Utolsó "lelkizős" bejegyzésem...

Hát gyerekek az ember tényleg mindenből tanul valamit, s hogy ez mennyire igaz, erre a napokban jöttem rá! Véletlenszerűen....
Múlt héten megszületett a gondolataimban, hogy esetleg létrehoznék egy új blogot...Egy olyat, amelyen az olyan inci-finci női gondolatokat, érzéseket írom ki magamból, amelyek már túllépik ennek a blognak a kereteit. Szóval  nem idevalóak na.....
Meg hánytam-vetettem magamban a dolgot, méltó lesz e hozzám vajon, hogy belső gondolatokat, érzéseket osszak meg az olvasóimmal? Vajon nem e adom ki túlságosan magamat? S mire is lesz jó, ha mindenki tudja, hogy mit érzek, mit gondolok egyes dolgokról, vagy éppen milyen is a lelki állapotom.....Á hagyom, nem nevetettem magamat, hiszen én is elég negatív kritikával illetem magamban az ilyen nőket, akik ország világ elé tárják magánéleti örömeiket, bánatukat, kesergéseiket!  De a megszületett gondolat már csak ott motoszkált az agyamban, s női énem kerekedett felül bennem, egy mély levegőt véve megszületett: "A női lélek rejtelmei" című vadonatúj blogom....
Hát elmondanám, hogy nem volt  egy nagy ötlet részemről! Az első és második bejegyzésemmel, ami meglehetősen lelkizősre sikerült, gyakorlatilag ki is merült a blog írása....Rájöttem, hogy a már megélt, átélt  érzéseim nem tartoznak senki másra csakis rám, s na jó...még valakire....a kedvesemre.....De, hogy barokkos túlzással éljek nem a fél világra!
Jöttek a "jóindulatú" emailok, akik mind az én szívemet, életemet féltették, csupa jót akartak! Mert én nagy naivan leírtam, hogy igen, boldog vagyok, jól érzem magamat a bőrömben....Ekkor rádöbbentem, hogy az embereknek, a "jóindulatú" embereknek fáj a másik boldogsága, s ami nekik nem sikerült, másnak ugyan már, miért is sikerülhetne?
Nem gondolkodtam sokat: "halálra ítéltem" a blogomat!  Kicsit fájt és sajnáltam is, de na.....ekkora támadási felületet okos ember nem hagyhat magán...
Néha jobb a "boldog tudatlanság" állapotában lebegni, ami nem jelenti azt, hogy teljesen megvezethető lennék...Sőt!!! Aki ismer, tudja, hogy mindent látok, hallok, észreveszek, csak van egy olyan tulajdonságom, hogy képes vagyok hosszú, hosszú ideig hallgatni róla, s kivárni a megfelelő pillanatot....
Aki képes egy szerelmi sokszögben élni, azt éppúgy elítélem, mint aki "belekavar" egy kapcsolatba! Csupán csak "jóindulatból"! Egyik sem valami gerinces tulajdonság, s majd az idők folyamán visszaüt.......... legalábbis én mindenkinek ezt kívánom!
Persze, akinek nem inge, ne vegye magára.....

Én továbbra is boldog vagyok, jól érzem magamat a bőrömben, főleg így mostanság :))))) ! S minden egyes szó, amit leírtam abban a bizonyos blog bejegyzésben, érvényben van a mai napig is! Az élet már csak ilyen.... Néha érdemes nagyvonalúnak  lennünk.....