Könyvajánló

Új rovásos könyv került  a boltok polcaira. A rovásos Wass Albert sorozat az "Adjátok vissza a hegyeimet" c. könyvvel indul.

Hagyaték

„Tudjátok miért hívattalak Benneteket ide, szent magyar hagyatékunk őrizői, tanítómesterei?…Ősi szokás szerint valamelyikteknek átadom majd a máglya tüzénél nemzetünk hagyatékának gyarló emberi jelvényeit, az írásos botot és a szent rovást. A hagyatékot magát már lelketekben őrzitek mindannyian, s tanítjátok azoknak, akik érdemesek rá.” - Wass Albert

Már van mit olvasni rovással

Már több, mint 3 éve indult el a rovásos könyvkiadás, mely alapjaiban változtatta meg a korszerű rováshasználatot. A nyelvészeti informatika fejlődésével immár lehetőség nyílik a tartalomfejlesztők számára, hogy nagyobb terjedelmű, hibátlan rovásos szövegeket hozzanak létre, így az érdeklődők néhány soros írások helyett könyveket olvashatnak.

Ugyan léteznek egyszerű átíró programok által, több-kevesebb hibával átírt elektronikus rovásos szövegek, azonban a pontos rovásos helyesírást tekintve egyelőre csak a Rovás Alapítvány fejlesztői tudták átlépni azt a minőségi küszöböt, mellyel elméletileg hibátlan szöveg állítható elő.

Wass Albert - Adjátok vissza a hegyeimet

Az idei karácsonyi meglepetés a rovásos Wass Albert sorozat első könyve, az író egyik legkedveltebb regénye. Az olvasói visszajelzések segítségével a korábbi kiadványok színvonalát továbbfejlesztve, a könyv a könnyű olvashatóság kedvéért nagyobb rovásbetűkkel készült, de így is mindössze 176 oldalt tesz ki.

Hagyománytisztelet

A könyv illusztrációjához erdélyi tájak metszetei kerültek felhasználásra, és a borítóterven helyet kapott a szerző nevének különféle ábrázolása is. Bár vannak, akik szerint Wass neve rovással csak "Vas" lenne, a korszerű rováshasználattal egyidejű hagyománytiszteletre több példát is mutatnak a tervezők.

Sorozat

A 2013-as év tavaszára várható a sorozat következő része, melyhez várjuk olvasóink véleményét is. Ha van kedvenc Wass Albert műve, jelezze e-mailen és a többség kívánságát figyelembe veszi a kiadó.

Forrás
rovas.info

Figyelem! A könyv megrendelhető itt, vagy emailben a csibi.barna@yahoo.com, illetve a varadi.viki79@gmail.com címeken!

Nyírő József emlékére

Szőke István Attila

Hajtóvadászat a XXI. században


Keresték kocsiban, lezárt koporsóban.
vizslatták urnában s kérdezgették, hol van?
Firtattak utazót morcos, mérges szemmel,
ruhát tapogattak konok kárörömmel.

Megfélemlítették az éppen arra járót,
arrébb taszajtották a csendben megállót.
Úgy tettek keresztbe, ahogyan csak bírtak.
engedélyt rontottak, számot félre írtak,

Fondorlatos módon, gyűlölve kerestek,
bárhogy hadakoztak, meg semmit sem leltek.
Mégis mit kerestek, mégis kit kerestek,
ilyen veszett dühvel vajon kire lestek?

A Székely Apostolt, bizony őt keresték!
Hazavágyó s térő székely lelkét lesték,
hogy ne nyugodhasson atyái földjében,
és ne pihenhessen megérkezve, szépen.

Balgák, ó ti balgák, nem ott kell keresni,
nem ott kell kutatni, biz nem ott kell lesni!
A Székely Apostol máshol van már régen,
mint egy fehér felhő fent figyel az égen.

S itt van lenn a földön, fűben, fában, csöndben,
az esőcseppekben, nagy gomolygó ködben.
A lónyerítésben, forráscsobogásban,
szerelmetes szóban, édes udvarlásban.

Érezni mint szellőt, lobogtatja hajad,
hangos csobogással szalad, mint a patak.
Fejszék élén csillan, fáknak kérgén táncol,
ősi ösvényeken örömmel viháncol.

Mint díszítő ösztön ott van tarisznyákon,
ha béhunyom szemem még akkor is látom.
Tündöklik vasárnap ingek fehérségén,
könyvek betűiben s rímként a vers végén.

S ott van Madéfalván, a veszedelemben,
Sibón is, mint bölény az ellennel szemben.
Fenn a Havasokban, harmatban és hóban,
néma küzdelemben s a kimondott szóban.

Faragott kapukon, szép, szülői házban,
góbés huncutságban, imában, fohászban.
Életadó lisztben, 'mit a malom őröl,
a vén várfalakban, amit véstek kőből,

Hallod, mint vad vihar, szélvész, fákat tépő,
hegyeket ölelő sóhaj, halkan lépő.
Ott van a vetésben és az aratásban,
bölcsőnyikorgásban, csillagragyogásban.

Hegedűknek húrján, furulyák beszédén,
párnahaj közepén s a terítők szélén.
S ott van a székelyek s magyarok szívében,
s mindörökre ott van Istennél, a Fényben.

Terjedő rováskultúra Kárpátalján

Ez+az...

Elég régecske volt már, hogy játszottam egyik blogtársam blogján hirdetett  játékon és nem csak játszottam, hanem nyertem is:)). Azóta mi tagadás sok idő telt el, de most végre összeszedtem magam, s mutatom az ajándékomat, amely postán érkezett hozzám. Köszi, Ágnes, örültem neki!

Nem túl rég mutattam, hogy elvetett magvacskáink kikeltek, s szépen fejlődésnek indultak. Akkor mondtam, hogy mutatom a fejlődési valamint a munkafolyamatokat is. Hát íme, mire jó egy havas jeges szombat délután? Többek között arra is, hogy közös erővel szép ügyesen kipikírozzuk a palántákat. S hogy a dolog még nagyobb élmény legyen, újrahasznosítottunk(bevallom nem az én érdemem, hanem a páromé), üres palackokat használtunk a pikírozáshoz, mi tagadás én a saját eszemtől poharakat használtam volna, de na...Szóval amíg ő kilyukasztotta  a palackok aljat forró hegyes szerszámmal én megtöltöttem földdel, majd teleültettem őket...

Igazság szerint egész másként terveztük március 15.  méltatását, de hát ez ilyenre sikeredett. A nagy hóvihar miatt még az udvarra sem igen tudtunk kimenni, nemhogy be a városba a központi megemlékezésre...Így maradt a jó kis pihengetős pénteki nap, ami mi tagadás ránk is fért bőven. Aztán csak kikerült a házunkra az embert próbáló időjárás ellenére is a magyar nemzeti lobogó...Ez sem az én érdemem volt, hanem a kedvesemé, aki vette a fáradságot és a szinte térdig érő hóban felsétált, s kitűzte a lobogót, hogy legalább a faluban 1 házon lobogjon boldogan a márciusi hirtelen jött télben, hirdetve, hogy azért csak nem feledkeztünk meg a márciusi ifjakról....

Mindent összevetve ez egy nagyon szép hétvége volt!

Kapcsolódó:

Csibi Barna blogja

Rajtol a tavasz:)

Nem túl rég írtam, hogy elvetettem az első magvacskáimat, s ígértem, hogy, ahogy kelnek, úgy tudósítok róluk. Nos, mint mindennek, ennek is eljött az ideje, örömmel jelentem a magvak egy része kikelt, egész pontosan a paradicsom és a futó árvácska magvak. A paprikára még várnom kell, hisz köztudott, hogy a paprikamagvak nehezebben kelnek ki.

Igazság szerint én már most minden percemet a kertben tölteném:D:D.... Ez lesz az első év, amikor a sajátunkban termelhetek. Mi tagadás kissé izgulok, de majd lássuk, hogy sikerül:D:D

A paprika magvak meg pihennek, de gondolom 1 hét múlva ők is megindulnak...

Bébi árvácskák:D:D...

...és bébi paradicsomok:))

Engedélyezhetik a kettős állampolgárságot Ukrajnában

Törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be a Legfelsőbb Tanácsban, melyben az ukrajnai állampolgárságról, benne a kettős állampolgárságról szóló törvény változtatását kérik. Az indítványt Lev Mirimszkij frakción kívüli képviselő kezdeményezte. 
A törvényjavaslat értelmében az a 18. életévét betöltött ukrajnai személy, aki megkapja egy idegen ország állampolgárságát, megtarthatja ukrán állampolgárságát is. Ehhez mindössze be kell nyújtania az érintettnek a külföldi állampolgárságot bizonyító okiratot az állampolgársági kérdésekkel foglalkozó központi végrehajtó szervhez. Ebben az esetben az útlevélben feltüntetnék az adott személy kettős állampolgárságát.
A módosítás lehetővé tenné, hogy külföldi állampolgárságú személyek is kérelmezhessék az ukrán állampolgárságot anélkül, hogy le kellene mondaniuk meglévő állampolgárságukról. Kivételt képeznek a bűnözők és az elítéltek.
Lev Mirimszkij nem lát kivetnivalót a kettős állampolgárság intézményében. Különösen előnyös lenne ez a külföldön dolgozó ukrán vendégmunkások számára, hiszen sokkal könnyebb volna az adott ország állampolgáraként dolgozniuk, s így Ukrajna is megtarthatná ezeket a polgárokat. Szerinte az állam feladata az emberek kényelmének a biztosítása, amelyet ez a törvény nagyban elősegítene.
Mirimszkij biztos abban, hogy a törvényjavaslat a Legfelsőbb Tanácsban támogatásra talál a régiósok és a kommunisták részéről is.

Forrás
karpatalja.ma

Mohácson jártunk...

Sokat hallottam már a híres mohácsi busójárásról, ám még soha életemben nem vettem részt rajta! Ám, ami késik nem múlik alapon, idén február 9-10-én Mohácson jártunk. Különleges miliő lengi körül a rendezvényt, a busójárás idejére átszellemül az egész város...Bevallom, hogy a rendezvény különlegessége ellenére bennem a hideg időjárás is mély nyomokat hagyott, ám így utólag visszatekintve jót kacagok az akkori vacogásomon:D:D, de ott akkor egyáltalán nem tűnt mulatságosnak, s meglehetősen "kiverte nálam a biztosítékot"....

A 2013-as rendezvény színvonalát a Hunnia Nemzeti Műhely standja is emelte. A sátor nagy sikert könyvelhetett el az embert próbáló hideg ellenére is!

Mindenkinek szívből ajánlom a rendezvényt, s bizton állítom, hogy életre szóló élmény marad!

Kapcsolódó
Csibi Barna blogja