Nem ezt a blogot illetné ez a bejegyzés, de mivel már van 2 blogom nem szeretnék egy harmadikat is indítani...Bár ha jobban belegondolok....Lehet kellene egy újabb....Hm..Szóval, aki most egy nemzeti jellegű bejegyzést vár, az ne olvassa tovább ezt a bejegyzésemet:))) Mert ez nem egy olyan bejegyzés...Ez most egy amolyan "Vikis":))))
Azt, hogy mennyi rengeteg munka van ősszel egy eszeveszettül elvadult kertben csak az értheti meg, aki végigcsinál egy irgalmatlanul nagy gaztalanítást a kertjében...
A mi történetünk úgy kezdődött, hogy elhatároztuk az önellátás jegyében, hogy igyekszünk teljes mértékben önellátókká válni. Értem ezalatt a saját magunk által megtermesztett kerti dolgokat, gyümölcsöket. Egyenlőre állatokban nem gondolkodunk, nem vagyok nagy barát velük, mi tagadás.
Az előzményeket nem részletezem, elég bonyolult lenne, szóval a lényeg az, hogy van egy már majdnem saját kertünk. A "MI" kertünk!!! Iszonyatosan nagy dolog ez számunkra! Amikor először léptünk fel az udvarra /sajnálom, hogy nem készítettem képeket/, hát úgy kell elképzelni, mintha egy őserdő kellős közepén találná magát az ember. Jól emlékszem még, amikor egy kapával a kezünkben verekedtük magunkat a kb 8 éve elvadult udvaron át, mentünk keresni a kertet, s kicsit átlátni igyekeztünk a hatalmas dzsungelünket:::))) Nem volt egyszerű feladat mi tagadás, de valahogy csak leértünk a végére, s én ott akkor még elképzelni sem tudtam, hogy a dolgok melyik végének fogjunk neki, hogy elkezdődjön a munka.
Először is a teljesen elburjánzott bokroknak vágtam neki, amik ott éktelenkedtek a ház fundamentuma mellett, párom pedig 2 napig szakadatlanul csak kaszált és kaszált, én meg csak ámultam s bámultam, hogy "jé ez városi létére ilyet is tud???:))))". Na aztán persze megkaptam érte a magamét....:)))
Szóval így kezdődött el egy iszonyatosan nagy munkafolyamat, aminek sajnos még nem látjuk a végét, sőt néha úgy érzem egyik munka szüli a másikat. Mindeközben persze nagyon boldogok vagyunk, hogy a már majdnem saját kertünket, udvarunkat szépítgetjük, már ahogy időnk engedi a mindennapos munka mellett.
Ma például felszántották a kertet. Na ebből aztán újabb munkasorozat született, mert fel kellett ásni a kerítés mentén a kert oldalát, ami nem kis munka, mondjuk nem is lett meg csak a fele. A kedvesem pedig az ősrégi elvadult szőlőknek állt neki, amelyek úgy fel voltak kúszva a fára, hogy úgy nézett ki, mintha szőlőfánk lenne...Szóval őket vágta ki, mert elhatároztuk, hogy telepítünk új szőlőtőkéket, na nem sokat, csak egy párat. Aztán szeretnék fokhagymát, hagymát ültetni, valamint valahol azt olvastam, hogy ilyenkor lehet vetni sárgarépát, petrezselymet, s állítólag nem fagynak ki a magvak. Nos ezt így elég nehezen hiszem, szóval még utána kell nézzek ennek is. Folyamatosan kerülnek kivágásra a régi korhadt fák, helyükre facsemetéket szeretnénk telepíteni.
Szóval itt tartunk jelenleg, nem kis munka, ami előttünk áll, az sem elhanyagolható, amit már megcsináltunk! Segítségre nem igazán számíthatunk, így csak a magunk erejéből, ahogy tudjuk. Mondjuk én gyakran mondogatom, hogy jaj ez olyan nehéz, kellene hívjunk valakit, aki megcsinálja, aztán persze a "főnök" mindig lehurrog, hogy: NEM :((( Hát úgyhogy marad az SK :))) Bár mi tagadás, kimondottan élvezzük a munka minden pillanatát, s bevallom lelki szemeim előtt már látom is a zöldellő meseszép kertünket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...