Nincsenek könnyű helyzetben a magyar fiatalok Kárpátalján. A Tiszaháton egy tömbben élő magyarságnak nyelvi problémákkal küzdve kisebbek a lehetőségei az érvényesülésre. Az ukrán nyelvet kevesen beszélik elfogadható szinten, holott a városban álláshoz jutni csak jó beszédkészséggel lehet. A gyerekek alig vagy egyáltalán nem kerülnek kapcsolatba ukrán ajkúakkal, ennél fogva idegen marad számukra ez a nyelv. Felnőtt korukra érzik meg az akadályokat a mindennapi ügyintézések során, és kínossá válik a nyelvi tudatlanság. Ekkor azonban már sokkal nehezebb behozni az elmulasztott éveket. A felnőtt lakosság amúgy inkább az „oroszra” hajlik, az emlékek is erre ösztönzik; a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy előbb-utóbb mégis az ukránnal kell megbirkóznia mindenkinek.
Tiszabökényben, Péterfalván és Forgolányban tanulnak elsősorban a helybéli gyerekek, itt sajátítják az alapokat. Hogy az alapokra majd mi épül, jórészt a szülők döntésétől és a gyerekek szorgalmától függ. A céltudatosság a legjobb módszer a karrierépítésre és jó állás megszerzésére. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az anyagi háttér, vagyis olyan láncolat képzelhető el: pénz-iskola-diploma- jó állás- kiváló pénzkereseti lehetőség. Ezek kölcsönössége, egymástól függése eredményezi, hogy nem minden tehetséges diáknak sikerül jó egyetemre bekerülnie vagy nem minden iskolás szerez diplomát. A családi életkörülmények döntően befolyásolják a fiatalok életútját; a társadalmi különbségek elég korán, már általános iskolában kiéleződnek. Ezt ellensúlyozhatja a már említett céltudatosság, magabiztosság a sikerben. Ha nem is mindig, de általában van rá mód, hogy ha valaki nagyon szeretne valamit elérni, akkor valóban így is történjen. A megvalósítás eszközét kell megtalálni, és minden életkorra gyakorlatilag ugyanaz jellemző ez esetben: szorgalom, kitartás.
Nem igazán lehetne pontosan megmondani, hány éves kortól kerülnek kiszolgáltatott, függő viszonyba a gyerekek, de mindenesetre elég korán: kb. 8-10 évesek a legfogékonyabbak a nagyok „rosszaságaira”. A fiatalok életéből hiányoznak a jó értelemben vett példaképek, ezért gyakran tévútra viszi őket a már „tapasztaltabbak”. Mire felnőnek sok kérdés már eldőlt az életükben és sok probléma vetődött fel. Az ifjúság azon része, amelyik becsületesen a tanulást és a szorgalmat választotta, ill. erkölcsi alapokat fektetett le az életében, sokkal szilárdabb talajon áll 18-20 évesen, melyre lehet építeni. Ők lesznek a valóban sikeresek – ha nem is mindig a pénz dolgában. A világban elfoglalt helyük értelmet ad az életüknek. Számukra komoly felelősséget jelent a családalapítás, ezért későbbre halasztják, mikor már boldogulni tudnak. Ami még ezzel kapcsolatban megemlíthető: mivel nem hirtelen elhatározásból választanak párt, társat maguknak, az ő körükben kevesebb a válás és kifinomultabb az ízlésük – szinte minden téren.
Forrás: Tiszahát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...