Szeretetkönyv - részlet

Most olvasom  Müller Péter könyvét, amit lehet sokan megvetnek, nyálasnak tartanak, de olyan sokat hallottam róla, hogy el kellett olvassam. Kicsit ugyan néha néha nehezen értelmezek egyet s mást belőle, de az alábbi részletecske, nagyon megfogott.

.....ebben a világban minden érzelem. Itt nem az ujjaddal tapintasz, hanem a lelkeddel érzel. Itt minden érzést kelt, érzést fogad be.Ennek a világnak a nyelve és a valósága az érzelem.
.......................
Itt még a házak kerítése is érzésből van: jó érzést vált ki belőled, ha ránézel, vagy éppenséggel nyomaszt.......
.......................
Ez itt az érzés országa. Ebben a világban mindent eluraló tapasztalat, hogy az élet nem más, mint érzelmek játéka.Érzed, hogy jólesik a másik jelenléte, érzed lényének melegét, és csók helyett már a puszta közelsége is boldogsággal tölt el.
A közelség itt a döntő.

Az érzés világa a távolságot nem bírja ki!

Túl gyenge az energiája. Szűk körzetben ad és vesz. Ezért fáj, ha a szerelmünk nincs mellettünk.....Ezért elviselhetetlen a gyötrelem, ha meghal.Odáig már nem"érzünk". /szerk. megj.:mondjuk ezt a mondatot vitatnám.../ Az anya teste lehetőleg érintsen meg, de ha nem legalább tudjam, hogy ott van körülöttem. Érezzem a sugárzását. Már a másik szoba is messze van, főleg, ha csukva van az ajtó.

Ugyanez a helyzet a szerelmemmel. Ha térben eltávolodik tőlem a szerelmem, úgy érzem, mint amikor autómmal robogok az országúton, hallgatok valami szép zenét, és egyszerre kilépek annak az adónak a hatókörzetéből, amelyre rádiómat hangoltam. Zavaros fütyülés hallatszik, sustorgás, recsegés - aztán csönd lesz.
Meghal a zene. S én egyedül maradok.
Elhagyott a muzsika.
......................

Müller Péter: "Szeretetkönyv"

Wass Albert: Üzenet haza...

Nagyon szeretem a verseket, különösen sokat jelentenek számomra Wass Albert versei.  Az alábbi vers a nagy kedvencek közzé tartozik, egyszerűen nem tudom, mert szerintem nem is lehet megunni! Kinyomtattam, benne van a kocsim kesztyűtartójában :D, de igazság szerint már a fejemben is...A vers mondanivalója időtálló, a burkolt megjelenítési formák  különlegesen egyediek. A sorok között ott lebeg az elkerülhetetlen sors, egy előre levetített film, egyfajta jóslat, jövőkép, minden igaz emberre felruházható tulajdonságokkal. Egy teljes napon keresztül képes lennék erről a versről beszélgetni, annyira megunhatatlan számomra! Ha lehunyom  a szemem, lepereg előttem az egész szövege - film formájában... De további okoskodásaimtól megkímélve mindenkit,  íme  a VERS:

Wass Albert

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

Ungváron akadt el a vereckei emlékmű ügye

Három hete beszámoltunk arról, hogy valahol az ungvári megyei hivatal és a kijevi minisztérium között eltűntek a vereckei magyar honfoglalási emlékmű műemlékké nyilvánításához benyújtott dokumentumok. Most végre kiderült, hogy a megyei illetékesek a ludasok.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal (KMKH) Kulturális Főosztálya még januárban felvette a vereckei honfoglalási emlékművet a helyi jelentőségű emlékművek jegyzékébe. A KMKSZ-t akkor arról biztosították a hivatalnál, hogy egyben kezdeményezik a kulturális minisztériumnál, illetve a nemzeti kulturális örökség védelmével megbízott állami szolgálatnál, hogy vegyék fel a szóban forgó honfoglalási emlékművet az ukrajnai emlékművek állami jegyzékébe, ami törvényi védettséget biztosítana az alkotásnak.

A KMKSZ benyújtotta a megyei illetékeseknél a jegyzékbe vételhez szükséges dokumentumokat, s képviselőik azt a tájékoztatást kapták a hivatalban, hogy továbbították az iratokat Kijevbe. Miután azonban ezt követően hosszú ideig nem történt semmi az ügyben, a Szövetség augusztus 29-én levélben kért tájékoztatást Ukrajna Kulturális Minisztériumától és a megyei hatóságoktól.

A KMKSZ levelére A. M. Vingranovszkij, a minisztérium kulturális örökség és kulturális értékek főhivatalának igazgatója visszaírt, miszerint: „A jelzett emlékjel a megadott helyen nem szerepel Ukrajna ingatlan emlékeinek állami nyilvántartásában sem mint helyi, sem mint nemzeti jelentőségű emlék. Ezenkívül felhívjuk az Önök figyelmét, hogy e pillanatig a szóban forgó emlékjel nyilvántartási dokumentációja Ukrajna Kulturális Minisztériumához nem érkezett be.”

A napokban válasz érkezett a KMKSZ megkeresésére a KMKH Kulturális Főosztályának vezetőjétől is. Jurij Hleba leveléből egyértelműen kitűnik, hogy korábbi tájékoztatásukkal ellentétben nem küldték tovább a dokumentumokat Kijevbe, azaz náluk akadt el az ügyintézés. A hivatalnok azonban egy szóval sem említi, hogy mulasztást követtek volna el. A bürokrácia íratlan szabályai szerint úgy állítja be a dolgot, mintha az ügyintézést hiányzó dokumentumok akadályoznák: „A fentebb említett objektum felvételéhez Ukrajna Ingatlan Emlékei Állami Regiszterébe a nyilvántartási kártyán kívül (amely rendelkezésre áll) a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség köteles benyújtani a kulturális főosztálynak a szóban forgó objektum jó minőségű geodéziai helyszínrajzát és meg kell rendelnie az igazolvány elkészítését egy szervezetnél, amely rendelkezik ehhez a megfelelő licenccel” – írja egyebek mellett.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a Kárpátaljának elmondta: közismert, hogy ha az ukrán állam hivatalnokai el akarnak szabotálni valamit, akkor bürokratikus akadályokat támasztanak. A politikus szerint ebben az esetben is utólag talál ki újabb követelményeket a hivatal, amelyeket a KMKSZ természetesen teljesíteni fog a vereckei emlékmű ügyének mielőbbi végleges rendezése érdekében.

Forrás

Kárpátalja

Székelyföldi szégyen....avagy egy rovástábla élete és bukása

Mint arról a minap írtam, Erdélyben elsőként Csíkszeredában került felállításra a Rovás Alapítvány egységes helyiségnévtáblája. Többször leírtam, elmondtam már, hogy a rovásírást ismerő és szerető emberként furának, sőt inkább felháborítónak találtam az érdektelenséget, ami a csíkszeredai táblaállítást övezte. Minden tiszteletem a Rovás Alapítványé, szeretem és tisztelem őket / s ne haragudjatok érte,Tamás, Laci, de le kell írjam /  most már mondjuk ki nyíltan, hogy a felavatás körül ők sem forgolódtak túl sokat. Mondom ezt azért, mert  tudom, nálunk Kárpátalján mindig nagy esemény egy egy táblaavató...Sőt a Rovás Alapítvány képviselőjeként magam is vittem már az Alapítvány üzenetét  táblaavató közösségnek

Fáj a szívem a képek láttán, mert jól emlékszem, milyen boldogan nézegettük a táblát, amikor átvettük a futártól, s azon agyaltunk,  hogy miből is alakítjuk ki rá az anyagi fedezetet...Ami mai napig nem került még kifizetésre.

Magánemberként az a véleményem, hogy szégyen, gyalázat, ami a tábla körül zajlott/zajlik. Szégyen gyalázat, hogy Székelyföldön, a székely-magyar rovás bölcsőjében nem kapott egy talpalatnyi  bérelt helyet!







Forrás
Csibi Barna blogja

Aki az ügyet végigvitte.....és akire nagyon büszke vagyok!

Bonyolult bürokrácia, engedély hegyek, Brüsszelt megjárt kérvény, "semleges" polgármesteri hivatal - bérelt területen, de áll Székelyföldön is az egységes Kárpát-medencei helynévtábla! Aki végigvitte az ügyet 2012. november 11-én felállításra került, Erdély és Székelyföld területén elsőként, Miercurea Ciuc, nem hivatalos nevén Csíkszereda város Székelyudvarhely felőli bejáratánál, az első hivatalosan felállított, egységes tervezésű, székely-magyar rovással írott helységnévtábla. Csibi Barnáé az érdem, hogy végigvitte a folyamatot. Már megtehették volna korábban Csíkszeredában 2003-ban meghirdették a székelyföldi rovástábla állítást.  A tanácskozásnak helyt adó városban csak most került végre felállításra a rovástábla, magánkezdeményezésből.  Csíkszereda, 2003. június 21.: Quo vadis Székelyföld? Konferencia Zárónyilatkozatából: "Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is." Forrás rovas.info Eredeti cikk / Csibi Barna blogja

Vörös Bar - Átok - magyar Esték Beregszászban

A „Magyar Esték” nevű rendezvénysorozatunk első állomása lesz a "Vörös Bar-Átok" című előadás, amivel az 1944-es elhurcolásokra, a „Málenykij Robotra”, a magyarság 20. századi sorstragédiáira és szabadságküzdelmeire emlékezünk.

 A programsorozat célja a szétforgácsolódott kárpátaljai magyar közösségek tudatának újjáélesztése és erősítése, melyben számítok az Önök együttműködő támogatására

Forrás

Barikád