A Kárpátalja Expressz Beregszászban 2011.09.9-11

Második alkalommal érkezett Beregszászra pénteken a Kárpátalja Expressz nosztalgiavonat, amely ezúttal mintegy félezer utast szállított Budapestről kiindulva Felvidéken át az egykori Osztrák-Magyar Monarchia körvasútjának kárpátaljai szakaszán végighaladva, s tért vissza Románia érintésével Magyarországra.

Az Ukrajnába belépő kirándulóvonat utasait, köztük több mint százötven német és angol turistát Csap határállomáson a város elöljárói és az ungvári magyar főkonzulátus munkatársai fogadták. A nyolc személy- és két étkezőkocsiból álló szerelvény, amelyet egy legendás Nohab mozdony vontatott, este Beregszászra érkezett. Az utazás résztvevőit az idén Beregszász környéki falvakban szállásolták el.

Az egykori magyar vasútvonalak elhelyezkedése sokfelé meghatározó volt a trianoni határok meghúzásánál. Így kerültek a határ magyar lakta települései a határ túloldalára közel négyszáz kilométer hosszúságban a Kárpátalja Expressz által bejárt szakaszokon is. Kárpátalján ma már széles nyomtávú a vasút, de létezik normál nyomtávú pálya is. Hosszú évtizedeken át a határok szétválasztották az itt élő nemzeteket. Ezeken a vasútvonalakon hatvanhat év után 2010-ben közlekedett először ismét magyar vonat, az út Magyarországon, Ukrajnán és Románián át vezetett. Az Info13 Közhasznú Egyesület és a MÁV Nosztalgia Kft. által indított expressz idén Szlovákián is keresztülhaladt.

Az utazás érdekessége, hogy bár Ukrajna vasútja jellemzően széles nyomtávú, a magyar határ túloldalán a szlovák - román tranzit számára fenntartanak egy normál nyomtávval fonódott vágányt. A vonatot a magyar szakaszon egy Nohab húzta, Kárpátalján egy ukrán M62-es, Romániában egy CFR Sulzer előfogatolta.

A kétnapos beregszászi tartózkodás során a Kárpátalja Expressz utasai városnézésen és múzeumlátogatáson vettek részt, ellátogattak a csetfalvai négyfiatornyas református templomba. A program része volt egy kirándulás a több mint száz éve épült Borzsavölgyi kisvasúton Nagybereg községbe, ahol az érdeklődők Nagybereg falunapján vehettek részt, és kirakodóvásáron ismerkedhettek meg a vidék legismertebb magyar népművészeti termékével, a beregi szőttessel.

A nosztalgiavonat utasait szombaton ünnepi vacsorával várták a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A díszvacsora előtt római katolikus szentmisére került sor a főiskola Gross Arnold termében. Az Esztergom teremben a főiskola elnök asszonya dr. Orosz Ildikó köszöntötte az egybegyűlteket. Majd Molnár Béla KDNP-s politikus, az utazás főszervezője mondta el, a nosztalgiautazás kigondolásának történetét és az utazás célját, mely az ukrán-magyar jószomszédi kapcsolatok ápolásán túl a határon átívelő, hosszú távú régiós együttműködés elmélyítésének elősegítése, a határon túl élő magyarok nemzeti önbecsülésének felmutatása. A Kárpátalja Expressz indításával példát szeretnének mutatni, hogy a térségben csak közös erőfeszítésekkel teremthető meg a békés együttélés, biztosítható a gazdasági fejlődés. A vendégeket köszöntötte Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja, Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere.

A főiskolán tartott rendezvény keretében kárpátaljai népi zenekarok léptek fel, bemutatkozott a csapi Bakos József vezette Bakos Band, a BorzsaVári Népi Zenekar Kovács Sándor vezetésével. A zenei előadások után a derceni Gyöngyösbokréta Néptáncegyüttes néptáncbemutatóján vehetett részt a szép számmal megjelent közönség. Felkészítő tanáruk Korolovics Valéria és Korolovics Zsolt voltak. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatták tánctudásukat, illetve út tánclépéseket tanulhattak a bemutató utáni táncházon.

A Kárpátalja Expressz utasai nemzeti összefogásból is jeleskedtek az út során, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tetőszerkezetének felújításához járultak hozzá közel 400 darab cserépjegy megvásárlásával. Azok az utasok, akik előre lejegyezték a cserépvásárlási szándékukat az Info13 Közhasznú Egyesületnél, a rendezvény keretében átvehették az előjegyzés szerint névre szólóan kiállított cserépjegyüket a Rákóczi korabeli ruhákba öltözött főiskolás lányoktól. Így 158 cserép kelt el. A többit a vonaton vásárolták meg az utasok a kalauzoktól, az ő nevük is, mint minden vásárlóé, hamarosan felkerül a főiskola honlapjára azon névsor alapján, melyet az Info13 Egyesület küld majd meg a főiskola részére.

A Kárpátalja Expressz vasárnap Nevetlenfalun át, egy ott szervezett ismerkedési program után hagyta el Kárpátalját. Partium északi részén Érmihályfalva fogadta ünnepélyes keretek közt a vonatot, amely ezt követően a határt átlépve Debrecent érintve érkezett vissza Budapestre.

Forrás

http://www.karpatalja.ma

Kárpátalja: nem lesz magyar himnusz

Visszavonta a magyar himnusz hivatalos használatával kapcsolatos, Ukrajnában országos visszhangot kiváltott korábbi döntését pénteki ülésén a Beregszászi járási tanács (közgyűlés).


A nagyobbrészt magyarokból álló képviselőtestület tagjainak többsége – helyt adva a beregszászi járási ügyészség óvásának – megszavazta annak a 2011. június 17-én hozott döntésének visszavonását, amely szerint a testület ülései az ukrán állami himnusz mellett a magyar nemzeti himnusz lejátszásával kezdődtek volna. Több magyar nemzetiségű képviselő tiltakozott a magyar himnusszal kapcsolatos határozat visszavonása ellen, azt indítványozva, hogy az ukrán állami himnuszt se használják az ülések megnyitása alkalmával – adta hírül a zakarpattya.net.ua ungvári hírportál.

A jelentés szerint a Beregszászi járás képviselőtestületének ülésére időzítve a helyszínen tüntetett a szélsőségesen nacionalista Szvoboda párt néhány tagja. A tiltakozók nagy örömmel fogadták a képviselők döntését a magyar himnusz hivatalos használatáról történő lemondásról, és plakátjaikat hátra hagyva távoztak a helyszínről.

Forrás: MTI

Forrás

http://www.hirextra.hu

Magyar jövő nincsen magyar gyermek nélkül! Tanévnyitók Kárpátalja magyar iskoláiban

            Idén sem maradt el szeptember 1-jén az első csengő – sok helyen felújított épület, rendezett környezet várta a diákokat. De vajon van-e elegendő tanuló a magyar iskolákban? Vajon van-e elegendő bátorság és nemzeti önérzet a magyar családokban, hogy magyar iskolába írassák gyermekeiket?

A Beregszászi járási Zápszonyban a nyáron felújított általános iskolában 14 elsős diák kezdi meg idén iskolai tanulmányait, őket Roják Noémi negyedik osztályos tanuló verssel köszöntötte.

A tanévnyitó ünnepség résztvevőit és a meghívott vendégeket Dávid Ljudmila iskolaigazgató üdvözölte. Köszönetet mondott a falu szülöttének, Brenzovics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnökének, megyei képviselőnek, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnökének az alapítvány által a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumához benyújtott, a Zápszonyi Általános Iskola felújítására vonatkozó sikeres pályázatért, továbbá mindazoknak, akik támogatták az iskola felújítását és részt vettek a munkálatokban.

Brenzovics László visszaemlékezett arra, hogy 40 évvel ezelőtt ő is ebben az iskolában vett részt élete első tanévkezdő ünnepségén. „Itt tanított az édesanyám, az édesapám, én is itt kezdtem tanári pályámat. Természetes, hogy segítem az iskolát és a későbbiekben is segíteni fogom” – mondta a KMKSZ alelnöke. Az elsősökhöz szólva fontosnak nevezte, hogy saját anyanyelvükön sajátíthatják el a tudást, hiszen minden ember, minden nemzet a saját nyelvén lett tudóssá. Mint mondta, örvendetes, hogy a felújításnak köszönhetően a gyerekek az előző évekhez képest jobb körülmények között tanulhatnak.

A Nagyszőlősi járás délnyugati szegletében fekvő Nagypaládon, a Móricz Zsigmond Középiskola tanévnyitó ünnepségén Sőtér Géza iskolaigazgató üdvözölte az egybegyűlt tanárokat, szülőket és tanulókat – köztük a húsz első osztályos kisdiákot –, valamint a meghívott vendégeket. Beszédében kitért arra, hogy az iskola a felnőtté válás folyamatának egy igen fontos állomása, ezért nagy felelősség hárul mind a pedagógusokra, mind a szülőkre, amikor közösen, egymás munkáját segítve felkészítik a gyermekeket a nagybetűs Életre.

Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete elnöke, járási tanácsi képviselő kifejtette: az új tanév elején sok diák szívébe belopózhat a félelem, sikerül-e megbirkóznia az előtte álló feladatokkal. Ám a Szentírás megnyugtatja az aggodalmaskodókat: „Ne félj, csak higgy!” Hinni kell Istenben, s nemes célokat tűzve magunk elé, hinnünk kell abban, hogy a legfelsőbb hatalom segítségével el is érjük azokat. Ezenkívül legyünk tisztában az értékeinkkel, s tudatosítsuk magunkban, hogy minden embernek megvan a maga küldetése, melyeknek a beteljesítéséért mindent meg kell tennie. Beszéde további részében a szónok rávilágított, mi a különbség a csak magyar szavú és a magyar szívű szülők között. Az előbbiek – tévesen – úgy vélik, ukrán iskolába kell járatniuk a gyermekeiket, hogy azok kellőképpen elsajátítsák az államnyelvet, s boldoguljanak az életben, míg családi, rokoni, baráti körben – úgymond – úgyis megtanulnak beszélni elődeik nyelvén. A magyar szívű szülők viszont megértik, hogy gyermekeik egyedül az anyanyelvű oktatási intézményekben őrizhetik meg gyökereiket, kulturális értékeiket, csak így alakulhat ki bennük a nemzethez való tartozás tudata, miközben a tudományok alapjait is jobban elsajátíthatják, mint ha idegen nyelven tennék azt, s természetesen a magyar tanintézetekben is megtanulhatják az államnyelvet. A politikus hangsúlyozta: már abban az esetben is kezdetét veheti az elszlávosodás, ha két, egymást követő nemzedék tagjai az ukrán iskolák padjait koptatják, ezért hárul nagy felelősség a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezeteire, oktatási intézményeire, valamint történelmi egyházaira, hogy az anyanyelvű oktatás előnyeinek a bemutatásával, azok hangoztatásával megőrizzék nemzetrészünket.

Mecséry Károly nagypaládi református lelkész a történelmi tudat kialakításának a fontosságára hívta fel a figyelmet, leszögezve: a történelem az élet tanítómestere, s aki nem tanul belőle, az újra és újra elkövetheti a korábbi korszakok hibáit.

Sin József köszöntőjében a felnövekvő nemzedék oktatásának és nevelésének fontosságát emelte ki, „hiszen ettől függ, milyen lesz az iskolánk, községünk és országunk 30-40 év múlva”. Végezetül kihangsúlyozta, hogy iskolásaink képesek több nyelv, köztük az államnyelv elsajátítására is, de ez igazán csak anyanyelvű iskolában sikerülhet. Sin József könyvvel és játékokkal ajándékozta meg a kis elsősöket, akiket ezután Puskás Jolán osztályfőnök köszöntött, a 9. osztály tanulói pedig az első csengő szavára osztályukba vezették a kicsiket.

A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában – két osztályban – összesen 54 elsős ült be idén az iskolapadba, ami lényegesen nagyobb a tavalyi létszámnál. Őket, valamint az iskola többi diákját, a szülőket, rokonokat és barátokat Schink István, az iskola igazgatója köszöntötte. Az igazgató beszédében a tudás anyanyelven történő elsajátításának fontosságát hangsúlyozta. Megköszönte a szülőknek, hogy gyermekeiket magyar iskolába íratták. Ennek kapcsán hangsúlyozta: „Magyar jövő nincsen magyar gyermek nélkül, magyar iskola viszont nincsen magyar érzelmű szülők nélkül.”

77 első osztályos gyerek számára szólalt meg az első csengő szeptember elsején a Nagydobronyi Középiskolában. Az Ungvári járás legnagyobb magyar iskolájában Katona Mironova Berta igazgatóhelyettes köszöntötte a tanévnyitó ünnepségen megjelent vendégeket: Orbán Istvánt, az Ungvári Járási Közigazgatási Hivatal Oktatási Osztályának helyettes vezetőjét, Kolozsi András nagydobronyi református lelkészt, Őr Hidi Lászlót, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnökét, Baksa Erzsébetet, a szülői tanács elnökét és Pinte Lászlót, a Nagydobronyi Fogyasztási Szövetkezet vezetőjét, továbbá az iskola 756 tanulóját, 87 tanárát, valamint a szülőket.

Kántor József iskolaigazgató ünnepi beszédében elmondta: „Az iskolakezdés általában megváltoztatja a családok életét, különösen ott, ahol első osztályba megy a család legféltettebb kincse, a gyermek. Tele vannak félelemmel, aggodalommal, de ez természetes. Az a kérésem önökhöz, hogy bízzanak bennünk, tanítókban, tanárokban, mi pedig megpróbáljuk bebizonyítani, hogy jó döntés volt ránk bízni az apróságokat.” Az igazgató beszámolt arról, hogy a vakáció alatt az iskola 500 tanulója vett részt szervezett pihenésben, különböző nyári táborokban Kárpátalján és annak határain túl. A végzősök közül sokan sikerrel vették a felsőoktatási intézményekbe történő bejutás komoly akadályait, a független vizsgaközpontokban történő megmérettetéseket. Mindez azt bizonyítja, hogy aki tudásra vágyik, az megszerezheti azt a Nagydobronyi Középiskolában – hangsúlyozta Kántor József.

A kis elsősök versei és a tizenegyedikes Szanyi Barbara köszöntő szavai után Orbán István szólt a tanévnyitón megjelentekhez, aki elmondta, hogy több ok miatt is különleges lesz a mostani tanév: „A 9. és 11. osztály rövidített munkarendben fog dolgozni a 2011–12-es tanévben. Ez azt jelenti, hogy korábban fogjuk befejezni a tanévet, a tanítási idő rövidül, de a tantervek változatlanok… Egyértelmű, hogy nagyobb megterhelés lesz, de az állam által meghatározott tudásminimumot teljesíteni kell. Tudjuk, hogy miért van ez: 2012-ben lesz Ukrajnában a labdarúgó-Európa-bajnokság.” Végül az oktatási osztály helyettes vezetője megköszönte a szülőknek az iskola felújításához nyújtott segítséget.

Szeptember 1-jén a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola udvarán az őszi verőfényben a szülők, nagyszülők, rokonok, pedagógusok, kis- és nagydiákok előtt nem kis izgalommal sorakozott fel két osztálynyi elsős tanuló. Az ünnepi műsort Darvai Csilla tanárnő, az iskola újonnan kinevezett szervező pedagógusa vezette. Az állami és a nemzeti himnusz eléneklése után Forgon László iskolaigazgató ünnepi beszédében megköszönte a szülőknek, hogy a magyar iskolát választották. Sajnos, nem minden viski magyar szülő tett így.

Ezt követően a nagyközségi tanács nevében Koroly Éva községi titkár és Jenei Károly református lelkész szólt az ünneplőkhöz biztatással.

Miután Vakaró Gyöngyi 6. A osztályos tanuló is köszöntötte a kis elsősöket, az iskola új tanulói is elmondták a tanévnyitóra megtanult verseiket. Az első csengő elhangzása után a tizenegyedikesekkel közösen virágot vittek a Turul-emlékműhöz, és ellátogattak a templomokba.

Forrás

http://www.karpatalja.ma/

Szél viszi messze.......az ukrán rendőrök "jó hírét"

Annyira jellemző ez a cikk az ukrán rendőrökre, hogy ugyan nem én írtam, de kénytelen vagyok kirakni, ide a blogra,mert minden szava igaz. 

A képzeletemben meg is jelent a "jelenet" ahogy az ukrán rend őrei szemmel "megállapítják", hogy mennyivel is haladt az autós....majd némi kenőpénz fejében nagy kegyesen elengedik...

Ötvenhrivnyás barátság

Néha ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy hazalátogassak szülőföldemre, Kárpátaljára, megnézzem az idős rokonokat, meg az öreg barátokat, már, aki megvan még közülük. Ez még akkor is így van, ha előre tudom, olyan lehangoló viszonyokkal találkozom majd, melyek egy időre ismét elveszik kedvemet az utazástól.

Néhány évvel ezelőtt az egyik ilyen utamon csaknem egy autós üldözés résztvevője, mondhatni, áldozata lettem, bár én nem menekültem senkitől. Éppen Kisdobronyon haladtam keresztül, amikor észrevettem, hogy az út szélén, a házak előtt az élelmes gazdák ciroksöprőt árulnak, merthogy ennek errefelé nagy hagyománya van. Gondoltam, veszek egyet, legalább nem térek haza üres kézzel. Annál is inkább, mert aki nem visz semmit, az igencsak felkelti a határon vámosok gyanúját, szent meggyőződésük, hogy aki nem vásárolt be, az legalább három géppisztolyt, négy aknavetőt, vagy öt kiló marihuánát rejteget a kocsijában. Nehezen tudják elképzelni, hogy valaki látogatóba megy, csak úgy.

Gyorsan le is bonyolítottam a vásárlást, a már említett takarítóeszköz tényleg nagyon olcsó volt, ám alig indultam el, talán még harminccal sem haladtam, amikor a hátam mögött egy rendőrautó kezdett ijesztő vijjogásba. Én szépen lehúzódtam, gondoltam, menjen csak, fogja meg a rosszfiúkat, ám nyomban kiderült, hogy ebben az esetben a rosszfiú én lennék. A rendőrautó úgy keresztbe fordult előttem, ahogyan ezt az amerikai akciófilmekből tanultuk, és kiugrott belőle két közeg.

-- Dokument – lépett hozzám az egyik, és a nyomaték kedvéért a pisztolytáskára tette a kezét.

Ekkor elég súlyos választás elé kerültem, ha nem adom át az okmányaimat, még képes lelőni, ha viszont a zsebem felé nyúlok, és félreérti a mozdulatomat, akkor talán azért lő le. Elvégre, ilyeneket is láttunk az amerikai filmekben. Végül mégis átadtam a papírjaimat.

-- Ön kilencven kilométeres sebességgel haladt lakott területen belül – szólalt meg ukránul. – Ez súlyos szabálysértés, ezért ötven hrivnya bírságot kell fizetnie.

-- Hát ezt mivel mérték meg? – kérdeztem tőle, mert nem láttam traffipaxot, illetve meg voltam győződve arról, hogy ez szemenszedett hazugság.

Kissé meghökkent a felismeréstől, hogy beszélem a nyelvet, sőt, mintha a magabiztossága is megroggyant volna.

-- Nem mértük semmivel. Mi szabad szemmel is láttuk – válaszolta.

Ekkor kezdte vizsgálgatni az útlevelemet. Azonnal feltűnt neki, hogy Munkácson születtem.

-- Magának mi a foglalkozása? – firtatta.

-- Újságíró vagyok – mondtam neki, ami szemmel láthatóan egyáltalán nem nyerte el a tetszését. Olyannyira, hogy visszasomfordált a társához, és hosszas sugdolózásba kezdtek.

-- Úgy gondoljuk, hogy -- tekintettel a legendás ukrán-magyar barátságra --, csökkenteni tudnánk a büntetését. Kiegyezhetnénk, mondjuk, harminc hrivnyában – mondta némi kérleléssel a hangjában. – Gondoljon bele, mi ketten tanúsítjuk, hogy gyorsan ment, maga meg csak egyedül van!

-- Én önöket teljes mértékben megértem – válaszoltam neki megadóan. – Csak az a baj, hogy nekem nagyon szigorú a feleségem, minden pénzzel el kell számolnom. Ezért csak úgy tudok fizetni, ha számlát adnak róla.

Ezután újabb visszavonulás és hosszas tanácskozás következett, mely számomra olykor már-már veszekedésnek tűnt. Végül a biztos úr meglehetősen feldúltan tért vissza hozzám.

-- Na, jó, tekintettel a legendás ukrán-magyar barátságra, most az egyszer még elengedjük. Aztán meg ne lássam itt még egyszer száguldozni! Lehet, hogy Magyarországon elnézik, de ebben az országban rend van. Vagy csak itt nyomja tövig a gázpedált, mert azt hiszi, nálunk mindent szabad?

Aztán beugrottak az autóba, és eltűntek. Én pedig egy életre megtanultam, milyen drága dolog a barátság. Legalább ötven hrivnyát ér.

Forrás

http://kontaktus.blogspot.com/

2011.09.10. - Nagyberegi Szőttesfesztivál

  Szeptember 10-én Nagyberegen Szőttesfesztivált rendeznek.

 Kezdete: 9:00 óra (közép-európai i. sz.).

Program:

9.00. - Kézműves sátor - Szőttes kiállítás, Prófusz Marianna és a környéken élő népművészek munkáival

13.00 - Hivatalos megnyitó

Művészeti csoportok előadása: magyar néptáncok, folklór énekek, a gáti, jánosi, nagyberegi művészeti csoportok előadásában

Gyermekszépségverseny, gyermekprogramok

17.00 - Beregszászi Dixieland Band együttes

18.00 - Nosztalgia est – Nosztalgia zenekar – Kepics János vezetésével.

20.00 - Crosholder zenekar (HU)

22.00 - Szüreti mulatságok


Forrás
http://www.karpatalja.ma

Milyen jó, hogy Ukrajnában élhetünk!....hm

Ukrajna a napokban ünnepelte függetlenné válásának 20. évfordulóját. Túlzás lenne azt állítani, hogy ünnepelt az egész ország, hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk: Ukrajna valamivel több mint 45 millió lakosa nem alkot egységes nemzetet.

A lakosság olyan szinten meg van osztva, hogy míg az egyik felének egy hasonló esemény ünnep, a másik fél számára egyenesen gyásznap. A Segodnya.ua internetes kiadvány az augusztus 24-i ünnep előtt egy nappal cikket jelentetett meg a következő címmel: „Miért jó Ukrajnában élni?”. Az írásban hét olyan körülményt sorolnak fel a szerzők, amelyek egyedivé teszik az országot, amelyek miatt mindenképp érdemes Ukrajnában élni, és amiért a külföldiek számára is vonzóvá válhat. Mivel az említett írás a különböző fórumokon igencsak megosztotta az olvasókat, tekintsük át a lehető legobjektívabb szemlélettel a cikkben felsorolt pozitívumokat, hiszen minden egyes kijelentést meg lehet vizsgálni, utána lehet nézni a valós tényeknek.

1. A Segodnya.ua szerint Ukrajna egy békés és nyugodt ország, itt nincsenek háborúk, katonai konfliktusok, terrortámadások, a bűnözés mértéke még a nagyvárosokban sem haladja meg az európai átlagokat. Eddig ez teljes mértékben megfelel az igazságnak, csakhogy az első pont tartalmaz egy kijelentést, miszerint „az országban nem törhet ki polgárháború, mivel nincsenek polgárok”. „Ezek szerint mindenkinek mindegy, mi is történik az országban, mivel senki sincs megfertőzve eszmékkel, nincs hazaszeretet, hit stb.”. Az utóbbi években nagyon is megtapasztalhattuk, hogy Ukrajnában igenis összecsaptak egymással az eszmék, amelyek mögött persze hatalmas politikai és gazdasági érdekeik álltak, ráadásul a patriotizmus és a hit, vallások, egyházak (pl. pravoszláv) terén is zajlik a hidegháború. A kiadvány kijelentése inkább a szovjet idők viszonyait próbálja visszatükrözni.

2. A cikk második pontja úgy kezdődik, mint a volt Szovjetunió idején íródott könyvek bevezetői: meseszerű dicsőítéssel. Nehéz eldönteni, hogy ebben mennyi az irónia és mennyi a jóakarat. „Ukrajnában kedvező a klíma, meleg a nyár és enyhe a tél” – olvashatjuk a cikkben. Eddig ezzel nincs is gond, de ezután jön a lényeg: „a klimatológusok szerint (!) (de miért pont szerintük???) az év hideg időszaka egyenesen kedvezőnek mondható, hiszen elpusztítja a betegségeket okozó baktériumokat”. A vírusok viszont nagyon jól terjednek, úgyhogy Ukrajnában télen is vannak beteg emberek, sőt, néha akkora járványok törnek ki, hogy még a politikusok is szájmaszkban jelennek meg a kamerák előtt... A második pontban pozitívumként említik meg a tájfunok, cunamik, földrengések és vulkánkitörések hiányát. A tájfunok és cunamik említése szinte már vicces, hiszen ennyi erővel akár azt is le lehetett volna írni, hogy Ukrajnában nem kell félni a több kilométer vastagságú jégtakarók kialakulásától, illetve a Dnyeperben sem szedik majd áldozataikat a piranják. A vulkánjaink már több millió éve kialudtak, kisebb földrengések viszont még előfordulnak, főleg Kárpátalján...

3. „Ukrajna ideális hely azok számára, akik nagyban szeretnének foglalkozni mezőgazdasággal, ugyanis termékenyek a talajok, mérsékelt az éghajlat stb.”. A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy az ország délkeleti régiói a világ legjobb napraforgó-termő vidékei. A cikk harmadik pontját olvasva az az érzésünk támad, hogy Ukrajna lényegében egy potenciális mezőgazdasági nagyhatalom, de vajon tisztában vannak ezzel az épp hatalmon lévő politikusok is? Akkor miért is kerül olyan sokba a napraforgóolaj, a liszt és a cukor? Ukrajna a szovjet idők óta nehézipari nagyhatalom, a mezőgazdaságra nem fektettek kellő hangsúlyt. A lehetőségek adottak, de kihasználatlanok.

4. A negyedik pont a gyors karrier kiépítésének lehetőségét tárgyalja. „Azt az utat, amit Nyugaton egy ember több tíz év alatt jár be, nálunk 5 év alatt végig lehet taposni. Ugyanakkor a fizetések között jelentős különbségek lehetnek. Nálunk egy 25 éves fiatalember is lehet bankigazgató, de a fizetése nem éri el egy párizsi vízszerelő bérét” – áll a cikkben. Valóban van igazság abban, hogy a viszonylag olcsó munkaerő miatt sok cég nyit irodát, vállalkozást Ukrajnában, ráadásul a felvevőpiac is hatalmas. Az ambiciózus fiatalok számára lehetőség nyílik néhány év alatt középszintű vezetőkké emelkedni a ranglétrán és idővel talán még tovább léphetnek, akár saját üzletet is indíthatnak. A karrier építésének lehetősége reális, de talán szót kellett volna emelni a hatalmas munkanélküliségről is, amely egész családok életét teszi kilátástalanná.

5. Olcsó élet... Minden viszonyítás kérdése. A Segodnya.ua cikkének ötödik pontja az eddigiek közül a „leggyengébb”. Arról szól, hogy az európai országok többségéhez képest nálunk olcsóbb az étel, a ruházat, az utazás, a szolgáltatások stb. A kiadvány szerint mindez igaz az oktatásra és az egészségügyre is. „Az egyszerű betegségekből nagyon olcsón ki lehet gyógyulni, a bonyolultabb műtétek pedig sokkal olcsóbbak, mint a nyugati országokban.” Ezzel talán lehetne vitatkozni, ráadásul az sem teljesen biztos, hogy az orosz és izraeli üzletemberek, továbbá a nyugat-európai nyugdíjasok éppen ezért költöznek át Ukrajnába. Könnyen kiszámíthatjuk, hogy hány darab kenyeret tud megvásárolni a németországi ismerősünk egyhavi fizetéséből, és hány darabot tudunk megvásárolni a saját üzleteinkben egyhavi bérünkből. Bár a kenyér Németországban sokkal drágább, mint Ukrajnában, az átlagos havi jövedelem nagyságrendekkel magasabb.

6. A hatodik tényező megint csak mintha valami karikatúra lenne: a szép nőkről, az olcsó szeszes italokról és a nagyszerű szórakozóhelyekről szól. A kiadvány külön kiemeli, hogy a világon sehol sem lehet 2 euróért fél liter vodkát venni, csak Ukrajnában, ráadásul a nap 24 órájában! Ezek a kijelentések már nagyon ünnep előtti hangulatúak. Az érvek valóban reálisak, de egy nyugati országban, ahol a vodka ötször drágább, a fizetés pedig húszszor magasabb, kit érdekel a 2 eurós ukrán vodka?

7. A Segodnya.ua hetedik és egyben utolsó érve Ukrajna mellett arról szól, hogy az országnak van mivel büszkélkednie: gazdag történelemmel, tudományos és technikai eredményekkel, a legyőzhetetlen Klicsko-fivérekkel, az UEFA-győztes Sahtarral stb. Ukrajna területileg Európa második legnagyobb országa, a világ egyik legnagyobb fegyverexportőre, űrhatalma, itt történik meg a legtöbb mesterséges megtermékenyítés. Itt több olyan pont is szerepel, amely azért nem annyira nagy pozitívum. Ott van például a fegyverexportálás. Több ökölvívás-szakértő szerint a Klicskó-fivérek bokszolási stílusukkal „megölték” a profi bokszot. Ami pedig a történelmet illeti: hol kezdődik Ukrajna története? Az egymillió éves ukrán ősemberrel vagy a húsz éve történt függetlenedéssel?

Forrás

http://karpatinfo.net/

Furcsa rendelkezések a Beregszászi 4-es számú Kossuth Lajos középiskolában

Megint szeptember. Ma megnyitotta kapuját az iskola. Fiaimmal lelkesen vártuk ezt a napot. A tanévnyitó a 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában, mint mindig, most is jó hangulatban kezdődött. A gyermekek örültek iskolatársaiknak, tanáraiknak, és én is örültem, hogy jó egészségben találkoztam volt tanáraimmal. A megnyitó beszéd jól kidolgozott, bátorságot sugárzó szöveg volt, mind az igazgatónő, mind városunk polgármestere részéről...az ezen kívüli felszólalókat értettem volna, csak nem érdekelt, más nyelven szóltak.
A Himnuszt sajnos csak én, és barátnőm énekeltük (körülöttem), a tanári gárda erősen összeszorított ajakkal állt, végig, s furcsa pillantásokat vetettek ránk. Na, ez még nem is volt annyira szokatlan dolog, de a beszédek, köszöntők végeztével sárga-kék lufikat engedtek útjukra, Ukrajna függetlenségének 20. évfordulójára emlékezve. Itt halkan jegyzem meg, bár néhány lufi beakadt a fába, de reméljük elfújja a szél, Ukrajnával együtt.
  Még mindig jókedvvel megkezdődött az osztályfőnöki óra. Aztán elérkeztünk a kényes pillanathoz. Az osztályfőnök bejelentette, hogy új rendelet lépett életbe. Bevezetik az iskolai sorakozót, mint régen, ezzel együtt a reggeli tornát, ami egy kicsit sem baj. Ezen kívül...itt jött a mély levegő...minden iskolai nap elkezdésekor minden osztályban kötelező elénekelni az ukrán himnuszt, továbbá hétfőnként ünnepélyes ukrán zászlóbontás az iskolában, péntekenként pedig ünnepélyes zászlóleengedés. Mi jön még ezek után?
  Bólogatunk, mint a barmok, még mindig. Magyar iskola? Miért nem lehet, ha már annyira akarják, mindkét himnuszt elénekelni? Azt hiszik ezek a tótok, hogy így majd a gyermekeinkből kiirtják a magyarságot? Csak jobban megutálják az állam nyelvét.
Azt hiszem, hogy ezt a témát nem is írom tovább, mert lehet, hogy ide nem illő dolgokat írnék.

Zászló

Pirosra

    Fehérre

        Zöldre festem

Éjjelente a ház falát.

Idegen zászlókat tép felettem

Évek óta már az ég.

Húzott határkötél fojtogat,

Minden más szín

Másé marad.

Marad.

   Marad!

Piros

   Fehér

      Zöld

         Marad

Ez alatt az ég alatt!
LPG


Forrás
http://lrinczpgabriellablogja.blogspot.com/