A kedvteléstől a civil kezdeményezésig....

A rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták,de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy leginkább fába, ritkábban kőbe vésték, rótták. A magyar kultúra múltjának egyik legvitatottab pontja az, hogy volt e honfoglaló eleinknek saját írása. Évről évre bizonyosabbá válik, hogy őseink írástudó népként érkeztek a Kárpát-medencébe. A rovásírás elemeit a magyarság a honfoglalás előtt, a keleti szállásterületeken sajátította el.

Aki megismerkedik a rovásírással, nyugodtan mondhatom (saját példámból kiindulva), hogy rövid időn belül a szerelmesévé válik. S noha első pillantásra valójában azt gondolná az ember, hogy ez egy elképzelhetetlenül nehéz és bonyolult jelrendszer, ha kicsit utána vagy mögé néz a dolgoknak, gyorsan rájön, hogy ez mégsem igy van.

Jómagam egy számomra nagyon kedves, hozzám közel álló, székely barátom révén kezdtem el  ismeretséget kötni a rovással. S kezdeti fenntartásaim ellenére igen hamar közeli barátságba kerültem az ősi írással. Aztán Erdélyben tett látogatásom alkalmával kaptam tőle ajándékba egy könyvet, nevetezesen  Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művét - rovásírással.

Ott akkor felolvasott belőle egy részletet, s én csak néztem ámulva, s "csodabogárként" definiáltam magamban. Közben kicsit irigykedtem is a tudományára, ahogy abszolút természetesen, meg nem akadva, folyékonyan olvasta a rovott sorokat....Akkor  elhatároztam magamban, hogy én is megtanulom a rovás írást-olvasást. S az elhatározást tett, majd sok-sok gyakorlás követte. Nagyon megfogott a rovás formavilága, eredetisége, szépsége. Az igazsághoz tartozik az is,hogy eleinte vért izzadva verekedtem végig magamat a könyv első lapjain,s néha néha feladtam az olvasását. Úgy éreztem magamat,mint amikor az úszni nem tudó embert mélyvízbe dobják. De aztán mindig visszatértem az olvasásához,s napról napra jobban ment.Ma már mindennapjaim részévé vált.

De ahogy az lenni szokott, nem jó az embernek egyedül....még tanulni sem.... Így egy ideje elkezdtem  kutakodni, hogy nálunk Kárpátalján van e olyan egyesület, amely a rovásírással foglalkozik, előadásokat szervez, hogy ezáltal is fejlesszem az általam igencsak hézagosnak ítélt tudásomat a rovásról.
Mivel nem találtam semmit igy felvettem a kapcsolatot  a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet vezetőjével, Dupka Györggyel ez ügyben.Tőle tudtam meg, hogy Munkácson a Popovics Pál vezette cserkészcsapat foglalkozik hozzánk legközelebb a rovással. A másik "nem hivatalos" csoport a II.Rákóczi Ferenc KMTF (Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán) működik,vagyis ott néhány diák önszorgalomból foglalkozik a rovással.
Dupka György révén kapcsolatba kerültem a Zselicky házaspárral,Gabriellával és férjével Zoltánnal,aki filozófus, s mellette rováskutató a régi magyar írásbeliség szakértője. Rövid emailos egyeztetések, tervek, elképzelések felvázolása után felmerült egy egyesület létrehozásának lehetősége.Olyan emberek számára,akik hasonló gondolkodással érdeklődési körrel rendelkeznek.

Egyenlőre ott tartunk, hogy körvonalazódni látszik egy elképzelés, vázaltokban elkészült az egyesület működési tervezete, megfogalmazódtak a célkitűzései. Hétfőn a beregszászi Európa Magyar házban lesz az első megbeszélésünk Zselicky Gabriellával, s remélem addig kapok visszajelzéseket az általam megkeresett személyektől is.
Hát lássuk, sikerül e létrehozni egy olyan egyesületet, amelyre az előzetes előrejelzések szerint mindenképpen lenne igény.....

Foly.köv.