.....és mi csak rovunk tovább!......

Ahogy haladunk előre az időben, s folytatódnak a rovásfoglalkozások a kárpátaljai magyar iskolákban, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy gyermekeink megkedvelték a rovásírást! Minden egyes alkalommal erről  tesznek tanúbizonyságot, amikor érdeklődéssel hallgatják az éppen aktuális aznapi anyagot. Ugyan a "társaság" mindig vegyes, hiszen vannak, akiknek a kezdeti lelkesedésük alábbhagyott, de minden foglalkozáson fedezek fel új arcokat. Sőt! Ma én magam is nagyon meglepődtem, amikor az egyik iskolában egy kislány lépett oda hozzám, s jelezte, hogy szeretne beiratkozni a foglalkozásra, ám egyúttal azt is közölte,/mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne/, hogy ő már kicsit előredolgozott, szeretett volna "felzárkózni" a társaihoz, s önszorgalomból elsajátította a rovásbetűket! Na ez az igazán nagyon dolog! Önszorgalomból elsajátítani valamit, ami első körben azért talán nem annyira egyszerű egy 10 éves gyereknek....Vagy talán mégis? :)
A mai foglalkozások igazán jó hangulatban teltek, s olyan hamar elröppent 1.5 óra, hogy észre sem vettük, pedig eredetileg csak 45 percesre terveztük a foglalkozásokat. Az egyik fiúcska a végén nagy komolysággal megjegyezte: " Ó én legszívesebben reggelig rónék!" :))

Hazafelé egész úton ez a mondat zakatolt a fejemben, s ha visszagondolok a gyerek arckifejezésére, most is mosolyra derít! Mert bevallom én is sokszor érzem úgy, hogy legszívesebben csak rónék, s minél többet szeretnék átadni a rovás szeretetéből a felnövekvő nemzedéknek....