Rendszer éppen van, csak nem működik

Hát mit mondjak a mai napom nem indult valami fényesen: kocsim elromolva, általános közhangulat otthon romokban, amikor pedig kiderült, hogy egész nap a hivatalokat fogom járni, hát az sem töltött fel semminemű pozitív energiákkal, ismervén az ukrán bürokratizmust.....S mindennek a tetejében még hétfő is van.....

.......A Beregszászi Magyar Konzulátusra igyekeztem ez volt a mai nap harmadik hivatalos célállomása, s tudván, hogy még 2 áll előttem vagy levegőt vettem, s kiszálltam a kölcsönkocsiból. Időpontot szerettem volna igényelni édesapámnak a kishatárforgalmi engedélyéhez ( ahhoz, ami azt bizonyítja, hogy Magyarország  50 km-es körzetben vagyunk magyarok ). Ugyan elméletileg ezt telefonon is meg tehettem volna, de mivel egész délelőtt senkinek nem volt ideje felemelni a kagylót a konzulátus munkatársai közül, így kénytelen voltam személyesen odamenni. A konzulátus előtt éppen csak 1-2 ember lézengett, na mondom hurrá ez gyorsan fog menni! 12.40, ebédig ugye még van 20 perc, ügyesen  elintézem addig a dolgot. Gondoltam én a naiva, pedig szőke sem vagyok......A konzulátus bejáratait általában két marcona biztonsági őr szokta  "védeni", akiknek kedvességéről ódákat lehetne zengeni, s akikkel rendszeresen minden ottjártamkor összetűzésbe keveredek modortalanságuk miatt. Ma csak az egyik állta utamat, érdeklődvén mit akarok én a bugyuta állampolgár itt "ebédidőben" ? Mondom neki, itt valami tévedés van ebédidőig legalább még 15 perc van....Mire gyorsan felvilágosított, hadd tudja már ő jobban mikor van ebédidő, s majd jöjjek vissza helyi idő szerint 14 órakor.....Mit volt mit tennem? Elmentem jártam egyet a városban s magamban pufogtam, hogy van akinek mindent szabad.....
10 perccel 14 óra előtt értem a konzulátushoz, ahol most a másik marcona biztonsági őr fogadott, kissé barátságtalanul feltett kérdésemre - válaszul szintén barátságtalanul - arcomba fújva a dohányfüstöt s még barátságtalanabbul válaszolt, hogy legyek türelemmel, ugyanis még tart az ebédidő...Annyira felmérgelődtem, a szemtelen, egyenruhába bujtatott biztonsági őrön, hogy hihetetlen, de valószínűleg kölcsönös lehetett az érzés, ugyanis amikor nagy kegyesen kitárult a konzulátus ajtaja, az igen tisztelt konzulátusi alkalmazott elém szeretett volna invitálni 2 úriembert, s mire én nem tetszésemnek hangot adtam, nagy nyeglén odaveti nekem, hogy na menjek akkor ha már annyira sietős az utam....Sietős??!! Mi az, hogy sietős, érkezési sorrend van uram, nemde?!!
De valószínűleg az egyenruha belőle valamiféle felsőbbrendű érzéseket vált ki, így hadakozott velem egy sort....De örömmel jelentem sikerült beverekednem magamat a konzulátusra!

Álltam  már a konzulátus előtt a szabad ég alatt fogcsikorgató zimankóban, nyári hőségben, embertelen tömegben. Minden alkalommal megalázva éreztem magamat. A sorban állás minden alkalommal azokat az időket idézi emlékezetembe, amikor a 1987-'88 környékén Kárpátalján úgy juthattak kenyérhez az emberek, hogy még délután 3 órakor el kellet menni kenyérsort fogni. Gyerekként sokszor volt benne részem, édesanyám általában engem szalajtott el sorban állni....
Nos ugyanilyen érzések gyötörnek, ha a konzulátus előtti tömegre gondolok. Most is sort kell állnunk, csak éppen nem kenyérért, hanem vízumért, vagy éppen időpontért. Mert ugye a rendszer elméletileg ugyan ki van találva, csak éppen a gyakorlatban nem működik.
Az igen tisztelt biztonsági őröket pedig ezúton is üdvözlöm s szívesen befizetném őket egy illemtanfolyamra!

Szikrázóan sütött a nap, hazafelé autózva azért elmúltak belőlem a rossz érzések, végül is ha meg is kellett érte harcolnom, de megvan az a fránya időpont, holnapra....
S ahogy a Beregszász tábla utánam köszönt, örömmel vettem tudomásul, hogy már nemcsak Beregszász Asztély felőli oldalán van rovás helyiségnévtábla, hanem a város minden bejáratánál....Ez azért nagy dolog!

Hazatérve mindössze annyit jegyeztem meg édesapámnak, hogy legközelebb nem  vállalok "karitatív" munkát........