Sajnálatos módon a tavaszi munkálatok közzé sorolják nálunk, s még nagyon sok helyen Kárpát-medence szerte a tavalyi tarlók, árokpartok és sok más gizgazosnak mondott terület égetését! /nem takarítását, simán csak égetését.../
Nos ez az égetéses folyamat egy borzasztó mutatvány, főleg most, amikor ilyen gyönyörű napod-szeles időjárás van felénk már jó ideje... A földterületek gazdái által életre keltett lángnyelvek természetesen nem csak egy meghatározott területet perzselnek fel, hanem gyakorlatilag mindent, ameddig a szem ellát....
Nagyon nagyon sajnálom, hogy a minap nem volt nálam a fényképezőgépem, amikor is a megyeszékhelyről hazafelé autózgattam a meseszép időben, s már messziről látom, hogy óriási füst gomolyog a Csap-Ungvár főútvonalon keresztül.... Közelebb érve azt is látom, hogy bizony mindkét oldalon tűzoltók nagy slagokkal oltják a tüzet, ami éhesen harapódzott az ég felé....A tűztől úgy 300 méterrel a főútvonal jobb és bal oldalán is egyaránt egy egy üzemanyagtöltő állomás található....
Ma Beregszászból autóztam hazafelé, mikor a somi hegy lábához érve a következő látvány tárult elém:
Nem ártott volna egy közelebbi felvételt készítenem a halálraítélt fáról, azonban, ez nem sikerült, hála a lábamon éktelenkedő tűsarkaknak....:((
De azt hiszem a fotó így is önmagáért beszél... Sok sok esztendős lehetett ez a fa, ami a lángok martalékává vált...S kit érdekel? Ki foglalkozik vele? Kit terhel a felelősség a természet rongálásért? Gondolom a választ sejtik...Senkit....Nyilván nem ez az egyetlen fa, amely a lángok martalékává vált...
Ismerősök mesélik, hogy a múlt este lángokban állt a somi hegy, amely korai ropogós cseresznyefákkal van beültetve...Rengeteg fában kár esett...Elmondásuk alapján olyan volt a hegy, mint a bibliai izzó csipkebokor....Most írás közben jut eszembe, hogy mivel a mai felvételeket a hegy túlsó oldalán készítettem, nyilván ez a fa is azoknak a lángoknak esett áldozatául...
Bizony nekem még élénken él az emlékezetemben, amikor iskolásként, a 80-as évek vége s a 90-es évek eleje táján, ahogy jött a tavasz, úgynevezett "szubotnyikokra" köteleztek bennünket felsős tanulókat, valamint a kolhoz kötelékében dolgozó munkásokat is. /Igen igen értem én, hogy nem sírjuk vissza azt az időszakot mondják sokan, pedig itt jegyzem meg, hogy bizony sok jó dolgot átvehetne a mai kor ultramodern embere abból az időszakból..../ Árokpartokat, utcaszegélyeket jártunk be gereblyével, s összehúztuk rajta a tavalyról ottmaradt gazokat, teret engedve az új hatásoknak...
Nem mondom, nyilván akkor is voltak tarlóégetések, de aki a napokban autózik végig a beregszászi, ungvári járásokon mindenütt egyöntetűen a lángnyelvek által elpusztított óriás feketeséget látja magán körül....Olyan, mint a "fekete halál"...
Siralmas....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...