Saját fotó
Bótrágy, Kárpátalja, Ukraine
Élni és élni hagyni....

2011. március 11., péntek

Ünnepre hangolva....In Memoriam 1848-1849

Nemzeti ünnepünk küszöbén állunk....Pár nap múlva minden magát magyarnak érző ember kokárdát tűz mellére, s részt vesz valamilyen magyar szervezet megemlékezési ünnepségén  Európa-szerte, s lesznek olyanok is akik maguk szerveznek megemlékezéseket.
A világ magyarsága több, mint 160 éve ünnepli meg március 15-ét az 1848-1849-es szabadságharc emlékét.
Sokat gondolkodtam, hogyan is nyúlhatnék a témához anélkül, hogy ne az ezerszeresen leírt és elcsépelt gondolatokat osszam meg az olvasóval. Hiszen az alaptörténet mindenki számára ismerős összekötő szöveg nélkül is:


  • Nemzeti Múzeum
  • Márciusi ifjak
  • Pilvax kávéház
  • Landerer és Heckenast nyomda
  • Helytartótanács
  • Nemzetőrség
A régmúlt március 15-e eredményei olyanok, amelyek ezt a napot örökké emlékezetessé tették a magyar történelemben. 1848 eseményeinek következtében született meg az a 12 pont, mely összefoglalta a magyarság követeléseit. 
Gondolataimban elmélyülten ülök....Vajon mit kívánnának ma az akkori tettre kész magyar radikális ifjak, ha valamilyen modern kori csoda folytán közöttünk lehetnének? Egyáltalán vannak e  hozzájuk hasonló szellemiségben gondolkodó fiatalok ma  Kárpátalján? A kérdés költői csupán...természetesen tudom a választ, hiszen itt élek. Március 15-én nem csak a pesti Márciusi Ifjakra kell gondoljunk lehajtott fővel, de minden nép márciusi ifjaira is, azokra emlékezzünk, akik elég bátrak voltak, -s bátrak ma is- ahhoz, hogy merjenek ....Hiszen a bátorság és a szó ereje nem elég! Merni kell megtenni a dolgokat! A tett ereje nagyobb a gondolaténál....
Március 15-ének szellemiségét az idő egyre magasabbra emeli. Petőfi, Bem, Kossuth, Széchényi lelke, szellemisége öröklétű, melyet újra és újra elhozz minden tavasz.

A magyar szabadságharc üzenete örök érvényű: merjünk nagyok lenni és nagyot álmodni! El kell gondolkodnunk azon, hogy 2011 magyarsága mennyire méltó Kossuth, Petőfi örökségéhez? Mai szabadnak hazudott világunkban minden a pénzről szól. Az eszme értéke régen megfakult, s szép lassan elenyészik az idő sodrásában. Az emberek nagy része vár, tanácstalan vagy éppen kétségbeesetten szemléli a körülötte zajló eseményeket.......csak éppen szólni nem mer. Itt a baj.....nem hallatjuk a hangunkat! Sodródunk az árral, bólogatunk, mert más is bólogat....Megvásárolhatják a szavazatainkat, ellehetetleníthetik kisebbségi létünket és mi mégis hallgatunk. Hallgatunk, mert hallgatni egyszerűbb.....
Március 15-én a szabadságharc hőseire emlékezünk. Emlékezni  kötelességünk, azonban ez nem elég! Lelkiekben fel kell készülnünk arra a feladatra, ami ránk vár, s amelyet összefogás nélkül el nem érhetünk ....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy kedves és csak a tárgyhoz szólj hozzá! Köszönöm...