Egy csodálatos

májusi hétvégét-hónapkezdetet tudhatunk magunkénak. Sikerült egy nagyon jót majálisoznunk a Hajógyári szigeten, egy rövid időt együtt töltenünk a család Budapesten élő felével, majd a hazafelé úton szakadatlan nótázni, s a barátainkhoz érkezve még "megűberelni" egy szép magyar katonadallal. Bevallom, mindenkinek ilyen csodálatos időtöltést, hangulatot kívánok!

Nehezebben megy az írás mostanság, sok a tennivaló, s valahogy mindig halad-marad, pedig sok minden kavarog a fejemben, hogy ezt is le kellene írnom, meg még arról is szeretnék írni...

Megérkezett a kedvenc hónapom, hozta magával az orgonák illatát, ez jó érzéssel tölt el. Naponta gyönyörködöm a dús lombozatú fákban, bokrokban, még az sem zavar, hogy a füvet hetente nyírni kell, mert hatalmasra nőne egyébként, vagy hogy a veteményeimben is valamilyen csoda folytán gyorsan nő a fű. Lényeg, hogy május van! :))



Kinézve az ablakon, melyet csendes esőcseppek kopogtatnak mindjárt az a mondás jut eszembe, hogy: " Májusi eső aranyat ér! ". De még mennyire, hogy aranyat! Ezt csak azóta tudom, mióta saját kertünk van...  

Ma jól elhatároztam magamban, hogy mindenképpen a lakásban fogok tenni-venni, mert a benti munkák bizony jól el vannak maradva, a mosott, hajtogatott ruhák vádlóan néznek rám, gondolom szeretnének a helyükre kerülni :D  



Kellemes tevékeny-termékeny májust kívánok mindenkinek!

A mi kis életünk tavasszal

Nagyon örülünk a jó időnek, mondjuk már a veteményeim szempontjából jöhetne egy jó kis eső, mert annyira száraz a föld. Idén sikerült hamar nekilátni a veteményezésnek, sok minden került már és még fog eztán is kerülni a földbe.

Nagy örömömre szépen kikeltek a káposzta és karalábé magvak, mondjuk ők ugye hamar kelnek, le vannak fóliázva, gyakran öntözöm őket, mert nagyon vízigényesek. Várom a paradicsom magvak kelését is / mire az olvasóhoz ér ez a bejegyzés már növögetnek szépen/, nekik sem kel túl sok idő a keléshez. A paprikára azonban még sokat kell várni / jelentem kikeltek, szépek/ nekik sok időre van szükségük, s pláne így, hogy nem csíráztattam elő a magvakat.

Szépen fejlődik a most, tavasszal elduggatott foghagyma, nem is gondoltam volna! Vörös hagymából is sokat dugványoztunk, mivel volt termesztve tavaly olyan 50 liternyi dughagyma, amiből értékesítettem is, de nem sikerült valami sokat, s így a többi a földbe kerül, aztán majd lesz jó sok hammánk, ahogy a 2 éves keresztlányunk mondaná:))

Az egy évvel ezelőtt ültetett 30 fácskánk csak halkan jegyzem meg, hogy úgy néz ki be vannak foganva, idén sokat nem ültettünk hozzájuk, mindössze 9 darab spanyol meggyfát, s lássuk megfogannak e? Mondjuk őszre tervezünk még telepítést, ha összejön a dolog, mert hely az még lenne nekik jó bőven.

Az önellátás jegyében telik az életünk, jól érezzük magunkat így mi tagadás... Került néhány állatkánk is, 2 anyanyúl és 10 csirke. Az egyik nyuszi alól elpusztultak a kicsikék, a másik viszont 5 nyulacskát nevel nagy-nagy örömünkre. Aztán szándékunkban van még bővíteni az állományt, na nem nagyon csak kicsikét. A ketreceket így használtan vásároltuk, aztán Barni, majd ha ideje engedi még készít újakat. Még elég kezdetleges így a dolog, de hát el kell kezdeni valahol :))

Aztán most már beszéljenek helyettem a képek!

Harmadik éves cseresznyefánk szépen virágzik, tavaly is termett már pár szemet

Nyuszicsalád

Csirkéink, egy ideiglenesen fabrikált helyen

Karalábé és káposzta palánták

Paradicsomok

30 ilyen láda van tele magvakkal, azaz most már palántákkal, persze eladásra is jut bőven :))

Virágba borult meggyfánk

Csodaszép virágok

Konyhakertünk. Elégedett vagyok, már szépen zöldell...

A hagymákat már javában fogyasztjuk, nagyon-nagyon finom a frissen kihúzott hagymácska

Maghagyma, belőlük lesz jövőre a dughagyma és következő éven reményeink szerint a szép nagy hagymafejek

Zöldborsóágyás

Foghagymaágyásaink

Mindez hátulnézetből

Barnim által vetett,3 éve Kárpátalján szépen fejlődő székely fenyőcskéink egyike

Másik anyanyuszi, ő május 16-án kell fialjon

Jaj, s hát a lényeg, a nagybeteg kutyusunk, Józsi, felépült végre, a halál szájából hozta vissza a szeretetünk, az élni akarása és szent meggyőződésem, hogy az állatorvosi segítség mellett a kecsketej volt leginkább hasznos gyógyszere...

Használatban a hímzett terítőm

Az előcsíráztatott krumplink-pityókánk szépen kikelt, aztán most félthetem a hideg éjszakáktól....

Ma reggelre több kárpátaljai magyar község falunévtábláját tették tönkre

Nagydobrony

Kisdobrony

Eszeny falu központja

Eszeny

*forrás: Kárpáthír.com

Ezt a csodaszép kézműves

nyuszikát kaptam Barnimtól, amit az Esztergomi Sonkaszegőn barterezett nekem/nekünk egy másik kereskedővel. A nyuszi nagyon ötletes, egyszerű, nyírfából készült és első látásra beleszerettem :))

A hálószoba polcára raktam, nagy összhangban van szerintem a környezettel.  A barterezés a vásárokon immár hagyománnyá vált, több darab is van, amit más más rendezvényen cserélgettünk és jó szívvel gondolunk mindig az árusokra, mert barátságok szövődnek egy egy barter alkalmával.

Ezt a kulcstartót Széll Éváékkal cseréltük a Mohácsi Busón egy, már nem tudom mire, még 3 évvel ezelőtt

Ezt a kerámia gombát pedig a Bugacpusztán, nem emlékszem már, vagy Kurultájon, vagy Ősök Napján...

Háborús álmom

A valóság:

Háborús időket élünk. Tévében, rádióban, interneten sok sok szörnyűség kering, s bizony néha nehéz eldönteni, kihámozni a sok információból a szerintünk igaznak vélt valóságot. Nálunk a családban ritkán, talán túl ritkán esik szó róla, de mégis a háború szelleme óvhatatlanul is átszövi agytekervényeinket, beleivódik a mindennapjainkba.

Amikor első alkalommal kaptunk hírt behívásokról, sokkolt a dolog, amikor első alkalommal láttam géppuskás katonákat állni falun kívül, szintén nem esett jól, most, hogy a falunk központjában naponta 2-3 fegyveres katona ácsingózik, kezükben A4 es formátumú papírlapokkal üvölt bennem a kérdés, mit írnak? Nyilvántartást vezetnek mondhatják sokan. Jó, de miről? A falunkon átmenő forgalomról? Vagy a gépjárművekben ülő személyekről? A kérdés megválaszolatlan...

A feszültség kézzel tapintható. Na de nem is erről akartam írni valójában, csak kikívánkoznak az ember lányából a sorok, és még sok sok minden kikívánkozna, amit nem lenne túl okos dolog leírni, most ebben a helyzetben.

Álmomban:

Buszon utazunk, szeretteimmel, katonák állnak a busz közepén, őriznek minket. Érzem a rettegést, a bizonytalanságot. Mind sírunk, félünk. Nem tudom hová visznek minket, hallgatunk. Tudom, hogy bombázás elől telepítenek ki minket, a gyerekek sírnak, éhesek, koszosak... Akkora bennem a rettegés, nagyon félek, félünk mindannyian...Erre felébredek...Szerencsére, mert még álmomként is szörnyű volt átélni, remélem nem kerül rá sor hogy mindez a valóságban is megtörténjen velünk....

Hétköznapi szösszenet

Soha nem értettem a reklámokat, amelyek különböző vízkőoldókat reklámoznak, sőt kifejezetten butának találtam őket. Ugye, van ez a tipikus "Calgonnal a mosógép is tovább él!"  Nem is értettem mi az, hogy kemény a víz valahol, de ahogy a mondás tartja, való igaz, hogy az ember lánya csak a saját kárán tanul.

3-4 nappal ezelőtt a fél éves garanciás vízbojlerünk bemondta az unalmast, kihívtam a szerelőt, aki kis idő után megállapította, hogy kiment benne a fűtőszál, azaz a lényeg. Na, szétszedte nagy harcok árán, mert le kellett belőle engedni a vizet, ami 80 liter, ugye nem kevés. Miután kivette a fűtőszálat hát bizony én is épp úgy hüledeztem, mint a reklámokban a háziasszonyok! Komolyan nem túlzok, ha azt mondom egy 10 literes vödör bizony 1/3 részig telt meg vízkővel. Döbbentem néztem, mondom te jó ég, hát akkor ezek szerint nálunk ultra kemény a víz! Csillagászati összegért kapott bele Barni egy új alkatrészt, s most azóta nem tudok elvonatkoztatni, mondom, mit lehet tenni a vízbojler megóvása érdekében? Mert az rendben van, hogy a mosógépet hetente tisztítom ecettel és szódabikarbónával, sőt mióta láttam mit tehet a vízkő a fűtőszállal, hetente 2x is tisztítom, de  már előre látom a szomorú sorsát annak is :( A szerelő ajánlotta, hogy szereljünk fel egy vízszűrőt, állítólag az sokat segíthet... Hát nem tudom, lehet ezt fogjuk tenni...


*fotó a netről, de a mienk is pont fix így nézett ki:(

Mindig időszerű...

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűz Máriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keserünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.