Mondhat bárki bármit én bizony már napok óta érzem a tavasz leheletét a levegőben, igen, még a hó és a mínuszok ellenére is. Jó, lehet csak "bebeszélem" magamnak, azonban nem lehet nem észrevenni a szép lassan ébredezgető természetet, a hó alól álmosan előbújó hóvirágokat, a nappalok megnyúlását.
Udvarunkon ugyan néhol még hófoltok vannak, és bizony jövő hétre még hidegfrontot, erős széllökéseket ígérnek, de én már napok óta vágyom a kertbe, gondolatban tervezgetem milyen lesz idén a konyhakert beosztása, mit hová fogok veteményezni, ültetni, készítgetem a magvaimat, van belőlük bőven...
A gondolatot tett követte, mivel ma délelőtt áramszünet volt nálunk, így csizmát rántottam, előszedtem a kerti szerszámokat, és nekiestem a párom által készített borzasztó praktikus, szétszedhető komposztládának, ami színültigtől egy ujjnyival feljebb volt :D Napok óta kifigyeltem, hogy bizony az alsó fele szépen komposztálódott. Szétszedtem a ládát, leszedtem a komposzt tetejét, oldalra raktam, szépen talicskába kivilláztam az alsóbb rétegeket és a konyhakert termőföldjére talicskáztam őket. Pontosan 15 talicska lett, na nem nagy, de ez szépen fedezni fogja a konyhakert idei trágyaszükségletét. Dolgom végeztével visszaraktam a komposztláda legoszerű oldalait, visszavilláztam bele a maradék cuccot és ültem vissza a dughagymapucolás mellé, Józsi a kutyánk nagy borjúszemeivel rosszallóan nézett rám, ami nem csoda, hiszen elfelejtettem neki enni adni.
* fotók a netről, fényképezőgép hiánya miatt :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...