Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2015. június 14., vasárnap

Annyi mindenről szeretnék írni,




Результат пошуку зображень за запитом "fém teásdoboz képek"
Pont ugyanilyen az enyém is





annyi, de annyi minden kavarog a fejemben, s ahogy az már ilyenkor lenni szokott,  leginkább ilyenkor nem írok semmit. Nem lustaságból, inkább a felhalmozott teendők rangsorában nem tudom az elsők közzé tenni az írást, mert egyszerűen lehetetlen.

Szép a falusi élet, nagyon szeretem az önellátás fogalmát és minden kínját-baját is, de valóban látástól mikulásig akad teendő, néha magam is megijedek tőle. Tehát ez a bejegyzés valójában egy kis összefoglalót mutat az elmúlt hetek történéseiből, gondolataiból, érzéseiből.

Régóta szerettem volna írni a Budapesten beszerzett legújabb szerelmemről, egy nagyon szerethető,  kávés, vagy inkább teás fém dobozomról, aminek ilyen aromatartó tulajdonsága van, szinte teljesen vákuumosan zár. Tehát a tisztánlátás miatt, a doboz teatartó, de én kávét tartok benne:))

Ez a blog, tulajdonképpen a kárpátaljai magyarság életéről, eseményekről lett volna hivatott tudósítani, de ahogy alakult az írójának az élete, szép lassan úgy változott meg a napló arculata is, bevallom némi szándékosság is van benne.

Mostanság a csapból is a "segítsükmegakárpátaljaimagyarokat" folyik, ahogy hallgatom-olvasom a híreket, az álszenteskedés miatt, ahogy mondani szokás, kinyílik a bicska a zsebemben! Annyi millió forintról szól a fáma, hogy elképzelni is nehéz, annyi forgatócsoport jön ide, hogy igazán sok. Minden ki hoz valamit, az általa legrászorulóbbaknak vélt falvaknak, embereknek, a segélyszállítmányok jönnek-mennek, mindenki nyilatkozik, ünnepélyesen átadják a segélyeket és hazamennek. Ezzel nincs is gond, ez így természetes. A segélyek itt maradnak, hol pénz, hogy tartós élelmiszer, vagy bármilyen más formában, csak engem az zavar, hogy még egyszer sem hallottam olyat, hogy Juliska nénik, vagy Pista bácsik kaptak volna például egy szekér fát, vagy kifizették volna egyhavi villanyszámlájukat, bármi mást, ami megkönnyítené az életüket. Itt a közvetlen környezetemről beszélek.

Mondok egy konkrét példát, a mi falunk állítólag kapott 1 millió forintot a múlt héten. Azt mondja az ismerősöm, hogy a kultúra kapott belőle 100,000 forintot, amiből táncos csizmákat meg cipőket akarnak vásárolni. Számomra ez érthetetlen, jó ég, ez most ebben a nehéz helyzetben a legfontosabb??? A táncos csizma? Értem, tudom, kell az is, de nem hinném, hogy ez a legalkalmasabb időpont erre! Ez csak egy apró momentum a mi falunkból, de Isten a megmondhatója hány meg hány illetéktelen helyre kerülő dologról lehet is szó! Az ügyesebbjei, akik közel ülnek a tűzhöz, azok jól megszedik magukat, a többiek pedig csináljanak, amit akarnak! Így volt ez a felénk pusztító 2 nagy árvíz idején is. Akinek esetleg nem dőlt össze a háza, LOCSOLTA A FALÁT SLAGGAL, HOGY UGYAN DŐLJÖN MÁR ÖSSZE, mert tudott magának állami segítséget intézni és abból 10x akkora házat építeni!

Szóval egyáltalán nem vagyok kibékülve a segélyezési folyamatokkal, és még egyáltalán nem beszéltem a hágón túlra eljuttatott sok millió forintos támogatásokról, amivel ezek a balgák mind a háborút hivatottak segíteni!

Másik példa, nézem a Fókuszt, na Kárpátalja-Barabás Évi, itt is ugyanez a lemez, erre nézem, kit mutogatnak? Hát egy Donyeckből ránk telepedett család hölgytagját, aki egy modernül berendezett átmeneti szálláson lakik, olyanban, amiről sokan itt felénk csak álmodozhatnak, kikenve-kifestve, hát azt mondja meg nekem valaki, ez normális dolog??? Nem kaptak Kárpátalján egy magyar családot, akitől esetleg valós képet kapnának az anyaországiak az itteni nehéz sorsokról? Mert igazán mondhatom, nehezen élünk, keményen dolgozunk és még nyár van, de már most lehet sejteni, hogy egy nagyon-nagyon nehéz télnek nézünk elébe! 

Folytatni fogom a bejegyzést, de úgy felhúztam magam, hogy jobb ha most abbahagyom! 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...