Interjú Bacskai Béla nagyvőféllyel
Nemrég rendezték meg a IV. Kárpátaljai Vőfélytalálkozót Nagydobronyban, ahol Bacskai Béla nagyvőfély, a találkozó megálmodója és főszervezője, mesélt a találkozókról, a vőfélyek helyzetéről Kárpátalján és önmagáról.
Honnan ered a vőfélytalálkozó ötlete?
A Kárpátaljai Vőfélytalálkozó 4 évvel ezelőtt indult. Én már régóta vőfélykedem, s többször volt alkalmam részt venni olyan Kárpát-medencei Magyar Vőfélytalálkozókon, melyeket Magyarországon rendeztek meg. Mivel szerettem volna összegyűjteni a Kárpátalján még fellelhető magyar hagyományokat és vőfélyszokásokat, arra gondoltam, hogy ehhez valahogyan össze kellene hozni a vőfélyeket. Ebből a tervből adódott később az az ötlet, hogy Kárpátalján is rendezzünk egy vőfélytalálkozót magyar szokások szerint.
Az első két találkozót Szalókán rendeztük meg, mivel én Szalókán születtem, s ott élek. Azonban úgy gondoltuk, hogy talán jobb lenne egy forgószínpad-szerű műsort összeállítani, azért, hogy a vőfélyek munkáját és a különböző lakodalmi szokásokat más települések lakói is megismerhessék. Ezért a harmadikat már Császlócon szerveztük, s ez, a nagydobronyi, a negyedik alkalom.
Különbözik esetleg ez a találkozó valamiben az előzőektől?
Talán abban különbözik, hogy az előző találkozók csak a kárpátaljai lakodalmas szokásokat mutattuk be. Az idei találkozón viszont az anyaországi Földesről érkező, „Szélrózsa" hagyományőrző egyesület által magyarországi szokásokkal is megismerkedhet a közönség.
Kárpátalján mennyire van még hagyománya a vőfélynek, s a régi megszokott vőfélyes lakodalmaknak?
Nálunk sajnos egyre nehezebb a vőfély munkája, azt kell mondanom. Ezen kívül egyre nehezebbé válik a hagyományink megőrzése is, mert kezd modernizálódni maga a lakodalom is. Sokan kezdenek áttérnek az éttermi mulatozásra. Ma már nincs meg az u.n. bukéja a lakodalmaknak, mint régen, a sátras lakodalmak esetén a menyasszony kikérés, búcsúztatás, esetleg leánybúcsú során , hanem inkább egy mulatsággá válik.
Milyen egy jó vőfély?
Akkor látja igazán a vőfély saját munkájának eredményét, ha az adott vendégcsapatot mulattatni tudja és a lakodalomban ő is jól érzi magát. Ha el tudja felejti a mindennapok nehézségeit és gondjait, s legalább arra a napra ki tud kapcsolódni. Emellett az ifjú párnak is egy felejthetetlen emléket tud szerezni, közreműködésével, azon a napon.
Ön hány éve vőfély?
23 évvel ezelőtt kezdtem el, s ez idő alatt több mint 600 lakodalomban vettem részt.
Ez nagyon szép szám, de mivel foglalkozik akkor, mikor épp nem egy lakodalomban mulattatja a vendégsereget?
Mezőgazdasággal. Mint őstermelő gazdálkodom. Ebben viszont nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, aki tanár, mert ha én gyakran kimaradok is, az otthoni teendőkben nélkülözni tud engem, és meg tudja ezt nekem bocsátani.
Hogy kezdődött a vőfélyi tevékenység az életében?
Egy jó ötletként megígértem valakinek, hogy ha férjhez megy, akkor én leszek a nagyvőfélye. Ezt én egy viccnek szántam, de amikor oda került a sor, anno már 23 éve, akkor az illető azt mondta, hogy akkor „szeretettel meghívlak".
Ezen először meglepődtem, de végül elvállaltam. Attól kedve elkezdtem komolyan gyűjteni a még fenn maradt lakodalmi szokásokat. S ennek a véletlen ígéretnek az „áldozataként" azóta is vőfélykedem.
Szerencsére. De miért jó vőfélynek lenni?
Azért, mert szeretek mulatni, s szeretek mulattatni. Szeretem, ha egy közösségben, egy társaságban, vagy bármilyen rendezvényen az emberek jól érzik magukat legalább néhány órára vagy percre.
Nagyon szépen köszönöm és további sikereket kívánok!
Köszönöm a lehetőséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...