Véget ért a nyári szünidő, elkezdődött az új, 2012/2013-as tanév. Iskolakezdés, ünnepségek Kárpátalja szerte. A szülők boldogan szorongatják a kicsi elsősök kezét, akik szorongva lépik át az iskola küszöbét, ahol valami új, számukra egyenlőre még ismeretlen és rejtélyes dolog várja őket. A tudásuk alapköveit szerezhetik meg itt, amelyek majd meghatározzák az egész életüket. Ők ezt most még nem tudják...
Előzmény....
Az Alma Mater civil kezdeményezésről tavaly hallottam először, Birta Zolitól a Sion rádió főszerkesztőjétől. beszélgetésünk alkalmával mesélt a programról, a tervekről, a megvalósításról. Lényegében arról, hogy a kezdeményezés célja az, hogy rábírja, rávezesse a szülőket, a magyar szülőket(!) arra, hogy a gyerekeiket írassák magyar iskolába.
Az Alma Mater kezdeményezésről az alábbi linken olvashatnak bővebben: Alma Mater civil kezdeményezés.
Ezen írásom apropója az a meghökkentő tény, hogy a Bótrágyi Általános Iskola első osztályának aránya 4-4-hez. Pontosabban 4 cigány és 4 magyar gyermek(!) jár az első magyar osztályba, amíg az ukrán osztályba 12-14 (sajnos pontos számot nem tudok) magyar gyermeket írattak a szülők. A helyzet nem siralmas, hanem egyenesen tragikus!
Bótrágyról tudni kell, hogy gyakorlatilag teljes egészében magyar lakta település. Ukrán osztályok fokozatosan nyíltak a 84/85-ös tanévtől kezdve. Sajnos mára oda jutottunk, hogy a magyar ajkú szülők zöme ukrán iskolába íratja be gyermekét, nem is sejtve, mekkora kárt okoznak ezzel kicsiny kárpátaljai magyar közösségünknek.
Arról, hogy hirtelen honnan pottyant ennyi cigány gyerek az iskolákba, azt hiszem nem kell szót ejtenem, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy addig, amíg nem volt a Szülőföld Alaptól kapott támogatás, biza nem igen siettek a cigány lurkókat iskolába járatni! Jól emlékszem még a saját iskolás éveimre, amikor az osztályunkba beíratott 4 cigánygyerekből 2 járt úgy iskolba évente 5-6 alkalommal...Persze, érthető hisz akkor nem volt motiváció...Nem fizetett érte senki... Küldték a tanárokat, s nem ritkán minket diákokat, le a cigánytáborba, ahol az igencsak harcias anyukák, apukák el-el rejtették a porontyokat, s inkább küldték őket koldulni, mintsem iskolába. Őszintén bevallom ( s bárki megkövezhet érte), hogy hiszem azt, hogy az efféle etnikai arány sajnos csak hátrányára van a magyar iskolának, lassan sajnos oda jutunk, hogy a magyar osztályokba csak cigányok fognak tanulni!
De, térjünk vissza egy pár mondat erejéig azokhoz a szülőkhöz, akik a jobb élet reményében iratják ukrán iskolába a gyermeket..
Szép dolog az bizony, amikor a gyermekre atyai büszkeséggel néz a szülő, hogy lám lám, első osztály végére milyen ügyes, okos a kicsike, milyen folyékonyan olvas ukránul! Igen kérem, de hol marad a magyar nyelv??? Mert rendben van, hogy otthon úgy beszél a gyerek a szülőkkel, de honnan fogja ismerni például a magyar népmeséket? Honnan fogja megismerni Petőfi, Arany, Ady, s még hosszasan sorolhatnám a magyar irodalom nagyjainak neveit?? Vagy elég nekünk Sevcsenkó, elég ha a gyerek csak az ukrán irodalmat ismeri, a magyarra már nincs is szükség??? Egyáltalán hogyan tud segíteni a szülő a kisiskolás gyermekének a tanulásban? Gyarokta hallom, hogy "majd vele együtt én is megtanulom!"
Értem én kérem, hogy Ukrajnában élünk, s beszélnünk kell az államnyelvet, de higgyék el nekem, én, s még velem együtt nagyon sokan, magyar iskola után is jól beszéljük az orosz és az ukrán nyelvet is. Mi kellett hozzá? Semmi más, csak egy kis szorgalom.
Szinte hallom, ahogy e sorokat olvasva sokan háborodnak fel, hogy milyen közöm van hozzá? Nekik szólnak a következő gondolatok...
Sajnálatos módon a kárpátaljai magyarság aránya súlyosan csökkent az utóbbi időben. Kárpátalján élni, magyarként megmaradni ez a mai kárpátaljai magyar ember feladata! Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy gyermekeink magyar iskolába járhassanak, anyanyelvükön tanulhassanak! Minden magyar szülőnek kötelessége lenne ezt betartani, megtartani! Azért, hogy kialakulhasson egy egészséges magyar identitás, gyermekeink magyar népdalokat énekelhessenek, megismerhessék a magyar kultúrát, mesevilágot, s majd aztán ha eljön az idő, ők is ezt adhassák tovább gyermekeiknek!
Gondolom velem együtt sokan emlékeznek még, amikor bősz agitáció folyt Bótrágyon az ukrán iskola mellett. "Avatott" személyek jártak, s küzdöttek azért, hogy az ukrán iskola megmaradjon... Mára mekkorát fordult a világ eme kicsiny - s ki tudja még hány ugyanilyen - magyar településen! Oda jutottunk, hogy magyar községben, magyar embereket kell meggyőzni arról, hogy gyermekeik magyar iskolába írassák...
Vajon minek kell történnie ahhoz, hogy rádöbbentse a szülőket, hogy nem ér kevesebbet a gyermek, ha anyanyelvén tanul? Egyenlőre sajnos nincs kiút ebből a helyzetből, s tartok tőle, hogy a helyzet egyre inkább csak romlani fog, mindaddig, amíg meg nem értik a szülők, hogy magyar gyermeknek magyar iskolában a helye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...