Szeretetkönyv - részlet

Most olvasom  Müller Péter könyvét, amit lehet sokan megvetnek, nyálasnak tartanak, de olyan sokat hallottam róla, hogy el kellett olvassam. Kicsit ugyan néha néha nehezen értelmezek egyet s mást belőle, de az alábbi részletecske, nagyon megfogott.

.....ebben a világban minden érzelem. Itt nem az ujjaddal tapintasz, hanem a lelkeddel érzel. Itt minden érzést kelt, érzést fogad be.Ennek a világnak a nyelve és a valósága az érzelem.
.......................
Itt még a házak kerítése is érzésből van: jó érzést vált ki belőled, ha ránézel, vagy éppenséggel nyomaszt.......
.......................
Ez itt az érzés országa. Ebben a világban mindent eluraló tapasztalat, hogy az élet nem más, mint érzelmek játéka.Érzed, hogy jólesik a másik jelenléte, érzed lényének melegét, és csók helyett már a puszta közelsége is boldogsággal tölt el.
A közelség itt a döntő.

Az érzés világa a távolságot nem bírja ki!

Túl gyenge az energiája. Szűk körzetben ad és vesz. Ezért fáj, ha a szerelmünk nincs mellettünk.....Ezért elviselhetetlen a gyötrelem, ha meghal.Odáig már nem"érzünk". /szerk. megj.:mondjuk ezt a mondatot vitatnám.../ Az anya teste lehetőleg érintsen meg, de ha nem legalább tudjam, hogy ott van körülöttem. Érezzem a sugárzását. Már a másik szoba is messze van, főleg, ha csukva van az ajtó.

Ugyanez a helyzet a szerelmemmel. Ha térben eltávolodik tőlem a szerelmem, úgy érzem, mint amikor autómmal robogok az országúton, hallgatok valami szép zenét, és egyszerre kilépek annak az adónak a hatókörzetéből, amelyre rádiómat hangoltam. Zavaros fütyülés hallatszik, sustorgás, recsegés - aztán csönd lesz.
Meghal a zene. S én egyedül maradok.
Elhagyott a muzsika.
......................

Müller Péter: "Szeretetkönyv"