Szláv néprajzi utazás....avagy a hucul, a morva és a tót népcsoportról röviden

Gondolatbeli szláv néprajzi utazásunk következő állomására érkeztünk, ahol is pár szóval be szeretném mutatni az olvasónak- néprajzi érdekesség gyanánt- a hucul, a morva és a tót népcsoportot. Hát lássuk.....

A huculok.

A ruszinok legkisebb, mégis talán legérdekesebb népelemét alkotó huculok az Erdős-kárpátok északkeleti csücskében, a Tisza forrásvidékén, illetve a ma már Romániához tartozó máramarosi Havasmezőn, Visóorosziban és Oroszkőn élnek. Az egykori Halicsi Fejedelemség később Galíciának és Bukovinának nevezett területeiről vándoroltak be a XVI-XIX. századok időszakában, számuk ma mintegy harmincezerre tehető.

Az első, Rahón (Rahiv) megtelepedett huculok alapvetően pásztornépként váltak ismertté, de leszármazottaik már az állattenyésztés mellett erdőmunkásként és folyami tutajosokként is hírnevet tudtak maguknak szerezni. A huculokat a történelmi emlékezet lovasnépként tartotta számon, olyannyira, hogy a legendák szerint még a templomaikba és az esküvőikre is lovon jártak. Eredetileg ortodox (görögkeleti) vallásúak voltak, ám a ruszinok döntő többségéhez hasonlóan a XVII-XVIII. században áttértek a görög katolikus (unitus) hitre. 

Népviseletük egyik jellegzetessége volt, hogy a férfiak vastag darócból készült fekete vagy piros nadrágot viseltek, amihez fekete, szerdáknak nevezett ködmönt, vagy kozsuhnak hívott, gazdagon hímzett báránybőrbekecst vettek fel. A férfiruha igazi díszét a nagyon széles és tüszőnek nevezett bőrszíjak jelentették, amelyekre késeket és tőröket akasztottak. A nők ruházatát gazdagon kihímzett, bokáig érő ing, valamint elől-hátul bokáig érő díszes kötény jellemezte. A férfiak és a nők egyaránt bocskort viseltek. Régi hucul szokás szerint a karácsonyt a legbőségesebb lakomával kell megszentelni, ezért a módosabbak ilyenkor tizenkét féle ételt készítettek el. Hétköznapokon fő táplálékuk a kukoricalisztből tejjel és juhtúróval kikevert, itt kulcsának nevezett puliszka volt.

A morvák eredete.

A Dunántúl frank birtokbavétele után a Dunától északra fekvő területeken szláv törzsi hercegségek alakultak ki, amelyek alárendelt szövetségesi viszonyban álltak a Frank Birodalommal.Az egyik ilyen törzsi állam a Dévénynél a Dunába ömlő Morva-folyó medencéjében jött létre. Az ószláv eredetű morva szó magyarul mocsaras vízfolyást jelent. Az itt megtelepült nép neve tehát e folyónévre vezethető vissza. Ettől keletre, már a Kárpát-medence északnyugati szegletében, a Nyitra-folyó mentén szintén kialakult egy szláv törzsi hercegség, amelynek első név szerint ismert fejedelme Pribina volt. Pogány volta ellenére területén támogatta a keresztény hittérítést, azzal a szándékkal, hogy a frank szokások átvételével erősíteni tudja személyes hatalmát. Fejedelmi központja a folyó két partján elterülő Nyitra település lett, ahol 833-ban Adalram salzburgi érsekkel ő szenteltette fel a Kárpát-medence első keresztény templomát.

A " tótok".

  

Az Árpád-házi uralkodók idején minden Magyarországon élő szlávot összefoglalóan tótnak neveztek. E kifejezés eredetét annak tulajdonítják, hogy a Kárpát-medencébe betelepült szlávok keveredtek az itt megmaradt gepida népelemekkel, akik magukat „tot”-nak nevezték. A tót népnév gyűjtőfogalmi jellegének bizonyítéka, hogy a magyar államisággal a XI. század végén összefonódó Horvátországot is hosszú időn át Tótországnak hívták a magyarok. A gyorsan alkalmazkodó, eleinte pásztorkodással foglalkozó, majd a földművelésbe is bekapcsolódó szláv népelemek száma a XII. századra növekedett csak újra meg a Felvidék területén. Azonosságtudatuk is ebben az időszakban kezdett el kibontakozni, mert a környező országok többi szláv népcsoportjától ekkoriban kezdték el magukat a tót népnév használatával megkülönböztetni.