Kárpátalján különösen nagy hagyománya van a kelt tészta készítésének. Főleg ilyenkor telente készítjük, hagyomány követő módon, hiszen az igazi kelt tésztának "lelke" van:).
Régebben sokkal gyakrabban készítettem, hol jól sikerült, hol jobban, kritikusom mindig akadt bőven:)...A mai fagyos-szeles időjárás arra inspirált, hogy kicsit felelevenítsem a sütési tudományomat, hiszen meglehetősen régecskén készítettem utoljára efféle finomságot.
Nemrég egy idős nénitől kaptam meg szóban, a szerinte legigazibb nagydobronyi , ahogy arrafelé mondják: "kőttes kalács" receptjét. Igazán mondhatom, tényleg ez a legigazibb, finom foszlós kelt tészta, amit valaha is ettem! Szinte "ittam" a szavait, hiszen tudom, hogy sokan nem szívesen osztják meg ezeket a különleges recepteket másokkal....
Persze a kelt tészta készítésének is megvannak a maga fortélyai, például a legfontosabb, hogy nem szabad, hogy "megfázzon" a tészta! Ezt komolyan kell venni, mert ha megfázik, bizony nem kel meg! A dagasztásra is különösen oda kell figyelni, mindaddig kell dagasztani, amíg jó hólyagos nem lesz a tésztánk, s a kezünk nem marad tésztás utána, hanem az magától leválik a róla. A hólyagok a beledolgozott levegőtől kerülnek bele. Aztán már nincs más dolgunk, mint kelni hagyni, amíg a tészta kétszeresére megnő. Tovább nem szabad keleszteni, mert ha "túlkel" akkor se lesz finom a kalácsunk...Szóval ennyit a "rejtélyekről", igazán mondhatom, az enyém ma remekre sikerült! Rumos-diós, valamint mazsolás-túrós töltelékkel készítettem őket, de bármilyen töltelékkel lehet őket készíteni. Mielőtt berakjuk a sütőbe, a tetejüket megkenjük tojással, ettől lesznek igazán fényesek.
A receptet nem írom ide le, kárpátaljai különlegességek közzé tartozó titok marad:))....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...