Egy ideje úgy alakult, hogy meglehetősen sokat ingázok Ungvár és a lakhelyem között. Ez hetente úgy 3x 120 km-t jelent. Ez idő alatt módomban áll stopposokat felvenni, beszélgetni velük. Így történt ez tegnap is, meg szombaton is, amikor is mindkét alkalommal ugyanaz az 50 -es évei végén járó hölgy volt az utasom.. Beszélgetéseink alatt kiderült, hogy a családjában tanárember van, aki magyar nyelvet tanít. 2 gyereke van az illető tanár úrnak, egyik iskoláskorú, a másik még nem. S feltett kérdésemre, miszerint milyen iskolába jár a gyerek, méltatlankodva válaszolt, hogy természetesen ukránba....Természetesen? tettem fel a kérdést....De hát miért természetese ez??? S nagyon büszkék a fiúcskára, mert hála Istennek jó nyelvérzékkel van megáldva, s otthon is sokszor csak ukránul beszél....S a családot / egy magyar családot/ ez boldoggá tesz....Ez szomorú....Megfigyeltem, hogy az egyébként színmagyar és itt jelzem, hogy Kárpátalja egyik legnagyobb hagyományőrző községében élő hölgy rengeteg elukránosodott szót használ. Például megütötte a fülemet, hogy "blincsikit" sütött tegnap...Blincsiki- palacsinta.....magyarul. S még sorolhatnám a példákat, de hirtelen ez ugrott be... Nos sajnos ez annak a jele, hogy az asszimilációs folyamat beférkőzött egy olyan szorosan zárt közösségbe, amelynek lakói arról voltak híresek régebb, hogy a fiatalok még házastársat sem választottak a szomszéd faluból.....De ez már a múlt....S a jelen nagyon szomorú....
Van egy meseszép kicsi székely fenyőcske az udvarunkon. Kedvesemtől kaptam, vagyis Székelyföldről hoztuk, saját termesztésű. Szegény hősiesen viselte a kemény mínuszokat... Sőt nagyot nőtt a tél folyamán....:)) Mutatom, így néz most ki....De lehet szegénykém boldogtalan társai nélkül, gondolkodom, hogy szállítsam e haza?
Ukrán újságban a rovás....Hm... Kicsit el van bolondulva a cikk írója! Még, hogy Beregszász nem emlékeztet egy európai városra...Miért? Munkács talán igen? Vagy Ungvár? Kátyúsabbnál kátyúsabb utak, rozzant házsorok melyik városban nincsenek a magyarság arányától függetlenül??? A cikk meglehetősen cinikus hangnemet üt meg. De lehet, hogy mindössze annyi a bajuk, hogy nekünk van ősi írásunk, nekik meg nincs:)). A Kárpátalján gombamód szaporodó rovásírásos helyiségnévtáblák, pedig büszkén s fennhangon hirdetik az átutazóknak, hogy itt igenis MAGYAROK ÉLNEK! Igen, még az efféle cinikus újságírócskáknak is, mint a gúnyos cikk szerzője....Igen, magyarok vagyunk, s büszkék vagyunk rá, még a mindennapi gondok közepette is! Tessék ezt utánunk csinálni, s majd aztán kígyót-békát kiabálni, s mivel az európai normák szerint mindenki élhet a szabad vélelmezés jogával, hát csak tessék, nyugodtan vélemény alkotni, állunk elébe! Az effajta gondolatok levezetése minden esetben a cikk íróját minősíti!
S íme, megérkezett az első idei Nőnapköszöntő virág:)) Meseszép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...