Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2012. november 13., kedd

Székelyföldi szégyen....avagy egy rovástábla élete és bukása



Mint arról a minap írtam, Erdélyben elsőként Csíkszeredában került felállításra a Rovás Alapítvány egységes helyiségnévtáblája. Többször leírtam, elmondtam már, hogy a rovásírást ismerő és szerető emberként furának, sőt inkább felháborítónak találtam az érdektelenséget, ami a csíkszeredai táblaállítást övezte. Minden tiszteletem a Rovás Alapítványé, szeretem és tisztelem őket / s ne haragudjatok érte,Tamás, Laci, de le kell írjam /  most már mondjuk ki nyíltan, hogy a felavatás körül ők sem forgolódtak túl sokat. Mondom ezt azért, mert  tudom, nálunk Kárpátalján mindig nagy esemény egy egy táblaavató...Sőt a Rovás Alapítvány képviselőjeként magam is vittem már az Alapítvány üzenetét  táblaavató közösségnek

Fáj a szívem a képek láttán, mert jól emlékszem, milyen boldogan nézegettük a táblát, amikor átvettük a futártól, s azon agyaltunk,  hogy miből is alakítjuk ki rá az anyagi fedezetet...Ami mai napig nem került még kifizetésre.

Magánemberként az a véleményem, hogy szégyen, gyalázat, ami a tábla körül zajlott/zajlik. Szégyen gyalázat, hogy Székelyföldön, a székely-magyar rovás bölcsőjében nem kapott egy talpalatnyi  bérelt helyet!







Forrás
Csibi Barna blogja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...