Mint arról a minap írtam, Erdélyben elsőként Csíkszeredában került felállításra a Rovás Alapítvány egységes helyiségnévtáblája. Többször leírtam, elmondtam már, hogy a rovásírást ismerő és szerető emberként furának, sőt inkább felháborítónak találtam az érdektelenséget, ami a csíkszeredai táblaállítást övezte. Minden tiszteletem a Rovás Alapítványé, szeretem és tisztelem őket / s ne haragudjatok érte,Tamás, Laci, de le kell írjam / most már mondjuk ki nyíltan, hogy a felavatás körül ők sem forgolódtak túl sokat. Mondom ezt azért, mert tudom, nálunk Kárpátalján mindig nagy esemény egy egy táblaavató...Sőt a Rovás Alapítvány képviselőjeként magam is vittem már az Alapítvány üzenetét táblaavató közösségnek
Fáj a szívem a képek láttán, mert jól emlékszem, milyen boldogan nézegettük a táblát, amikor átvettük a futártól, s azon agyaltunk, hogy miből is alakítjuk ki rá az anyagi fedezetet...Ami mai napig nem került még kifizetésre.
Magánemberként az a véleményem, hogy szégyen, gyalázat, ami a tábla körül zajlott/zajlik. Szégyen gyalázat, hogy Székelyföldön, a székely-magyar rovás bölcsőjében nem kapott egy talpalatnyi bérelt helyet!
Forrás
Csibi Barna blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...