Ez+az...

Elég régecske volt már, hogy játszottam egyik blogtársam blogján hirdetett  játékon és nem csak játszottam, hanem nyertem is:)). Azóta mi tagadás sok idő telt el, de most végre összeszedtem magam, s mutatom az ajándékomat, amely postán érkezett hozzám. Köszi, Ágnes, örültem neki!

Nem túl rég mutattam, hogy elvetett magvacskáink kikeltek, s szépen fejlődésnek indultak. Akkor mondtam, hogy mutatom a fejlődési valamint a munkafolyamatokat is. Hát íme, mire jó egy havas jeges szombat délután? Többek között arra is, hogy közös erővel szép ügyesen kipikírozzuk a palántákat. S hogy a dolog még nagyobb élmény legyen, újrahasznosítottunk(bevallom nem az én érdemem, hanem a páromé), üres palackokat használtunk a pikírozáshoz, mi tagadás én a saját eszemtől poharakat használtam volna, de na...Szóval amíg ő kilyukasztotta  a palackok aljat forró hegyes szerszámmal én megtöltöttem földdel, majd teleültettem őket...

Igazság szerint egész másként terveztük március 15.  méltatását, de hát ez ilyenre sikeredett. A nagy hóvihar miatt még az udvarra sem igen tudtunk kimenni, nemhogy be a városba a központi megemlékezésre...Így maradt a jó kis pihengetős pénteki nap, ami mi tagadás ránk is fért bőven. Aztán csak kikerült a házunkra az embert próbáló időjárás ellenére is a magyar nemzeti lobogó...Ez sem az én érdemem volt, hanem a kedvesemé, aki vette a fáradságot és a szinte térdig érő hóban felsétált, s kitűzte a lobogót, hogy legalább a faluban 1 házon lobogjon boldogan a márciusi hirtelen jött télben, hirdetve, hogy azért csak nem feledkeztünk meg a márciusi ifjakról....

Mindent összevetve ez egy nagyon szép hétvége volt!

Kapcsolódó:

Csibi Barna blogja