Sok új, csodálatos dolgot hozott a 2010 - 2011-es év az életembe. Az egyik ilyen dolog a rovásírás megismerése és elsajátítása volt, a szerelmesévé, s nem kis büszkeséggel tölt el a tudat, hogy mára az oktatójává váltam :))
A másik ilyesfajta szerelem az a hímzés, amit már több, mint 15 éve űzök, szeretem, imádom, kikapcsol, feltölt, megnyugtat. Alkalomadtán azokat is megmutatom az olvasónak....
A tavalyi év folyamán a párom unokatestvérénél voltunk vendégségben, Csíkszeredában s nevessenek ki, de falusi leányzó lévén ott, Erdélyben láttam először csuhébabát közvetlen közelről...Nagyon megfogott, ahogy Andi szeretettel rakosgatta, válogatta a csuhékat, s gondoltam, no ezt nekem is ki kell próbáljam! ...
Az elhatározást tett követte, s kedvesemmel az ősz folyamán , ha egy - egy gyönyörűen sárguló kukoricaföld mellett haladtunk el, nem voltunk restek leállítani a kocsit, s nekiállni csuhét gyűjteni :)) S közben jót mulattunk, hogy most ha valaki oldalról néz minket, biztos azt hiszi a kukoricáját dézsmáljuk meg! :))
Most elkezdtem őket felhasználni. S ahogy az előző bejegyzésemben ígértem egy - egy újabb darab születéséről beszámolok! Hátha Önök is kedvet kapnak hozzá!
Most éppen tányéralátétet fonok csuhéból, ha készen lesz, s érdemes lesz rá:)) akkor bemutatom Önöknek!
Még sok-sok szép, gyönyörű dolgot hozott a tavalyi év az életembe, talán bátran kijelenthetem, hogy a legszebbeket egész eddigi életem folyamán: érzéseket, embereket, utazásokat, barátságokat, de róluk talán majd egy másik bejegyzésben számolok be::)))
Kapcsolódó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...