Gondolataim + óriáskerék

Az jutott eszembe, hogy te jó ég, milyen emberi kapcsolat az, amiben csak te kell meghallgasd a másik gondját-baját, örömét, ami veled történik afelől nincs érdeklődés szó szerint és túlzás nélkül semmi, szóval egyszerűen nem foglalkoznak veled, de amikor nagy ritkán találkozás van, akkor viszont nagyon jó képet kell vágni a dologhoz, együtt örülni a másikkal, te mindezt megteszed, de még ekkor, a személyes találkozás alkalmával sem kérdezik meg tőled, hogy mi a helyzet veled.... Nem tudom, az ilyen kapcsolatot hová rakni sem az agyamban, sem a lelkemben, de főleg a lelkemben nem sikerül, sajnos létezik ilyen és nagyon-nagyon romboló hatással van saját magamra. Na, mindegy, ez csak úgy eszembe jutott...

Ebbe a kerékbe ültem tegnap

Tegnap viszont egy nagyon jó nap volt, azaz a nap önmagában feszült és stresszes, de megszépítette az, hogy a végén egyedül lehettem önmagammal, felülve egy hatalmas, kissé mállott festékű, jobb napokat is látott, gyermekkoromban soha ki nem próbált óriáskerék egyik szelíden ringatózó fülkéjébe, pedig akkora tériszonyom van, hogy hihetetlen, de kényszerítettem magamat, hogy a magasból, főként amikor már lefelé ereszkedett, szétnézzek a meseszép tájon és elmerengjek a dolgokon, találkozzak önmagammal. Jót tett és nagyon jól esett! a fáradságom elröppent, frissen autókáztam hazafelé, útközben egy kiló finom lédús barackot rágcsálva. 

Az egyik ilyen kék fülkében, jaj de jó volt :))