Csak hagyományosan... 1. nap

Mai modern világunkban mindenki haladni szeretne a korral. Ez rendben is lenne, nincs is ebben semmi fura, csak sajnos az a hátránya, hogy a nagy igyekezetünkben megfeledkezünk évszázados  magyar hagyományainkról. A régi korok embere mindennek megadta a módját, úgy a születésnek, az esküvőnek, mint az elhalálozásnak, az emberi lét legmeghatározóbb élményeinek. Ma hajlamosak vagyunk elsiklani felettünk, mondhatnám úgy is, hogy "felturbózva" éljük a mindennapjainkat. Nincs időnk semmire, gyorsan tudjuk le és kész, s már fussunk is tovább az élet ösvényén, sokszor se nem látva, se nem hallva egyszer csak arra eszmélünk, hogy a végére értünk, s közben nem is éltünk, nem fordítottunk kellő figyelmet dolgokra, emberekre, kapcsolatokra...

Régen egyértelmű volt, ha lakodalom, akkor sátras, gyakorlatilag egész héten át tartó mulatozás. Jó alkalom volt ez arra, hogy rég nem látott rokonok, ismerősök találkozzanak, örüljenek egymásnak. Legföljebb a városi emberek tartották étteremben életük ezen jeles eseményét. Nos napjainkban ez merőben megváltozott. Ma egészen lenézik azt, aki egy puccos éttermi hacacáré helyett a hagyományos, minden tekintetben több munkával, strapával járó, ám csak halkan jegyzem meg, hogy élményekben gazdagabb lakodalmat választja.

Ezen írásom apropója, természetesen egy örömteli családi esemény, öcsém esküvője. Napról napra szeretném végigvinni az olvasót a kárpátaljai hagyományokon, bemutatni, hogy mi hogyan is csináljuk...

Már ma elkezdődött a sütés. Általában ilyenkor az aprósütemények készülnek el. S tényleg jó alkalom ez a beszélgetésre, kikapcsolódásra, s valahogy a munka is játszi könnyedséggel megy. 

Mivel már a sátordíszítés is modernizálódva van, így azért természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy fatányérból, fakanállal eszünk, épp ellenkezőleg...A terítés egyik díszítő eleme a szalvéta, nálunk jelen esetben bordó-fehér a dekoráció, amelyet természetesen mi magunk hajtogattunk az origami segítségével. 

Hajtogatni tanítom a többieket, de nagyon ügyesek voltak, gyorsan ment:))

A kicsik is nagyon élvezték, de a menyasszony sem lehetett kivétel, neki is akadt hajtogatni való...

Íme a végeredmény...Na, 150 ilyet képzeljünk el dekorációként, de majd mutatom...

A keddi nap a sátorállítás, valamint a leány és legénybúcsú estéje, pontosabban éjszakája...Hááááát arról nem ígérem meg, hogy holnap tudósítok :)), de az érdekessége miatt mindenképpen beszámolok róla...

Szóval a mai nap még igazán könnyedén telt, bár igaz a mondás:"Áldott a sok kéz!"