Nos lássuk, ennyi idő távlatából mi is történt az én szabálysértő személyemmel.....
Otthagytam abba a történetet, hogy megfellebbeztük csíkszeredai rendőrség határozatát, 15 napon belül, élve a törvény adta lehetőséggel. Ahogy beindulta gépezet, egyszer csak azt vettem észre, hogy fokozott ellenőrzéseknek vagyok kitéve egy-egy határátlépés alkalmával. Ami eddig kb. 10 percet vett igénybe, az most egy, de olyan is volt, hogy négy óra várakozásomba/várakozásunkba került, s kerül mind a mai napig is. Hogy mit keresnek? Mire várok/várunk egy egy ilyen alkalommal, arra választ még ezidáig nem kaptam. Sejtéseim szerint nem is fogok...
Nos, a történet, hogy még bonyolultabb legyen, s mivel a konzulátuson, érdeklődésemre elmondták, hogy nem tudnak semmilyen 5 napos megkötésről, tavaly októberben ismét túlléptem a bűvös 5 napot...
Októberi délelőtt, egyedül vagyok a lakásban, Csíkszeredában. Kedvesem Bukarestben, szülők munkában. Viszem le a szemetet. A kuka mellett kék Dacia álldogál. Szemetet beledobom a kukába, ahogy fordulok meg, velem szemben civil rendőr álldigál, némileg zavartan, s kérdezi, hogy megismerem e? A válasz természetesen igen, hiszen elég nehéz lett volna elfelejteni a nyári esetemet vele.
Kéri az útlevelemet...Átadom... Közli be kell vigyenek a rendőrségre, mivel újra szabályt sértettem...
Na hurrá....
A kocsiban még egy férfi ül, előtte nagy szotyihéj kupac... Köszönök, olyan bunkó, hogy csak hallgat, s közben a szája szeglete tele van szotyival s eszeveszetten rágja a magot.
Menet közben amelyikük elkérte az útlevelemet megpróbál barátságos hangot megütni, s közli, hogy milyen jó, hogy lejöttem, mert már reggel 7-ől itt állnak, s engem figyelnek. Itt jegyzem meg, hogy az adófizetők pénzén, meleg kocsiban, szotyit majszolva milyen rossz is lehetett szegény bevándorlásiaknak....
Beérve a rendőrségre a tortúra ugyanaz, már meg sem lepődöm... Az ürge poénkodik, udvarol, olyan lassan készül a jegyzőkönyv amilyen lassan csak készülhet...Én sürgetném, hogy haladjunk, de csak kajánul vigyorog és poénkodik. De, hogy lássam mennyi a jóindulat benne irántam, most megúszom egy figyelmeztetéssel, igaz először megkérdezi, hogy ez ellen is fellebbezést szeretnék e benyújtani? A válaszom nem, mire nyugodt szívvel kiírja a figyelmeztető ficujkát...
Köteg papírt kaptam idehaza, édesanyám frászban van miatta még a mai napig is...
Aztán kaptam bírósági idézést december 13 -ra a csíkszeredai bíróságra. A sors fintora, hogy ugyanazon a napon épp egy másik tárgyalóteremben, más dolog miatt aggódva, egyáltalán nem foglalkoztam az oláhok felém irányuló marhaságaival...
Most ott tart a dolog, hogy újból fellebbezést nyújtottunk/nyújtottam be( de, hogy közérthető legyek, természetesen nem tudok románul csak néhány alapvető szót) kérve, hogy mivel első alkalommal pénzbírsággal sújtottak, második alkalommal viszont csak figyelmeztetést kaptam, így változtassák figyelmeztetésre az első rám kiszabott bírságot is. Ha második alkalommal lehetett, akkor most miért is nem lehet?
Nos lássuk, elfogadják e? Vagy a további idők folyamán újabb szotyizó bevándorlási hivatalnokok fogják a mozdulataimat lesi a kuka mellől, mintha jobb dolguk nem lenne, s mindezt természetesen az adófizetők pénzén!
Kapcsolódó
Viktoriat zaklatjak a rendorok (Csibi Barna blogja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...