Önellátóságunk

valamint önálló gazdasszonyéletem első kakasvágására került sor a mai nap folyamán :)) Teljesen őszintén, s minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy csodálatos kakasokat, tyúkokat sikerült kinevelnünk idén, s mivel kicsiny állományunkban 5 darab egyenként 5-6 kilós kakas volt, már értelmetlenné vált a tartásuk, így közös döntés alapján édesanyácskámat meginvitáltuk egy jó kis kakastorra, párom azon szigorú utasítása mellett, miszerint jól tanuljam ki a kakaskaszabolás mesterségét, mert a következő menetet már mi ketten kell végezzük :))

No, hát felvirradt a kakasok életének utolsó napja, s nem kis munka árán ügyesen most már a hűtőládánkban pihennek. Hogy is fogalmazzak, kissé szkeptikus vagyok, még nem tudom, hogyan fogom legyűrni a torkomon a kakashusit, ha nem akarok vegetáriánus lenni, ügyesen meg kell barátkozzak a saját magunk által kinevelt állatok vágásának gondolatával. Nem egyszerű, mi tagadás....

Elméletileg ma átestem a tűzkeresztségen, aztán lássuk, hogy fogom tudni kamatoztatni a ma tanultakat, egyenlőre a rosszullét kerülget, ha a nyúlvágásra gondolok, pedig eléggé sokszor kerül napirendre mostanában a téma, háááát, nem tudom...

Itt már szépen megpucolva sorakoznak a kakasok, sajnos csak ezt az egy képet készítettem...

Gondolataim + óriáskerék

Az jutott eszembe, hogy te jó ég, milyen emberi kapcsolat az, amiben csak te kell meghallgasd a másik gondját-baját, örömét, ami veled történik afelől nincs érdeklődés szó szerint és túlzás nélkül semmi, szóval egyszerűen nem foglalkoznak veled, de amikor nagy ritkán találkozás van, akkor viszont nagyon jó képet kell vágni a dologhoz, együtt örülni a másikkal, te mindezt megteszed, de még ekkor, a személyes találkozás alkalmával sem kérdezik meg tőled, hogy mi a helyzet veled.... Nem tudom, az ilyen kapcsolatot hová rakni sem az agyamban, sem a lelkemben, de főleg a lelkemben nem sikerül, sajnos létezik ilyen és nagyon-nagyon romboló hatással van saját magamra. Na, mindegy, ez csak úgy eszembe jutott...

Ebbe a kerékbe ültem tegnap

Tegnap viszont egy nagyon jó nap volt, azaz a nap önmagában feszült és stresszes, de megszépítette az, hogy a végén egyedül lehettem önmagammal, felülve egy hatalmas, kissé mállott festékű, jobb napokat is látott, gyermekkoromban soha ki nem próbált óriáskerék egyik szelíden ringatózó fülkéjébe, pedig akkora tériszonyom van, hogy hihetetlen, de kényszerítettem magamat, hogy a magasból, főként amikor már lefelé ereszkedett, szétnézzek a meseszép tájon és elmerengjek a dolgokon, találkozzak önmagammal. Jót tett és nagyon jól esett! a fáradságom elröppent, frissen autókáztam hazafelé, útközben egy kiló finom lédús barackot rágcsálva. 

Az egyik ilyen kék fülkében, jaj de jó volt :))

"Kertmániám" eddigi eredményei

Elérkezett  az idő, hogy az eddigi sok-sok kerti munka eredményét lassan elkezdjük aratni. Idén sok zöldborsónk lett, kifejtve mintegy 12 kilónyi, nagyon szépen termett és csak halkan jegyzem meg, hogy nem öntöztük annyit, mint tavaly. 


Mintegy 2 hete elkezdtem az uborcik savanyítását, na, nem nagy mennyiségre kell itt gondolni, csak 1-2 literjével, ma is készült 5 üveggel, ezzel együtt 15 litert sikerült eddig, tavaly egyet sem raktam el, mert nem sikerült az uborkatermés. 


Raktam már eper és meggykompótot, eperdzsemet. Most érik a hűtőben a magozott meggy, aminek az a története, hogy apukámtól kaptunk egy hatalmas vödör meggyet én pedig úgy 3 napja vettem egy szuper kis masinát, úgynevezett meggymagozó gépet. Azonnal ki is próbáltam persze, mert emlékszem tavaly annyit nyünnyögtem a magolással, ezzel nagyon tetszett a munka, szaporán ment. Ahogy kimagoztam a kb 8 kilónyi meggyet, rétegezve lecukroztam, azaz 1 réteg meggy,1 réteg cukor és így hagyom állni 24 órán át, persze hűtőben. Holnap üvegekbe töltöm és mindegyikre töltök kb 0,5 deci konyakot. Nagyon finom lesz, kifejezetten süteményekbe, desszertekbe, esetleg palacsintába, csakis a felnőttek örömére:)) Semmi másat nem csinálok vele, a cukor és az alkohol tartósítják majd.


 RENGETEG, -és nem véletlen a nagybetű-, zöldbab van a kertben, tegnap úgy terveztem, ma szedek belőle és rakok el télére üvegekbe, de mivel már kora hajnaltól a kertben vagyok, most kissé kábának érzem magam ehhez a mókához. Ki lehet szedni a vöröshagymát, a dughagymát, a helyükre kerül a téli káposzta. Sok-sok paradicsom mutatkozik, igazából már elkezdett érni, a cékla, cukkini meseszép, nagyon nagyok. Nos a sok szépség mellett szólnom kell a nagy ellenségünkről  kertben, természetesen Fű úrról van szó, akivel örökös hadban állunk egymással, borzasztó csatáinkban néha mi, néha ő győzedelmeskedik, néha bosszankodom rajta, néha pedig kacagom, másat nem igen tehetek :))

Kellemes hetet mindenkinek! 

*fotók a netről, gép hiányában

Olvastam a napokban

vagy inkább úgy fogalmaznék "felfaltam" egy könyvet. Lebilincselő, elkeserítő, hátborzongató volt, s mégsem tudtam gyakorlatilag lerakni a kezemből, amíg nem végeztem vele. Gábor Ferenc:"Életem viharának emlékére -Kőröstárkány fekete húsvétja"c. könyvéről van szó, amely az 1919-es kőröstárkányi vérengzést dolgozza fel egy túlélő (a szerző nagyapja) elbeszélése nyomán.

Mindenkinek ajánlom  figyelmébe!

Annyi mindenről szeretnék írni,

Pont ugyanilyen az enyém is

annyi, de annyi minden kavarog a fejemben, s ahogy az már ilyenkor lenni szokott,  leginkább ilyenkor nem írok semmit. Nem lustaságból, inkább a felhalmozott teendők rangsorában nem tudom az elsők közzé tenni az írást, mert egyszerűen lehetetlen.

Szép a falusi élet, nagyon szeretem az önellátás fogalmát és minden kínját-baját is, de valóban látástól mikulásig akad teendő, néha magam is megijedek tőle. Tehát ez a bejegyzés valójában egy kis összefoglalót mutat az elmúlt hetek történéseiből, gondolataiból, érzéseiből.

Régóta szerettem volna írni a Budapesten beszerzett legújabb szerelmemről, egy nagyon szerethető,  kávés, vagy inkább teás fém dobozomról, aminek ilyen aromatartó tulajdonsága van, szinte teljesen vákuumosan zár. Tehát a tisztánlátás miatt, a doboz teatartó, de én kávét tartok benne:))

Ez a blog, tulajdonképpen a kárpátaljai magyarság életéről, eseményekről lett volna hivatott tudósítani, de ahogy alakult az írójának az élete, szép lassan úgy változott meg a napló arculata is, bevallom némi szándékosság is van benne.

Mostanság a csapból is a "segítsükmegakárpátaljaimagyarokat" folyik, ahogy hallgatom-olvasom a híreket, az álszenteskedés miatt, ahogy mondani szokás, kinyílik a bicska a zsebemben! Annyi millió forintról szól a fáma, hogy elképzelni is nehéz, annyi forgatócsoport jön ide, hogy igazán sok. Minden ki hoz valamit, az általa legrászorulóbbaknak vélt falvaknak, embereknek, a segélyszállítmányok jönnek-mennek, mindenki nyilatkozik, ünnepélyesen átadják a segélyeket és hazamennek. Ezzel nincs is gond, ez így természetes. A segélyek itt maradnak, hol pénz, hogy tartós élelmiszer, vagy bármilyen más formában, csak engem az zavar, hogy még egyszer sem hallottam olyat, hogy Juliska nénik, vagy Pista bácsik kaptak volna például egy szekér fát, vagy kifizették volna egyhavi villanyszámlájukat, bármi mást, ami megkönnyítené az életüket. Itt a közvetlen környezetemről beszélek.

Mondok egy konkrét példát, a mi falunk állítólag kapott 1 millió forintot a múlt héten. Azt mondja az ismerősöm, hogy a kultúra kapott belőle 100,000 forintot, amiből táncos csizmákat meg cipőket akarnak vásárolni. Számomra ez érthetetlen, jó ég, ez most ebben a nehéz helyzetben a legfontosabb??? A táncos csizma? Értem, tudom, kell az is, de nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb időpont erre! Ez csak egy apró momentum a mi falunkból, de Isten a megmondhatója hány meg hány illetéktelen helyre kerülő dologról lehet is szó! Az ügyesebbjei, akik közel ülnek a tűzhöz, azok jól megszedik magukat, a többiek pedig csináljanak, amit akarnak! Így volt ez a felénk pusztító 2 nagy árvíz idején is. Akinek esetleg nem dőlt össze a háza, LOCSOLTA A FALÁT SLAGGAL, HOGY UGYAN DŐLJÖN MÁR ÖSSZE, mert tudott magának állami segítséget intézni és abból 10x akkora házat építeni!

Szóval egyáltalán nem vagyok kibékülve a segélyezési folyamatokkal, és még egyáltalán nem beszéltem a hágón túlra eljuttatott sok millió forintos támogatásokról, amivel ezek a balgák mind a háborút hivatottak segíteni!

Másik példa, nézem a Fókuszt, na Kárpátalja-Barabás Évi, itt is ugyanez a lemez, erre nézem, kit mutogatnak? Hát egy Donyeckből ránk telepedett család hölgytagját, aki egy modernül berendezett átmeneti szálláson lakik, olyanban, amiről sokan itt felénk csak álmodozhatnak, kikenve-kifestve, hát azt mondja meg nekem valaki, ez normális dolog??? Nem kaptak Kárpátalján egy magyar családot, akitől esetleg valós képet kapnának az anyaországiak az itteni nehéz sorsokról? Mert igazán mondhatom, nehezen élünk, keményen dolgozunk és még nyár van, de már most lehet sejteni, hogy egy nagyon-nagyon nehéz télnek nézünk elébe! 

Folytatni fogom a bejegyzést, de úgy felhúztam magam, hogy jobb ha most abbahagyom! 

Május van

javában virít a bodza, az elmúlt évek jól bevált gyakorlatát megtartva, idén is sok-sok bodza frissítőt készítettünk már. Tavaly az elkészített frissítőket lefagyasztottam, idén úgy gondoltam szirupot készítek és azt fogom elrakni télére. Szerencsére bodzáért nem kell messzire menni, mert a hátsó udvarunkon van egy hatalmas bokor, amely ontja magából a virágokat. Nálunk minden nap elfogy 3 liter bodzalé, Barni nyakló nélkül issza, nem tud betelni vele:))

Az elkészítése pofon egyszerű, a vizet a cukorral felfőzöm, picit hűlni hagyom és ráöntöm a bodzavirágokra, 24 óra múlva fogyasztható

A legvégén belekarikázok egy citromot + pici citromsót is használok

Egy csodálatos

májusi hétvégét-hónapkezdetet tudhatunk magunkénak. Sikerült egy nagyon jót majálisoznunk a Hajógyári szigeten, egy rövid időt együtt töltenünk a család Budapesten élő felével, majd a hazafelé úton szakadatlan nótázni, s a barátainkhoz érkezve még "megűberelni" egy szép magyar katonadallal. Bevallom, mindenkinek ilyen csodálatos időtöltést, hangulatot kívánok!

Nehezebben megy az írás mostanság, sok a tennivaló, s valahogy mindig halad-marad, pedig sok minden kavarog a fejemben, hogy ezt is le kellene írnom, meg még arról is szeretnék írni...

Megérkezett a kedvenc hónapom, hozta magával az orgonák illatát, ez jó érzéssel tölt el. Naponta gyönyörködöm a dús lombozatú fákban, bokrokban, még az sem zavar, hogy a füvet hetente nyírni kell, mert hatalmasra nőne egyébként, vagy hogy a veteményeimben is valamilyen csoda folytán gyorsan nő a fű. Lényeg, hogy május van! :))



Kinézve az ablakon, melyet csendes esőcseppek kopogtatnak mindjárt az a mondás jut eszembe, hogy: " Májusi eső aranyat ér! ". De még mennyire, hogy aranyat! Ezt csak azóta tudom, mióta saját kertünk van...  

Ma jól elhatároztam magamban, hogy mindenképpen a lakásban fogok tenni-venni, mert a benti munkák bizony jól el vannak maradva, a mosott, hajtogatott ruhák vádlóan néznek rám, gondolom szeretnének a helyükre kerülni :D  



Kellemes tevékeny-termékeny májust kívánok mindenkinek!