Rovástábla - őszi vásár - pacalleves

A napok olyan gyorsan követik egymást, hogy teljesen elveszek a mindennapok zajában, pedig már napok , sőt hetek óta le szerettem volna ülni, hogy leírjam a történéseket, csak sajnos erre nagyon nehéz időt szakítanom. Ha van ihletem, akkor épp időm nincs, ha időm lenne, s nem jön az ihlet, akkor pedig átadom magam egy kis kényeztető pihenésnek, lustizásnak.

De ma, így most épp pacallevesfőzés közepette elhatároztam, hogy kész, most leülök, a nekikezdek az elmúlt hetek eseményeit egybe tömörítő bejegyzésemnek.

Meglehetősen eseménydús volt az elmúlt időszak, a gondolataim csaponganak össze-vissza, hol is kezdjem? Nos talán ott  lenne illendő, ahol a múltkor abbahagytam...Rovástábla....Hát igen, említettem, hogy a Rovás Alapítvány egységes Kárpát-medencei rovástábláinak a hálója már jócskán körbefogja a Kárpát hazát. Mint köztudott a székely-magyar rovásírás bölcsője Székelyföld, ott maradt fönn a legtöbb rovásemlékünk, ott használták a legtovább, egészen az 1800-as évek végéig ősi írásunkat. Mégis milyen fura, hogy az egységes rovástábla állításhoz még egyetlen székelyföldi település sem csatlakozott. Magánszemély, rengeteg erő, idő és pénz ráfordításával járta ki a táblaállítás nem éppen könnyű útját. Nos mire oda jutott a dolog, hogy álltak az oszlopok, amelyekre már csak a táblákat kellett volna erősíteni, őket persze ellopták. Itt maradt abba a történet, innét jön a folytatás....
                            
Sok egyeztetés, telefonálgatás után végre kézhez kaptuk Csíkszereda rovásírásos helyiségnévtábláját, amely teljes egészében magánpénzből készült. A tábla gyönyörűszép, nekünk nagy örömet okozott az átvétele. /fotókat majd mutatok az avatásról/. Csíkszereda város önkormányzata még arra sem volt hajlandó, hogy a reklámtáblához szükséges 2x1,5 méteres területet ingyen bocsássa a tábla állító magánszemély rendelkezésére, a bérleti díja   a területnek napi 2 lej... Azért fura, nem? Történelmi pillanat, amikor Székelyföldre megérkezik az első egységes helyiségnévtábla, és mégis, senki nem foglalkozik vele....

Október 5-én délután 17,30 tól a Jobbik Magyarországért mozgalom Nyíregyházán avatott helyiségnévtáblát. Részt vettünk az avatáson, útban Debrecen felé. Jól éreztük magunkat. Íme néhány fotó:

 

Október 6-7-én került megrendezésre Debrecenben az Őszi Mihály napi vásár, amelyen a Hunnia Nemzeti Műhely is képviseltette magát. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a tömeg kiemelkedően nagy volt, mindössze az szomorított el bennünket végtelenül, hogy a hömpölygő embersokadalomból nagyon sokan csak félve merészkedtek közel a sátrunkhoz. Olyan is akadt például aki az Árpád-sávos lobogót "félelmetesnek", a rovásírásos könyvet "biztos rosszul csinálták meg"-nek /mivel a latinhoz képest"fordítva" van kötve/, olyan kisebbségi önkormányzati képviselő, aki még nem hallott Trianonról,  nem tudja, s mélyen rácsodálkozik, mi az, hogy "Székelyföld nem Románia", s még hosszasan sorolhatnám az elsőre talán mulatságosnak tűnő, ám valójában siralmas helyzeteket. Mindenesetre élmény volt, olyan, amit csak azok érthetnek, akik már átélték egy egy vásár csodálatos varázsát a vásározók szemével.

Hazatérésünk örömére most épp életem első pacallevese rotyog a tűzhelyen életem párjának, /én nem csak hogy nem készítettem ezidáig, de meglehetősen nagy próbatétel volt számomra a konyhakész pacal csomagolásának a kibontása is/ hiába na, nem vagyok hozzászokva, de  igyekszem...receptet a netről szedtük, hát remélem finom lesz...

Mutatom az elmaradhatatlan vásári fotókat:

A stand, még a vásárt megelőző este, itt még kissé elhagyatottan álldogál....

Itt viszont már teljes pompájában ragyog...

Fazekasmester...

Egyedi kézi készítésű fülbevalók

Kicsiny ékszerdoboz, meseszép dolgokkal...