012. november 11-én felállításra került, Erdély és Székelyföld területén elsőként, Miercurea Ciuc, nem hivatalos nevén Csíkszereda város Székelyudvarhely felőli bejáratánál, az első hivatalosan felállított, egységes tervezésű, székely-magyar rovással írott helységnévtábla. Csibi Barnáé az érdem, hogy végigvitte a folyamatot.
Csíkszeredában 2003-ban meghirdették a székelyföldi rovástábla állítást. A tanácskozásnak helyt adó városban csak most került végre felállításra a rovástábla, magánkezdeményezésből.
Csíkszereda, 2003. június 21.: Quo vadis Székelyföld? Konferencia Zárónyilatkozatából:
"Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is."
Forrás
|
2012. november 11., vasárnap
Aki az ügyet végigvitte.....és akire nagyon büszke vagyok!
2012. november 10., szombat
Vörös Bar - Átok - magyar Esték Beregszászban
_1.jpg)
A programsorozat célja a szétforgácsolódott kárpátaljai magyar közösségek tudatának újjáélesztése és erősítése, melyben számítok az Önök együttműködő támogatására
Forrás
2012. október 28., vasárnap
Szőlőlekvár és rovásírás
Egy ideje tervezzük, hogy lekvárokat, szörpöket kellene készítenünk különböző, lehetőleg saját termesztésű gyümölcsökből. Nos az első üvegeket megtöltöttük saját készítésű igazi, természetes szőlőlekvárral, valamint elkészültek az első szörpök is. Csomót mulattunk rajta, hogy igazán elmondhatjuk, mindegyik szőlőszemet átválogattunk, s igazán szemen szedtünk:))) A szüreteléstől kezdve a szemzésig, a főzésen valamint a passzírozáson át mindent saját kezűleg készítettünk! A címkék a párom egyedi tervezése alapján készültek, mivel mindketten szeretjük, s a mindennapokban is használjuk a székely-magyar rovásírást, így természetesen a címkékről sem maradhatott el!
Igazán mondhatom, hogy a lekvárok finomak, a szörpök nem különben, igaz itt most azokról nem készült fotó, de igyekszem azokat is pótolni. Az egyedi címkékre pedig külön büszkék vagyunk!
Igazán mondhatom, hogy a lekvárok finomak, a szörpök nem különben, igaz itt most azokról nem készült fotó, de igyekszem azokat is pótolni. Az egyedi címkékre pedig külön büszkék vagyunk!
A láthatatlan lovasfogat, valamint a 200 hrivnya története...
Az, hogy mennyire korrupt, igazságtalan, hazug rendszer uralkodik Ukrajnában, na nem mintha valaki ezt nem tudná az alábbi kis történet hivatott alátámasztani, amely ma délután történt meg velünk, hazafelé autózva a Munkács - Csap főútvonalon, Ungvár felől.
A napi munka után békésen autózgatunk hazafelé, a kedvünk nem volt épp a toppon, a nyirkos - szeles időjárásnak köszönhetően. Melengette a lelkünket gondolat, hogy milyen jó lesz beülni a meleg szobába, s egy finom gyógyteával sziesztázni egyet...Gondoltuk, hogy lesz egy szép nyugodt szombat esténk...Valahol itt járhattunk az elmélkedéseink közepette, amikor feltűnt szemben velünk egy rendőrautó, amely hirtelen bekapcsolta a villogó lámpáit a tetején, így jelezve felénk, hogy álljunk félre. Odajött hozzánk egy rendőr, s meglehetősen emelt hangon közölte, hogy tudjuk e , hogy a lovasfogat is közlekedési eszköznek tekinthető? Néztünk egymásra bambán...Lovasfogat??? "Te láttad?", "Én semmit!", "Hát te, én sem!". A rendőr csak mondja, hogy milyen balesetveszélyesen közlekedünk, mi a kis 30 km/ó sebességünkkel, mi, akik mindig odafigyelünk a táblákra, betartjuk a sebességet...
Szó szót követett, rendőr bácsi elkérte az iratokat, jogosítvány, forgalmi, biztosítás, eszmefuttatásom szerint látta, hogy külföldi, persze azonnal nekiállt fenyegetőzni, hogy bevonja a jogosítványt...S elkezdte ecsetelni, hogy 850 UAH a bírság, mármint természetesen a minimum..../Naná, ijesztgessük meg rendesen a békésen autózgató polgárokat!/ Szó szót követett, aztán persze a "rend őrei" kibökték, hogy 200 hrivnya ellenében nem vonják be a jogosítványt, s mindenki jól jár. Félénken alkuba bocsátkoztam velük, mondom legyen csak 100, mire persze bőszen rázták a fejüket, hogy szóba sem jöhet, vagy 200 vagy viszik a jogosítványt!
Szemrebbenés nélkül elvették a pénzt, vigyorogtak egy jót, kinyújtották az iratokat, s elrobogtak. Az eset annyira sokkolt, annyit agyaltam rajta, hogy mit tehettünk volna? Hogyan tudtuk volna bebizonyítani igazunkat, hogy ott márpedig egy fia lovas szekér sem volt az úttesten?
Hazaérve meséljük az esetet az otthoniaknak, mire öcsém mondja, hogy őt is átverték, s 5000 forintot kértek tőle a rendőrök egy mondvacsinált indokkal. Ott akkor hirtelen csak az jár az eszében az embernek, hogy minél hamarabb szabaduljak, megoldódjon a dolog, s nagy bután kifizeti a pénzt, amit a formaruhába bujtatott maffiózók követelnek tőle. Utólag tiszta fejjel átgondolva látom, hogy helytelenül tettük, hogy kifizettük, kellett volna engedni eljárni őket hivatalosan, s lássuk. Csak sajnos ismervén az ukrán törvényeket, biztos vagyok benne, hogy mindenképpen mi húztuk volna a rövidebben, s még a perköltséget is a nyakunkba akasztották volna!
Egész úton azon morfondíroztunk, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni az ehhez hasonló eseteket, csak sajnos semmire sem jutottunk. Vétlenül kifizettük a korrupt, hazug rendőröknek a pénzt, amit követeltek tőlünk, s magamban szép csendben megállapítom, hogy a rendszer rabszolgái vagyunk! Egy aljas, szemét, hazug rendszeré, amely szemfényvesztésként alkalmaz egyenruhás zsarnokokat, akik azt hiszik nekik mindent szabad! Ukrajna egy korrupt, csaló bábállam, ahol ha fizetsz leadod a vizsgáidat, ha fizetsz elenged a rendőr, ha elég pénzed van mindent megtehetsz! /Na nem mintha ezzel valakinek is újat mondtam volna/
A napi munka után békésen autózgatunk hazafelé, a kedvünk nem volt épp a toppon, a nyirkos - szeles időjárásnak köszönhetően. Melengette a lelkünket gondolat, hogy milyen jó lesz beülni a meleg szobába, s egy finom gyógyteával sziesztázni egyet...Gondoltuk, hogy lesz egy szép nyugodt szombat esténk...Valahol itt járhattunk az elmélkedéseink közepette, amikor feltűnt szemben velünk egy rendőrautó, amely hirtelen bekapcsolta a villogó lámpáit a tetején, így jelezve felénk, hogy álljunk félre. Odajött hozzánk egy rendőr, s meglehetősen emelt hangon közölte, hogy tudjuk e , hogy a lovasfogat is közlekedési eszköznek tekinthető? Néztünk egymásra bambán...Lovasfogat??? "Te láttad?", "Én semmit!", "Hát te, én sem!". A rendőr csak mondja, hogy milyen balesetveszélyesen közlekedünk, mi a kis 30 km/ó sebességünkkel, mi, akik mindig odafigyelünk a táblákra, betartjuk a sebességet...
Szó szót követett, rendőr bácsi elkérte az iratokat, jogosítvány, forgalmi, biztosítás, eszmefuttatásom szerint látta, hogy külföldi, persze azonnal nekiállt fenyegetőzni, hogy bevonja a jogosítványt...S elkezdte ecsetelni, hogy 850 UAH a bírság, mármint természetesen a minimum..../Naná, ijesztgessük meg rendesen a békésen autózgató polgárokat!/ Szó szót követett, aztán persze a "rend őrei" kibökték, hogy 200 hrivnya ellenében nem vonják be a jogosítványt, s mindenki jól jár. Félénken alkuba bocsátkoztam velük, mondom legyen csak 100, mire persze bőszen rázták a fejüket, hogy szóba sem jöhet, vagy 200 vagy viszik a jogosítványt!
Szemrebbenés nélkül elvették a pénzt, vigyorogtak egy jót, kinyújtották az iratokat, s elrobogtak. Az eset annyira sokkolt, annyit agyaltam rajta, hogy mit tehettünk volna? Hogyan tudtuk volna bebizonyítani igazunkat, hogy ott márpedig egy fia lovas szekér sem volt az úttesten?
Hazaérve meséljük az esetet az otthoniaknak, mire öcsém mondja, hogy őt is átverték, s 5000 forintot kértek tőle a rendőrök egy mondvacsinált indokkal. Ott akkor hirtelen csak az jár az eszében az embernek, hogy minél hamarabb szabaduljak, megoldódjon a dolog, s nagy bután kifizeti a pénzt, amit a formaruhába bujtatott maffiózók követelnek tőle. Utólag tiszta fejjel átgondolva látom, hogy helytelenül tettük, hogy kifizettük, kellett volna engedni eljárni őket hivatalosan, s lássuk. Csak sajnos ismervén az ukrán törvényeket, biztos vagyok benne, hogy mindenképpen mi húztuk volna a rövidebben, s még a perköltséget is a nyakunkba akasztották volna!
Egész úton azon morfondíroztunk, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni az ehhez hasonló eseteket, csak sajnos semmire sem jutottunk. Vétlenül kifizettük a korrupt, hazug rendőröknek a pénzt, amit követeltek tőlünk, s magamban szép csendben megállapítom, hogy a rendszer rabszolgái vagyunk! Egy aljas, szemét, hazug rendszeré, amely szemfényvesztésként alkalmaz egyenruhás zsarnokokat, akik azt hiszik nekik mindent szabad! Ukrajna egy korrupt, csaló bábállam, ahol ha fizetsz leadod a vizsgáidat, ha fizetsz elenged a rendőr, ha elég pénzed van mindent megtehetsz! /Na nem mintha ezzel valakinek is újat mondtam volna/
2012. október 25., csütörtök
Őszi munkák a kertben...avagy az önellátás jegyében
Nem ezt a blogot illetné ez a bejegyzés, de mivel már van 2 blogom nem szeretnék egy harmadikat is indítani...Bár ha jobban belegondolok....Lehet kellene egy újabb....Hm..Szóval, aki most egy nemzeti jellegű bejegyzést vár, az ne olvassa tovább ezt a bejegyzésemet:))) Mert ez nem egy olyan bejegyzés...Ez most egy amolyan "Vikis":))))
Azt, hogy mennyi rengeteg munka van ősszel egy eszeveszettül elvadult kertben csak az értheti meg, aki végigcsinál egy irgalmatlanul nagy gaztalanítást a kertjében...
A mi történetünk úgy kezdődött, hogy elhatároztuk az önellátás jegyében, hogy igyekszünk teljes mértékben önellátókká válni. Értem ezalatt a saját magunk által megtermesztett kerti dolgokat, gyümölcsöket. Egyenlőre állatokban nem gondolkodunk, nem vagyok nagy barát velük, mi tagadás.
Az előzményeket nem részletezem, elég bonyolult lenne, szóval a lényeg az, hogy van egy már majdnem saját kertünk. A "MI" kertünk!!! Iszonyatosan nagy dolog ez számunkra! Amikor először léptünk fel az udvarra /sajnálom, hogy nem készítettem képeket/, hát úgy kell elképzelni, mintha egy őserdő kellős közepén találná magát az ember. Jól emlékszem még, amikor egy kapával a kezünkben verekedtük magunkat a kb 8 éve elvadult udvaron át, mentünk keresni a kertet, s kicsit átlátni igyekeztünk a hatalmas dzsungelünket:::))) Nem volt egyszerű feladat mi tagadás, de valahogy csak leértünk a végére, s én ott akkor még elképzelni sem tudtam, hogy a dolgok melyik végének fogjunk neki, hogy elkezdődjön a munka.
Először is a teljesen elburjánzott bokroknak vágtam neki, amik ott éktelenkedtek a ház fundamentuma mellett, párom pedig 2 napig szakadatlanul csak kaszált és kaszált, én meg csak ámultam s bámultam, hogy "jé ez városi létére ilyet is tud???:))))". Na aztán persze megkaptam érte a magamét....:)))
Szóval így kezdődött el egy iszonyatosan nagy munkafolyamat, aminek sajnos még nem látjuk a végét, sőt néha úgy érzem egyik munka szüli a másikat. Mindeközben persze nagyon boldogok vagyunk, hogy a már majdnem saját kertünket, udvarunkat szépítgetjük, már ahogy időnk engedi a mindennapos munka mellett.
Ma például felszántották a kertet. Na ebből aztán újabb munkasorozat született, mert fel kellett ásni a kerítés mentén a kert oldalát, ami nem kis munka, mondjuk nem is lett meg csak a fele. A kedvesem pedig az ősrégi elvadult szőlőknek állt neki, amelyek úgy fel voltak kúszva a fára, hogy úgy nézett ki, mintha szőlőfánk lenne...Szóval őket vágta ki, mert elhatároztuk, hogy telepítünk új szőlőtőkéket, na nem sokat, csak egy párat. Aztán szeretnék fokhagymát, hagymát ültetni, valamint valahol azt olvastam, hogy ilyenkor lehet vetni sárgarépát, petrezselymet, s állítólag nem fagynak ki a magvak. Nos ezt így elég nehezen hiszem, szóval még utána kell nézzek ennek is. Folyamatosan kerülnek kivágásra a régi korhadt fák, helyükre facsemetéket szeretnénk telepíteni.
Szóval itt tartunk jelenleg, nem kis munka, ami előttünk áll, az sem elhanyagolható, amit már megcsináltunk! Segítségre nem igazán számíthatunk, így csak a magunk erejéből, ahogy tudjuk. Mondjuk én gyakran mondogatom, hogy jaj ez olyan nehéz, kellene hívjunk valakit, aki megcsinálja, aztán persze a "főnök" mindig lehurrog, hogy: NEM :((( Hát úgyhogy marad az SK :))) Bár mi tagadás, kimondottan élvezzük a munka minden pillanatát, s bevallom lelki szemeim előtt már látom is a zöldellő meseszép kertünket...
Azt, hogy mennyi rengeteg munka van ősszel egy eszeveszettül elvadult kertben csak az értheti meg, aki végigcsinál egy irgalmatlanul nagy gaztalanítást a kertjében...
A mi történetünk úgy kezdődött, hogy elhatároztuk az önellátás jegyében, hogy igyekszünk teljes mértékben önellátókká válni. Értem ezalatt a saját magunk által megtermesztett kerti dolgokat, gyümölcsöket. Egyenlőre állatokban nem gondolkodunk, nem vagyok nagy barát velük, mi tagadás.
Az előzményeket nem részletezem, elég bonyolult lenne, szóval a lényeg az, hogy van egy már majdnem saját kertünk. A "MI" kertünk!!! Iszonyatosan nagy dolog ez számunkra! Amikor először léptünk fel az udvarra /sajnálom, hogy nem készítettem képeket/, hát úgy kell elképzelni, mintha egy őserdő kellős közepén találná magát az ember. Jól emlékszem még, amikor egy kapával a kezünkben verekedtük magunkat a kb 8 éve elvadult udvaron át, mentünk keresni a kertet, s kicsit átlátni igyekeztünk a hatalmas dzsungelünket:::))) Nem volt egyszerű feladat mi tagadás, de valahogy csak leértünk a végére, s én ott akkor még elképzelni sem tudtam, hogy a dolgok melyik végének fogjunk neki, hogy elkezdődjön a munka.
Először is a teljesen elburjánzott bokroknak vágtam neki, amik ott éktelenkedtek a ház fundamentuma mellett, párom pedig 2 napig szakadatlanul csak kaszált és kaszált, én meg csak ámultam s bámultam, hogy "jé ez városi létére ilyet is tud???:))))". Na aztán persze megkaptam érte a magamét....:)))
Szóval így kezdődött el egy iszonyatosan nagy munkafolyamat, aminek sajnos még nem látjuk a végét, sőt néha úgy érzem egyik munka szüli a másikat. Mindeközben persze nagyon boldogok vagyunk, hogy a már majdnem saját kertünket, udvarunkat szépítgetjük, már ahogy időnk engedi a mindennapos munka mellett.
Ma például felszántották a kertet. Na ebből aztán újabb munkasorozat született, mert fel kellett ásni a kerítés mentén a kert oldalát, ami nem kis munka, mondjuk nem is lett meg csak a fele. A kedvesem pedig az ősrégi elvadult szőlőknek állt neki, amelyek úgy fel voltak kúszva a fára, hogy úgy nézett ki, mintha szőlőfánk lenne...Szóval őket vágta ki, mert elhatároztuk, hogy telepítünk új szőlőtőkéket, na nem sokat, csak egy párat. Aztán szeretnék fokhagymát, hagymát ültetni, valamint valahol azt olvastam, hogy ilyenkor lehet vetni sárgarépát, petrezselymet, s állítólag nem fagynak ki a magvak. Nos ezt így elég nehezen hiszem, szóval még utána kell nézzek ennek is. Folyamatosan kerülnek kivágásra a régi korhadt fák, helyükre facsemetéket szeretnénk telepíteni.
Szóval itt tartunk jelenleg, nem kis munka, ami előttünk áll, az sem elhanyagolható, amit már megcsináltunk! Segítségre nem igazán számíthatunk, így csak a magunk erejéből, ahogy tudjuk. Mondjuk én gyakran mondogatom, hogy jaj ez olyan nehéz, kellene hívjunk valakit, aki megcsinálja, aztán persze a "főnök" mindig lehurrog, hogy: NEM :((( Hát úgyhogy marad az SK :))) Bár mi tagadás, kimondottan élvezzük a munka minden pillanatát, s bevallom lelki szemeim előtt már látom is a zöldellő meseszép kertünket...
2012. október 22., hétfő
Az "Élet menete" a Miskolci Avas lakótelepen
Elég régóta nem jártunk tüntetésen, akarom mondani relatíve régen:)) Szóval az egész úgy kezdődött, hogy a párom kijelentette: "Szívem, jövő héten, szerdán tüntetésre megyünk!" Kicsit morgolódtam is, hogy "na hurrá":DD, de aztán csak megbékéltem :)) Így vettünk részt a Jobbik Magyarországért Mozgalom miskolci alapszervezete által a miskolci Avas lakótelepen szervezett "Élet menete" tüntetésen.
Hát az első és talán az egész fáklyás vonulást átható élményem nincs mit szépítenem rajta, mi tagadás a félelem volt! Na nem a tömegiszony, á dehogy!
Az egész úgy kezdődött, hogy ahogy megérkeztünk a rendezvény helyszínére, az Avas lakótelepre, hemzsegtek a rendőrök, katonás sorfalat állva a helyszín körül, ami nekem eléggé mulatságosnak hatott. Na nem egyszerű sima rendőröket, hanem szabályosan hokifelszerelésben az adófizetők pénzén álldigáló bukósisakos egyéneket kell elképzelni, akik rosszálló tekintettel méregették a helyszínre igyekvőket.
A beszédek elhangzása után elindult a szerintünk legalább 3000 ember, hogy körbejárja a lakótelepet, így adva hangot tiltakozásának, amely szerint nemkívánatos személyeknek nyilvánítják a Kanadából hazatelepülni kívánkozó romákat/cigányokat/,akiket a helyi önkormányzat teljes mellszélességgel támogat.
Elindult a fáklyás vonulás, mellettünk ott caflattak a készenléti rendőrök, mert időközben kiderült számomra, hogy így nevezik őket...Aj, hát mit mit mondjak? Nekem egyfolytában azon járt az eszem, hogy hogyan lesz, ha úgy alakul, hogy menekülőre kell fogjuk a dolgot???... Most így utólag jót mosolygok az egészen, de ott, akkor szörnyűnek hatott az egész!
A másik dolog, amit megállapítottam az az, hogy viszonylag nagy tömeget tudott megmozdítani a Jobbik Miskolcon. Nekem személy szerint Mikós Árpád beszéde tetszett a legjobban, akit a konferanszié a "nemzet tanár ura"-ként aposztrofált, nem véletlenül. Miklós Árpád magával ragadó beszédét itt hallgathatják meg:
Néhány fotó az október közepei délutánról:
Hát az első és talán az egész fáklyás vonulást átható élményem nincs mit szépítenem rajta, mi tagadás a félelem volt! Na nem a tömegiszony, á dehogy!
Az egész úgy kezdődött, hogy ahogy megérkeztünk a rendezvény helyszínére, az Avas lakótelepre, hemzsegtek a rendőrök, katonás sorfalat állva a helyszín körül, ami nekem eléggé mulatságosnak hatott. Na nem egyszerű sima rendőröket, hanem szabályosan hokifelszerelésben az adófizetők pénzén álldigáló bukósisakos egyéneket kell elképzelni, akik rosszálló tekintettel méregették a helyszínre igyekvőket.
A beszédek elhangzása után elindult a szerintünk legalább 3000 ember, hogy körbejárja a lakótelepet, így adva hangot tiltakozásának, amely szerint nemkívánatos személyeknek nyilvánítják a Kanadából hazatelepülni kívánkozó romákat/cigányokat/,akiket a helyi önkormányzat teljes mellszélességgel támogat.
Elindult a fáklyás vonulás, mellettünk ott caflattak a készenléti rendőrök, mert időközben kiderült számomra, hogy így nevezik őket...Aj, hát mit mit mondjak? Nekem egyfolytában azon járt az eszem, hogy hogyan lesz, ha úgy alakul, hogy menekülőre kell fogjuk a dolgot???... Most így utólag jót mosolygok az egészen, de ott, akkor szörnyűnek hatott az egész!
Néhány fotó az október közepei délutánról:
 |
| Székely zászló, székely kézben :)) |
 |
| Ízelítő a sokadalomból... |
 |
| Kissé ugyan vacogva, de mosolygok :DD |
 |
| Szerencsére sokan voltak, s ahogy szállt le az este, egyre többen lettek... |
 | ||||
| "Székelyföld nem Románia!" De nem ám!!! :))) |
2012. október 15., hétfő
Hun imádság
Nagyon ajánlom ezt a kultúrkincsünket,mindenkinek meg kell ismerni!
Ugye hogy hasonlít a Miatyánkhoz? Így már talán kitalálható, hogy kiknek volt érdekük titokban tartani a 410-ben keletkezett imádságot, mint ahogy őseink származását,nyelvét, hitét és Kárpát-medencei ősiségünket is. (Szerintem a Miatyánk jelenlegi szövege a Hun imádság latinra, majd magyarra (tehát kétszeri!) fordításának eredménye.
- Tényleg nagyon szép .
Kr.u.410-460
keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi
Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten,
szíjvégen lévő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla,
hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére Magyar rovásírás
szakértőt-nyelvészt kértek fel!!! Előlünk, mégis mindenáron eltitkolták,
amíg lehetett.
Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!
Érdekesség,
hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN ((amiről ma már tudjuk,
hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, ÜGYEK fejedelem, alapította, építette
szabír-magyar-várost, híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a
csodálatos Magyar szablyák. Régészeti feltárás során a Magyar hegyen
találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes
állapotban!!!!
A
kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar
Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében
illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!! A 9000 darab pergament pedig
szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem tudni róla!!
A
finnugristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben).
Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették,
nem tudni. Talány, kinek, illetve kiknek állt az érdekében???? Óriási,
pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal, hatalmas és teljesen
autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre.
A
HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még
mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek
előlünk.
Visszatérve
az imához: gyönyörű!!! Nemhiába, mondták a GÖRÖGÖK, hogy a szkíták-
hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!
URUNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDEN NAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S
LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE
Forrás
Hegedűsné Márton Erzsébet
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)