Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2011. február 23., szerda

Illik tudnom,mert magyar vagyok!




A   magyarság és az egész emberiség egyetemes  kulturális örökségének részét képezi a székely-magyar rovás, amely a kialakulásától kezdve a mai napig folyamatosan használatban van a magyar nyelvterület majd minden szegletében. Az utóbbi két évtizedben a rovás megállíthatatlan fejlődésnek indult. Talán ez annak tudható be, hogy a rovás kutatása és használatának elterjedése, talán az egyik legfontosabb eleme a magyar szellemi kultúra megújulásának.
Kárpátalja talán az egyik olyan terület, ahol a rovásírás (használatának tekintetében) eléggé gyerekcipőben jár ( a kivételek erősítik a szabályt ). Ugyanis tényleg vannak kivételek, s kivételes emberek nálunk Kárpátalján. Egyikük Lőrincz P. Gabriella, akinek verseit ifj. Forrai Márton rovással is leírta.
Nos eddigi kevéske tapasztalatom alapján meg kell állapítsam a befogadóközösség nem igen nagy. Sok emberrel beszélgettem, akik például még csak nem is hallottak róla. .......(megjegyzem, nem elítélendő dolog ez, hiszen sok éves tanulmányaim során valahogy engem is elkerült a rovás )
Nem túl rég, felmerült egy Rovás Egyesület létrehozásának a lehetősége. Kaptam ezt a lehetőséget, s hozzá természetesen a megfelelő segítséget, iránymutatást, s némi gondolkodás után, úgy döntöttem élek vele. Meglehetősen nagy munka felkutatni a megfelelő embereket, időpontot egyeztetni, vázolni az elképzeléseket, célokat, terveket, de azt gondolom megéri. S ezidáig valóban minden túlzás nélkül állíthatom az általam megkeresett magas szinten rovással foglalkozó tanáremberek, sőt író,  is akad közöttük mind-mind pozitívan fogadták és üdvözölték a kezdeményezést, merthogy ilyen még nincs itt nálunk Kárpátalján. Akikkel eddig beszéltem mindenki lelkesen támogatásáról biztosított. A legközelebbi megbeszélésem pénteken lesz, remélem onnan is hasonló pozitív visszajelzést fogok kapni.
Az egyesület célkitűzései között elsősorban a rovás gyerekekkel való megismertetése, megkedveltetése, elfogadtatása szerepel.  Ez az első s legfontosabb cél. Aztán a hozzánk hasonló mentalitással rendelkező, rovást kedvelő vagy megismerésére törekvő emberek számára előadásokat szervezni, noha a rovás egyedül is elsajátítható, az írás módjával, történeti emlékeivel, érdekes átfogó alapismeretekkel fűszerezni egy egy ilyen előadást. Egyszóval a rovás terjesztése, a köztudatba való elfogadtatására való törekvés. Nemes cél ez, s remélem Isten segítségével teljesülnek a terveink, elképzeléseink. Ha  minden jól megy legközelebbi e témában való írásomban már konkrétumokról is be tudok számolni!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...