Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2012. október 28., vasárnap

A láthatatlan lovasfogat, valamint a 200 hrivnya története...

Az, hogy mennyire korrupt, igazságtalan, hazug rendszer uralkodik Ukrajnában, na nem mintha valaki ezt nem tudná az alábbi kis történet hivatott alátámasztani, amely ma délután történt meg velünk, hazafelé autózva a Munkács - Csap főútvonalon, Ungvár felől.

A napi munka után békésen autózgatunk hazafelé, a kedvünk nem volt épp a toppon, a nyirkos - szeles időjárásnak köszönhetően. Melengette a lelkünket gondolat, hogy milyen jó lesz beülni a meleg szobába, s egy finom gyógyteával sziesztázni egyet...Gondoltuk, hogy lesz egy szép nyugodt szombat esténk...Valahol itt járhattunk az elmélkedéseink közepette, amikor feltűnt szemben velünk egy rendőrautó, amely hirtelen bekapcsolta a villogó lámpáit a tetején, így jelezve felénk, hogy álljunk félre. Odajött hozzánk egy rendőr, s meglehetősen emelt hangon közölte, hogy tudjuk e , hogy a lovasfogat is közlekedési eszköznek tekinthető? Néztünk egymásra bambán...Lovasfogat??? "Te láttad?", "Én semmit!", "Hát te, én sem!". A rendőr csak mondja, hogy milyen balesetveszélyesen közlekedünk, mi a kis 30 km/ó sebességünkkel, mi, akik mindig odafigyelünk a táblákra, betartjuk a sebességet...

Szó szót követett, rendőr bácsi elkérte az iratokat, jogosítvány, forgalmi, biztosítás,  eszmefuttatásom szerint látta, hogy külföldi, persze azonnal nekiállt fenyegetőzni, hogy bevonja a jogosítványt...S elkezdte ecsetelni, hogy 850 UAH a bírság, mármint természetesen a minimum..../Naná, ijesztgessük meg rendesen a békésen autózgató polgárokat!/ Szó szót követett, aztán persze a "rend őrei" kibökték, hogy 200 hrivnya ellenében nem vonják be a jogosítványt, s mindenki jól jár. Félénken alkuba bocsátkoztam velük, mondom legyen csak 100, mire persze bőszen rázták a fejüket, hogy szóba sem jöhet, vagy 200 vagy viszik a jogosítványt! 

Szemrebbenés nélkül elvették a pénzt, vigyorogtak egy jót, kinyújtották az iratokat, s elrobogtak. Az eset annyira sokkolt, annyit agyaltam rajta, hogy mit tehettünk volna? Hogyan tudtuk volna bebizonyítani igazunkat, hogy ott márpedig egy fia lovas szekér sem volt az úttesten?

Hazaérve meséljük az esetet az otthoniaknak, mire öcsém mondja, hogy őt is átverték, s 5000 forintot kértek tőle a rendőrök egy mondvacsinált indokkal. Ott akkor hirtelen csak az jár az eszében az embernek, hogy minél hamarabb szabaduljak, megoldódjon a dolog, s nagy bután kifizeti a pénzt, amit a formaruhába bujtatott maffiózók követelnek tőle. Utólag tiszta fejjel átgondolva látom, hogy helytelenül tettük, hogy kifizettük, kellett volna engedni eljárni őket hivatalosan, s lássuk. Csak sajnos ismervén az ukrán törvényeket, biztos vagyok benne, hogy mindenképpen mi húztuk volna a rövidebben, s még a perköltséget is a nyakunkba akasztották volna!

Egész úton azon morfondíroztunk, hogy hogyan lehetne kiküszöbölni az ehhez hasonló eseteket, csak sajnos semmire sem jutottunk. Vétlenül kifizettük a korrupt, hazug rendőröknek a pénzt, amit követeltek tőlünk, s magamban szép csendben megállapítom, hogy a rendszer rabszolgái vagyunk! Egy aljas, szemét, hazug rendszeré, amely szemfényvesztésként alkalmaz egyenruhás zsarnokokat, akik azt hiszik nekik mindent szabad! Ukrajna egy korrupt, csaló bábállam, ahol ha fizetsz leadod a vizsgáidat, ha fizetsz elenged a rendőr, ha elég pénzed van mindent megtehetsz! /Na nem mintha ezzel valakinek is újat mondtam volna/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...