Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2012. december 3., hétfő

Lesz e népszavazás Tiszasalamonban?


megismeteltek-kezdemenyezo-gyulestMár egy éve annak, hogy Tiszasalamonban egy falugyűlésen a helyi KMKSZ-alapszervezet és több helybéli kezdeményezte, hogy az 1964-ben hivatalosan „Szolomonové”-ra keresztelt falu kapja vissza a háború előtti magyar nevét.
Akkor ezt Halina Malinics polgármester asszony és Uljana Kapral, a falu járási képviselője hevesen ellenezte, arra hivatkozva, hogy a névváltoztatás túl sokba kerülne a községi tanács, a lakosság és a falu területén működő vállalatok számára. A község lakosságának 70%-át kitevő magyar közösség jelenlévő tagjait viszont nem sikerült meggyőzniük, népszavazást követeltek a falu nevével és az utcanevekkel kapcsolatban.

Miután a polgármester asszony tudatta, hogy amíg ő lesz Szolomonove polgármestere, addig azt nem fogják Tiszasalamonnak hívni, a helyi KMKSZ-alapszervezet vezetői, Palkó Katalin elnök és Kovács István alelnök, valamint a jogász végzettségű helyi lakos, Mihail Dorij bankszakember eldöntötték, hogy helyi népszavazást kezdeményeznek. A vonatkozó törvények szerint a helyi lakosok gyűlésén kell dönteni a népszavazás céljáról, illetve meg kell választani a népszavazást kezdeményező csoportot, amelyet aztán a helyi tanácsnak be kell jegyeznie, hogy összegyűjthessék a helyi népszavazás kiírásához szükséges sok-sok aláírást. Ez év február 11-én a kezdeményező gyűlést össze is hívták, amely a községháza előtt, szabad téren minden szükséges kérdésben döntött, de a polgármester asszony azóta sem jegyezte be a kezdeményező csoportot. Mivel a februári gyűlés törvényességét Halina Malinics vitatja – bár hivatalosan máig nem indokolta meg, hogy miért –, a névváltoztatás kezdeményezői újabb gyűlést hívtak össze november 25-én, a Lenin út 11. sz. alatti református parókia épületébe. Ezúttal a törvényben minimálisan előírt 51 helyet 79 helybéli lakos jelent meg annak ellenére, hogy a községi tanács végrehajtó bizottságának az utolsó pillanatban a faluban sok helyen kiragasztott félrevezető plakátja arról tájékoztatta a lakosságot, hogy a gyűlést későbbi időpontra halasztották. A gyűlés kezdeményezői pedig levelet kaptak a tanácselnök asszonytól, amelyben arról tájékoztat, hogy a névváltoztatást kezdeményező csoportot a Szolomonovei Községi Tanács 2012. április 26-án elfogadott határozata értelmében csak abban az esetben jegyzik be, ha előbb Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa vagy valamely más államhatalmi szerv döntését igazoló okiratot, illetve a névváltoztatás történelmi indokoltságát alátámasztó valamely tudományos intézmény szakvéleményét benyújtják a helyi polgármesternek, legkésőbb tíz nappal a tervezett gyűlés előtt. Mihail Dorij szerint a helyi tanács határozata törvényellenes, ezek a feltételek nem szerepelnek a helyi népszavazást szabályozó törvényben. Egyébként is nonszensz, hogy előbb dönt valamiről az ukrán parlament, majd azt követően szavazhat róla a helyi lakosság. Van olyan Tiszasalamon területén működő vállalat is, amelynek alkalmazottja elpanaszolta, hogy munkáltatója megfenyegette, ne merjen részt venni a falunév-változtatást kezdeményező gyűlésen.

Vasárnap a dezinformáció és a fenyegetőzés ellenére is sokan összegyűltek a parókián. Elsőként Palkó Katalint a kezdeményező csoport elnökévé, Mihail Dorijt pedig titkárává választották, akik magyar és ukrán nyelven ismertették Ukrajna földrajzi neveket szabályozó törvényének ötödik cikkelyét, amely a településnevek megváltoztatása kapcsán kimondja: „Vissza lehet állítani a történelem során előfordult bármelyik egykori településnevet, figyelembe véve a település földrajzi fekvését, természeti adottságait és más szempontokat.” A településnév megváltoztatása ugyanakkor csakis helyi népszavazás útján lehetséges, amely lebonyolításának rendjét a helyi referendumról szóló törvény 6. cikkelye szabályozza. Ez a törvény minden ukrán állampolgár számára biztosítja a szabad akaratnyilvánítás lehetőségét olyan kérdésekben is, mint a lakóhely nevének megváltoztatása. Ezt követően Demes Barna, Kovács Ferenc és Badó Sándor személyében szavazatszámláló bizottságot választottak.

A vonatkozó törvények és a szavazásra bocsátott kérdések két nyelven történő ismertetése után nem volt nehéz dolga a szavazatszámláló bizottságnak, hisz a jelenlévők egyhangúlag megszavazták, hogy legyen népszavazás a falu történelmi nevének visszaállításáról, legyen ez a történelmi név Tiszasalamon, majd a jelenlévők közül megválasztották a tizenkét tagú kezdeményező csoport többi tíz tagját. A megválasztott kezdeményező csoport egyik tagja, Szubota Erzsébet korábbi polgármester arra kérte a jelenlévőket, hogy ha a törvényes kötelességét semmibe véve továbbra sem jegyzi be hivatalosan a kezdeményező csoportot Halina Malinics polgármester, a falu lakossága kezdeményezze azonnali leváltását. A javaslat nagy tapsot kapott.

Kedden Palkó Katalintól megtudtuk, hogy november 27-én Halina Malinics polgármester negyed kettőkor bejegyezte a vasárnapi gyűlés jegyzőkönyvét, amihez csatolták a gyűlésen résztvevők névsorát, a népszavazással eldöntendő kérdés megszavazott szövegét, a kezdeményező csoport névsorát és saját kezűleg írt beleegyezésüket, miután a tizenkét tagú kezdeményező csoport előzetes bejelentés alapján megjelent a polgármesteri hivatalban. „Kezdeményezésünkre november 27-től számítva tíz napon belül kell válaszolnia. A polgármester asszonyt megkértük, hogy magyarázza meg, minek köszönhető az ellenséges, negatív hozzáállása a lakosság többsége által támogatott névváltoztatás ügyéhez. Ő azt mondta, hogy ezt a közigazgatásilag falunkhoz tartozó Sztrázs ukrán lakói nem akarják. Én viszont a tősgyökeres tiszasalamoni lakosságot, a többséget képviselem, és egy népszavazás kezdeményezéséhez nekünk jogunk van. Majd arra hivatkozott, hogy ő nem változtathatja meg a helyi tanácsnak áprilisban elfogadott határozatát, amely kimondja, hogy nem kell falunév-változtatás. Ekkor én, filológus lévén, megmagyaráztam neki, hogy hibázott a tanácsi határozat megfogalmazásakor, hisz mi nem névváltoztatást, hanem a falunk történelmi nevének visszaállítását kérjük, ami jogi szempontból nem ugyanaz. A vita során eldöntöttük, hogy kérvényezzük a kérdésben a nyílt tanácsülést, és követelni fogjuk az április 26-án elfogadott tanácsi határozat visszavonását. Amennyiben ezt a képviselők nem teszik meg, kezdeményezzük a polgármester és a képviselő-testület visszahívását.”



Forrás
Kárpátalja.ma

2012. december 1., szombat

Könyvajánló: Lakodalmas népszokások Kárpátalján


bacskai.lakodalmas.szokasok.k
 
Miért fontos a hagyományok őrzése– teszik fel sokan a kérdést. Vannak, akik azt vallják, hogy egységesülő világunkban fölösleges ragaszkodni az avítthoz, maradihoz, nemegyszer primitívhez, megmosolyogtatóhoz. Szerencsére többen vannak azok, akik ösztönösen vagy tudatosan, de őrzik őseinktől örökölt hagyományainkat, szokásainkat.

A hagyomány a nemzet emlékezete, az állandóság illúziója. E nélkül az illúzió nélkül nem érezhetjük magunkat otthon a világban. Pedig gyakran idézzük Tamási Áron mondatát: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne..." Otthonvilágunk kialakításában, azonosságunk megőrzésében segítenek a hagyományok.

A kárpátaljai olvasó jól ismeri az ungvári járási Szalóka község lakóinak hagyománytiszteletét. Az ő nevükhöz köthető a hazahívogató falunap évenkénti megrendezése, amikor az elszármazottak hazalátogatnak, hogy találkozzanak gyökereikkel, az őket felnevelő szülőfalu megtartó erejével.

Nemcsak megőrzik, éltben tartják, hanem le is jegyzik szokásaikat, hagyományaikat, hogy mindenképpen átöröklődjék a következő nemzedékre, példát mutatva ezáltal más településeknek is. 2004-ben már megjelent egy hagyományőrző kötet Kender, kender, de szép tábla kender címmel, melyben Fekete Erzsébet a szalókai fonót, tollfosztót, disznótort, tengerihántót elevenített fel.

Jelen kiadványban Bacskai Béla a lakodalmi vőfélyverseket adja közre. Tudatosan, felelősséggel törekednünk kell azonban ama tiszta forrás minél hitelesebb megőrzésére, szem előtt tartva Győrffy István mondását: "A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá."

Bízom benne, hogy Bacskai Béla gyűjtését haszonnal forgatják majd a hagyományőrzés kárpátaljai elkötelezettjei.


Forrás
Kárpátalja.ma

Tiszakeresztúri rovástábla-avató


altRovásírásos helynévtáblát avatott Tiszakeresztúr (Kárpátalja, Ugocsa megye). Az ünnepi alkalom és a szép időjárás megm
ozdította a kis falu lakosságát, szép számmal érkeztek a rendezvényre. 

Tiszakeresztúr is rovástáblát avatott
A táblaavatást megtisztelte jelenlétével dr. Gyüre Csaba országgyűlési képviselő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke, valamint Barta József a KMKSZ Nagyszőlős járási szervezetének elnöke, ugyancsak jelen volt az avatáson Román Mihájló Tiszakeresztúr polgármestere, Sípos József református lelkész, Gerendely Béla a helyi KMKSZ alapszervezetének elnöke. A szomszédos településekről Salánkról, Tiszaújlakról, Karácsfalváról is érkeztek érdeklődők, így az összegyűlt kb. 150 fős közösség igazi ünnepnappá varázsolta a szép novemberi vasárnap délutánját.alt
Az ünnepség nemzeti imádságunk eléneklésével vette kezdetét, majd a helyi kultúrkörösök színes programja következett. Sípos József, tiszakeresztúri református lelkész igei köszöntőjében kiemelte, hogy már ókorban felfigyeltek arra, hogy egy nemzet halálát okozhatja az idegenekkel való házasodás és az idegen nyelvek sajátunk elé helyezése. Ezt a folyamatot drasztikus intézkedésekkel próbálták megfordítani. Bár azóta évezredek teltek el, nekünk is érdemes levonni a következtetéseket belőlük.
Kovács Dezső felolvasta a Rovás Alapítvány üdvözlőlevelét, melyben az alapítvány megköszönte a rovástábla állításának szervezőinek és támogatóinak munkáját, valamint a részvételt azoknak is, akik eljöttek az összetartozás jelképének avatására és megmutatták, hogy az összefogás ereje milyen nagyszerű eredményekre képes. Különösképpen Kárpátalján, ahol a magyar közösség élen jár a rovásműveltség ápolásában. Az üdvözlőlevél szerint a rovásos helynévtábla felállítása a hagyományápoláson és a nemzeti összetartozás kifejezésén túl azt a célt is szolgálja, hogy az itt lakók és az ide érkezők számára támpontot nyújtson a mindennapokban a magyar szellemi megújuláshoz. A Rovás Alapítvány bízik abban, hogy a rovást használók hamarosan felfedezik az utat, amely egyénileg a rovásműveltség által fejleszthető képességek gazdag tárházába vezet, közösségileg pedig a nemzet szellemi erőforrásainak hatékony kiaknázásával az összmagyar boldogulást segíti.altDr. Gyüre Csaba országgyűlési képviselő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke avatóbeszédében kiemelte, hogy mindig ezen a vidékeken élt a legöntudatosabb magyarság. A piciny Ugocsa vármegye volt az, amelyik Mátyás király halála után nem volt hajlandó idegent magyar királlyá koronázni. Azóta szállóigévé és a magyar szabadság melletti kiállás jelképévé vált az akkor kimondott:”Ugocsa non coronat!” Ezért van a csonka-magyarországi magyaroknak nagy szükségük az itteni magyarok erejére, példamutatására. A képviselő elmondta, hogy számára és a legtöbb idelátogató magyar nemzettestvérünk számára feltöltődést jelent a helyi magyarokkal való találkozás, kapcsolattartás, így ezek után az új rovástábla büszkén jelzi majd, hogy ”…hazaérkeztél, itthon vagy kedves Testvér!...”.
Ezt követően dr. Gyüre Csaba országgyűlési képviselő és Román Mihájló, Tiszakeresztúr polgármestere leleplezte az Árpád-házi történelmi zászlónkkal letakart rovástáblát.
Barta József a Nagyszőlős járási KMKSZ elnöke köszöntő beszédében kiemelte, hogy ez a rovástábla egy ékszer. Egy olyan gyöngyszem, amelyre feltekintve magyar dicső múltunk legősibb rétegei tárulnak fel előttünk. Ezt a múltat próbálják elhallgatni ellenségeink, mert félnek a magyarság öntudatra ébredésétől, de nekünk éppen ezért kell őriznünk-ápolnunk és kutatnunk múltunkat, mert csak az a fa éli túl a viszontagságos időket, amelyik mélyen gyökerezik.altGerendelyi Béla a helyi KMKSZ alapszervezetének elnöke megköszönte a Rovás Alapítványnak a nemes kezdeményezést, Kovács Béla Európai Parlamenti képviselőnek azt, hogy az egyik táblával támogatta a közösséget és Mándy József, helyi vállalkozónak a nap szervezésében vállalt munkáját. Beszédében ugyan akkor rámutatott, hogy bár dicsérő szavakat kapott magyar közösség a mai napon, de őszintén el kell gondolkodnia:
- Van okunk rá, hogy lesüssük szemünket és elpiruljon az orcánk. Elég, csak ha a legutóbbi választásokra és a magyarságunkért való kiállásunk számtalan megtagadására gondolunk. Ám bízom benne, hogy az ilyen és ehhez hasonló rendezvények megerősítenek bennünket öntudatunkban, és egyenesebbé teszi gerincünket - mondotta Gerendelyi Béla.
A Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével zárult rendezvény.


Kovács Dezső, irodavezető
Kovács Béla, EP-képviselő beregszászi fogadóirodája

Forrás

    2012. november 30., péntek

    Szeretetkönyv - részlet



    Most olvasom  Müller Péter könyvét, amit lehet sokan megvetnek, nyálasnak tartanak, de olyan sokat hallottam róla, hogy el kellett olvassam. Kicsit ugyan néha néha nehezen értelmezek egyet s mást belőle, de az alábbi részletecske, nagyon megfogott.

    .....ebben a világban minden érzelem. Itt nem az ujjaddal tapintasz, hanem a lelkeddel érzel. Itt minden érzést kelt, érzést fogad be.Ennek a világnak a nyelve és a valósága az érzelem.
    .......................
    Itt még a házak kerítése is érzésből van: jó érzést vált ki belőled, ha ránézel, vagy éppenséggel nyomaszt.......
    .......................
    Ez itt az érzés országa. Ebben a világban mindent eluraló tapasztalat, hogy az élet nem más, mint érzelmek játéka.Érzed, hogy jólesik a másik jelenléte, érzed lényének melegét, és csók helyett már a puszta közelsége is boldogsággal tölt el.
    A közelség itt a döntő.

    Az érzés világa a távolságot nem bírja ki!

    Túl gyenge az energiája. Szűk körzetben ad és vesz. Ezért fáj, ha a szerelmünk nincs mellettünk.....Ezért elviselhetetlen a gyötrelem, ha meghal.Odáig már nem"érzünk". /szerk. megj.:mondjuk ezt a mondatot vitatnám.../ Az anya teste lehetőleg érintsen meg, de ha nem legalább tudjam, hogy ott van körülöttem. Érezzem a sugárzását. Már a másik szoba is messze van, főleg, ha csukva van az ajtó.

    Ugyanez a helyzet a szerelmemmel. Ha térben eltávolodik tőlem a szerelmem, úgy érzem, mint amikor autómmal robogok az országúton, hallgatok valami szép zenét, és egyszerre kilépek annak az adónak a hatókörzetéből, amelyre rádiómat hangoltam. Zavaros fütyülés hallatszik, sustorgás, recsegés - aztán csönd lesz.
    Meghal a zene. S én egyedül maradok.
    Elhagyott a muzsika.
    ......................

    Müller Péter: "Szeretetkönyv"


    2012. november 28., szerda

    Wass Albert: Üzenet haza...



    Nagyon szeretem a verseket, különösen sokat jelentenek számomra Wass Albert versei.  Az alábbi vers a nagy kedvencek közzé tartozik, egyszerűen nem tudom, mert szerintem nem is lehet megunni! Kinyomtattam, benne van a kocsim kesztyűtartójában :D, de igazság szerint már a fejemben is...A vers mondanivalója időtálló, a burkolt megjelenítési formák  különlegesen egyediek. A sorok között ott lebeg az elkerülhetetlen sors, egy előre levetített film, egyfajta jóslat, jövőkép, minden igaz emberre felruházható tulajdonságokkal. Egy teljes napon keresztül képes lennék erről a versről beszélgetni, annyira megunhatatlan számomra! Ha lehunyom  a szemem, lepereg előttem az egész szövege - film formájában... De további okoskodásaimtól megkímélve mindenkit,  íme  a VERS:

    Wass Albert

    Üzenet haza
    Üzenem az otthoni hegyeknek:
    a csillagok járása változó.
    És törvényei vannak a szeleknek,
    esőnek, hónak, fellegeknek
    és nincsen ború, örökkévaló.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.
    Üzenem a földnek: csak teremjen,
    ha sáska rágja is le a vetést.
    Ha vakond túrja is a gyökeret.
    A világ fölött őrködik a Rend
    s nem vész magja a nemes gabonának,
    de híre sem lesz egykor a csalánnak;
    az idő lemarja a gyomokat.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.
    Üzenem az erdőnek: ne féljen,
    ha csattog is a baltások hada.
    Mert erősebb a baltánál a fa
    s a vérző csonkból virradó tavaszra
    új erdő sarjad győzedelmesen.
    S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
    a gyilkos vasat rég felfalta már
    s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
    hasznos anyaggá vált a föld alatt...
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.
    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    ha egyenlővé teszik is a földdel,
    nemzedékek őrváltásain
    jönnek majd újra boldog építők
    és kiássák a fundamentumot
    s az erkölcs ősi, hófehér kövére
    emelnek falat, tetőt, templomot.
    Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
    ki nem hamuval és nem embervérrel
    köti meg a békesség falát,
    de szenteltvízzel és búzakenyérrel
    és épít régi kőből új hazát.
    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    a fundamentom Istentől való
    és Istentől való az akarat,
    mely újra építi a falakat.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.
    És üzenem a volt barátaimnak,
    kik megtagadják ma a nevemet:
    ha fordul egyet újra a kerék,
    én akkor is a barátjok leszek
    és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
    Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
    és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
    a víz szalad, de a kő marad,
    a kő marad.
    És üzenem mindenkinek,
    testvérnek, rokonnak, idegennek,
    gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
    annak, akit a fájás űz és annak,
    kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
    vigyázzatok és imádkozzatok!
    Valahol fönt a magos ég alatt
    mozdulnak már lassan a csillagok
    a s víz szalad és csak a kő marad,
    a kő marad.
    Maradnak az igazak és a jók.
    A tiszták és békességesek.
    Erdők, hegyek, tanok és emberek.
    Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
    Likasszák már az égben fönt a rostát
    s a csillagok tengelyét olajozzák
    szorgalmas angyalok.
    És lészen csillagfordulás megint
    és miként hirdeti a Biblia:
    megméretik az embernek fia
    s ki mint vetett, azonképpen arat.
    Mert elfut a víz és csak a kő marad,
    de a kő marad.


    Bajorerdő, 1948.

    2012. november 27., kedd

    Ungváron akadt el a vereckei emlékmű ügye



    vereckei emlekmuHárom hete beszámoltunk arról, hogy valahol az ungvári megyei hivatal és a kijevi minisztérium között eltűntek a vereckei magyar honfoglalási emlékmű műemlékké nyilvánításához benyújtott dokumentumok. Most végre kiderült, hogy a megyei illetékesek a ludasok.

    A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal (KMKH) Kulturális Főosztálya még januárban felvette a vereckei honfoglalási emlékművet a helyi jelentőségű emlékművek jegyzékébe. A KMKSZ-t akkor arról biztosították a hivatalnál, hogy egyben kezdeményezik a kulturális minisztériumnál, illetve a nemzeti kulturális örökség védelmével megbízott állami szolgálatnál, hogy vegyék fel a szóban forgó honfoglalási emlékművet az ukrajnai emlékművek állami jegyzékébe, ami törvényi védettséget biztosítana az alkotásnak.

    A KMKSZ benyújtotta a megyei illetékeseknél a jegyzékbe vételhez szükséges dokumentumokat, s képviselőik azt a tájékoztatást kapták a hivatalban, hogy továbbították az iratokat Kijevbe. Miután azonban ezt követően hosszú ideig nem történt semmi az ügyben, a Szövetség augusztus 29-én levélben kért tájékoztatást Ukrajna Kulturális Minisztériumától és a megyei hatóságoktól.

    A KMKSZ levelére A. M. Vingranovszkij, a minisztérium kulturális örökség és kulturális értékek főhivatalának igazgatója visszaírt, miszerint: „A jelzett emlékjel a megadott helyen nem szerepel Ukrajna ingatlan emlékeinek állami nyilvántartásában sem mint helyi, sem mint nemzeti jelentőségű emlék. Ezenkívül felhívjuk az Önök figyelmét, hogy e pillanatig a szóban forgó emlékjel nyilvántartási dokumentációja Ukrajna Kulturális Minisztériumához nem érkezett be.”

    A napokban válasz érkezett a KMKSZ megkeresésére a KMKH Kulturális Főosztályának vezetőjétől is. Jurij Hleba leveléből egyértelműen kitűnik, hogy korábbi tájékoztatásukkal ellentétben nem küldték tovább a dokumentumokat Kijevbe, azaz náluk akadt el az ügyintézés. A hivatalnok azonban egy szóval sem említi, hogy mulasztást követtek volna el. A bürokrácia íratlan szabályai szerint úgy állítja be a dolgot, mintha az ügyintézést hiányzó dokumentumok akadályoznák: „A fentebb említett objektum felvételéhez Ukrajna Ingatlan Emlékei Állami Regiszterébe a nyilvántartási kártyán kívül (amely rendelkezésre áll) a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség köteles benyújtani a kulturális főosztálynak a szóban forgó objektum jó minőségű geodéziai helyszínrajzát és meg kell rendelnie az igazolvány elkészítését egy szervezetnél, amely rendelkezik ehhez a megfelelő licenccel” – írja egyebek mellett.

    Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a Kárpátaljának elmondta: közismert, hogy ha az ukrán állam hivatalnokai el akarnak szabotálni valamit, akkor bürokratikus akadályokat támasztanak. A politikus szerint ebben az esetben is utólag talál ki újabb követelményeket a hivatal, amelyeket a KMKSZ természetesen teljesíteni fog a vereckei emlékmű ügyének mielőbbi végleges rendezése érdekében.

    Forrás
    Kárpátalja

    2012. november 13., kedd

    Székelyföldi szégyen....avagy egy rovástábla élete és bukása



    Mint arról a minap írtam, Erdélyben elsőként Csíkszeredában került felállításra a Rovás Alapítvány egységes helyiségnévtáblája. Többször leírtam, elmondtam már, hogy a rovásírást ismerő és szerető emberként furának, sőt inkább felháborítónak találtam az érdektelenséget, ami a csíkszeredai táblaállítást övezte. Minden tiszteletem a Rovás Alapítványé, szeretem és tisztelem őket / s ne haragudjatok érte,Tamás, Laci, de le kell írjam /  most már mondjuk ki nyíltan, hogy a felavatás körül ők sem forgolódtak túl sokat. Mondom ezt azért, mert  tudom, nálunk Kárpátalján mindig nagy esemény egy egy táblaavató...Sőt a Rovás Alapítvány képviselőjeként magam is vittem már az Alapítvány üzenetét  táblaavató közösségnek

    Fáj a szívem a képek láttán, mert jól emlékszem, milyen boldogan nézegettük a táblát, amikor átvettük a futártól, s azon agyaltunk,  hogy miből is alakítjuk ki rá az anyagi fedezetet...Ami mai napig nem került még kifizetésre.

    Magánemberként az a véleményem, hogy szégyen, gyalázat, ami a tábla körül zajlott/zajlik. Szégyen gyalázat, hogy Székelyföldön, a székely-magyar rovás bölcsőjében nem kapott egy talpalatnyi  bérelt helyet!







    Forrás
    Csibi Barna blogja